Babits Mihály: OLVASÁS KÖZBEN
hangyák mászkálnak feketén a könyvben.
Jaj... nézd... lecsusznak a világos lapról!
s fejembe bizsegnek... hosszu sor... tömötten.
súlyos velőm'... vékony csáp... viszi könnyen...
s agyam e mindig szikra-éhes tapló,
elfogy!... hál'isten... s megindúl a könnyem...
és attól oly érzékeny lesz a kedvem,
amilyen nem volt száz esztendő óta.
a fülem zúg; s lenn mélyen a szivemben
örök búgássá szélesűl egy nóta.