Babits Mihály: ULALUME
a lombot elaszta a hév |
a gallyat elölte a hév |
az év egy emléktelen év |
és réve a Weir-tövi rév: |
rémjárta a Weir-tövi rév. |
lelkemmel, a ciprus alatt, |
Psychével a ciprus alatt |
mikor szivem árja szaladt, |
mint nyugtalan láva szaladt |
mely távoli sarkra halad, |
az északi sarkra halad. |
lelkünket elaszta a hév |
szivünket elölte a hév: |
s nem tudtuk, az éj hogy az év |
legéjelebb éjjele (ah ez az év!) |
(noha vitt már rajtad a rév) |
és rémeid, Weir-tövi rév. |
s hunyt sorban az éj szeme le, |
szállt sorban az ég tüze le: |
nagy fény ködös égi jele, |
két gyönyörü szarva kele, |
gyémántszinü szarva kele. |
száll egy sohaj-étheren át, |
repül csupa sóhajon át. |
szú-rágta szivembe belát; |
mutatni a béke honát |
a léthei béke honát |
fényes-szemü égi barát |
nyájas, csodafényü barát." |
"Jaj, e fényben nem bizom én, |
se szinében nem bizom én. |
fuss, mert utolér ez a fény." |
szép szárnya az út fövenyén |
disz-tolla az út fövenyén, |
szomorúan rút fövenyén. |
menjünk csak e csillag után |
menjünk üde fénye után. |
a remény s báj fénye. Vidám. |
Lásd, rezgve az égbe fut ám. |
jó helyre vihet ki csupán. |
jó helyre vihet ki csupán: |
mert rezgve az égbe fut ám!" |
csitítva szivében a bún, |
könnyítve a gyáva borún. |
megakadtam egy kriptakapún, |
ős íratu kriptakapún. |
e legendás kriptakapún?" |
itt nyugszik a holt Ulalume." |
levél, ha elaszta a hév, |
mint lomb, ha elölte a hév. |
vala s ép ez az éj, gonosz év, |
mikor erre vitt ez a rév, |
terhem s magam, itt ez a rév. |
ezen éjjelin? (Ah ez az év!) |
és réve a Weir-tövi rév. |
s vad, rémteli Weir-tövi rév." |