Babits Mihály: ÉNEKE AZ UTOLSÓ ÍTÉLETRŐL
e világot lángba dobja:
Dávid és Szibilla mondja.
ha a Bíró elfog jönni
mindent híven számbavenni.
hull a millió sirhantra
kit-kit a Trón elé hajtva.
ahol a Teremtés ébred
felelni a Vádló-széknek.
melyben minden foglaltatik
kiből végzés formáltatik.
ami csak lappang, kipattan,
misem marad megtorlatlan.
milyen pártfogókat kérjek,
hol még a szentek is félnek?
de a jót megváltod ingyen,
kegyek kútja, válts meg engem!
akiért a földre jöttél,
veszni aznap ne engedjél.
értem szálltál a Keresztre:
annyi munkád kárba esne!
bocsánatod add előre,
míg a Számadás nem jőne!
bűntudattól pirul orcám,
úgy könyörgök, Uram, nézz rám!
és a latrot meghallgattad:
nekem is e reményt adtad.
de Te jó vagy, tedd kegyessen,
hogy örök tűz ne égessen.
bakok közé ne rekessz el:
jobbod felől várjon kész hely!
a vad lángnak általadva;
engem végy a hív csapatba!
hamuvá tört szívvel kérlek:
őrizz, hogy jó véget érjek!