Babits Mihály: ESTI ÉNEKE
hogy a Mosdó s a Forrás
szent harmata fürösztött
s krizmával bélyeges vagy!
és vár a tiszta fekhely,
homlokod és szivednek
helyét kereszt jegyezze.
fut tőle a sötétség
s a szív, mely néki hódolt,
már nem tud ingadozni.
álmok szörnyei, messze
maradj, makacs ravaszság
szemfényvesztése, tűnj el!
aki ezer gyürűn át
ezer fodor csalással
izgatsz nyugodt szivünkben,
a Krisztus itt van, olvadj!
a Jel amellyet ösmersz,
bandádat elitéli.
fáradt, hever, hanyatlik,
de álom közt is, alva,
Krisztusról zeng a lélek!