Babits Mihály: PRO DOMO
ráznak és már a nagy fa remeg.
ha rázzák, drága gyümölcse hull.
Kelyhet ma, versem szent bora, tölts.
kicsit fanyar, de egyéb ma nincs.
igyunk, ne szóljunk: inni nem árt.
hogy adjon az isten észt nekik.
a kedvesem kisujja miatt!
minden gyönyörért ami megmaradt,
bántalmakért és bánatokért.
mert véres földből szűrte a fa.