Arany János: FELÉD, FELÉD...
Repülnek bús fohászaim, |
Ölelve képed' karjaim. |
Mely nem körödben röppen el |
Kivűled e vérző kebel. |
Sértik szivem lágy hangjai; |
Közelgnek a bú napjai. |
Eltilt idő és messzeség: |
Fog-é, fog-é majd élni még? |
Neked kedv és öröm virúl, |
Feléd vidám hajnal pirúl, |
Ifjak szerelmért esdenek: |
Hol oly csekélyek mindenek? |
Imádód majd előtted áll |
Szivével szívedért kinál, |
Dereng az ifju arcain - |
Andalgva a mult kinjain? |
A víg májusi esteken, |
Árnyas, virító kerteken: |
Egy oly kietlen, bús telet, |
Hol elfagy a lángképzelet! |
A víg jelennek bájival, - |
Az új öröm rózsáival: |
Felejted az örömtelent: - |
Éldelve a kedves jelent? |
Emésztő lángját vádolom: |
Öröklő télben gyászolom. |
Volt egy telem: szebb, mint tavasz. |
Ah - volt, - de többé nincsen az!! |