Arany János: MIRZA SHAFFYBÓL
Nem foghatom meg, oh kedves leány,
Hogy bírja ennyi bájodat!
Nem foghatom meg, oh kedves leány,
Hogy' vághat ily szörnyű sebet!
Nem foghatom meg, oh kedves leány,
Hogy egy kis csókot megtagad!
Nem foghatom meg, oh kedves leány,
Hogy' kétli még szerelmemet?
Hőbben szivemnél érted, oh leány,
Egy emberszív se' vér soha!
Szebben szerelmet nálam, oh leány,
Neked egy emberajk se vall!
Fejét búsan ereszti le:
Mi haszna, mond, szép énekem?
Az édes hang mit ér nekem,
Ha szürke tollaim helyett
Nem a rózsa szép színe fed!
Az élet rám mi beccsel bír?
Mit nékem a szín, illatár,
Királyilag pompás szirom,
Ha e silány fakó madár
Ének-varázsát nem birom!
Dönté el Mirza-Shaffy azt:
"Te rózsa, illatos ruháddal,
Te fülmile, szép hangu száddal,
Ti bájos színek, zöngzetek:
Dalomban egyesűljetek."
Könyvét, tanácslom, tedd le hirtelen:
Mit meg nem ért a józan emberész,
Hiányzik abban egy, - az értelem.