Arany János: ÉN VAGYOK AZ ANYÁM ÁTKA...
Veszett névnek rossz gazdája,
Én hordom a nehéz vasat
A vármegye háza alatt.
Az is a vén biróé volt:
Biró uram, itt a pénze,
Ne adjon a vármegyére.
Ne ölje meg az anyámat:
Fiatalság, első hiba; -
Eredj, zsivány, a dutyiba.
Jól meggondolja kend magát:
Mást is érnek egyszer utól,
Mennyit lopott a falutól?
Megírták a vádlevelet,
Kígyót-békát raktak belé:
Aló most, a tömlöc felé!
Hallgassák meg a beszédem,
Kivirult az akasztófa,
De nem vagyok a bimbója.
Ifjuságom bokrétáját?
Kár annak itt elhervadni,
Szép orcámnak elsápadni.
Ama vitéz honvédekkel:
Eresszenek a csatára.
Édes hazám ótalmára.
Sohasem kér senki számon;
Árva vagyok: a búbánat
Eltemette jó anyámat.
Koszorú lesz a mellemen,
Ezüstből lesz a levele:
Rá is tartom magam vele.
Feleséget szépet veszek:
Megáld engem a jó isten,
Mert a hazát védelmeztem.