Ányos Pál: Virág Benedeknek
Virág Benedeknek
| Mi dolog, barátom, hogy ismét versekkel |
Kiktől a mult időn végbucsudat vetted,
Midőn átkoidat rakásra gyüjtötted.
Millyen változandó az ember izlése!
Hogy csal sok szinjónak álhizelkedése!
Mit ma Paradicsom szépségének véltünk
Vagy mire Tantalus szemeivel néztünk,
Holnap megvetéssel nézünk szépségére,
Mint szegény Cidippe mátkája versére!
De már fátyolt vonok illyetén vétkedre,
Mert látom Parnassus készül innepedre,
Örül, hogy visszatért régi tisztelője,
Kiből országunknak lesz főbb versszerzője.
Én csak a budai hegyről tekéngetek!
Rákos mezejére könyves szemet vetek,
Mellynek már füstbe ment régi dicsősége,
Mint Ilioneum hire s ékessége!
Szomoru hallgatás tölti a környéket,
Vagy ha szól, hallanál sirni gerlicéket!
Igy enyészik füstben minden mulandóság,
Csak lelkünket várja örökkévalóság!
Illyen képzésekkel töltöm óráimat,
Ha felszabadittya Themis gondgyaimat,
Melly mivel már visszaszóllit a munkára,
Élj! de küldj verseket barátod számára!
Buda, 15. November 1777.
