Ady Endre: A kísérő házak
S ha csöndes, jó éjszaka van,
Sírnak, fájnak, indulnak, másznak
Az eltávozottak után.
S mikor a házak megindulnak,
Nagyon nagy a szomoruság,
Keresik a dülöngő Multnak
Jövendő, szép rejtéseit.
Olykor hiába volt az út,
De a házak sírnak és kelnek
S a házak jó látogatók.
(Neked mindegy, add Istenem)
S add, Istenem, mindama jókat,
Mik nekünk járnak és dukál.