Ady Endre: Az elrejtett arcok
Aki bírtam annyi harcot
S kit a farkasszem meg nem ölt,
Megölnek az elrejtett arcok.
Titok-takarókba zárva.
Néhány nyár óta nincsen arc,
Csak csúfolkodó, csúnya lárva.
Talán mert érzem a végem:
Medréből tán holnap kicsap
Az én dagadt őszinteségem.
Gúnyos rejtők csúf csapatja,
Szép volt látni e hadat:
A lárva-bontást hogy fogadja.
Csak csúf lárvákat levenni
S látni meztelen arcokat,
Melyeken nincs mez, festék, semmi.
Kivoltunkat egyszer lássuk,
Horkantan egyszer hadd legyünk
Egymásnak kemény Messiásuk.