Ady Endre: A fajok cirkuszában
Sírom el, hogy nincs magyarság,
Nincs kivétel
S még a fájdalmunk is régi.
Másutt megunt ócskaság már,
Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért.
Mások elhányt guzsalyáról
S nem kár értünk,
Ha elvágják fonalunkat.
A mi másolt életünkben,
Mint új borba
Belesajtolt szagos fürtök.
Húsvéttalan a magyarság
S írni, tenni
Mégis űznek nagy parancsok.
Ennek a hazug életnek,
Mégis néha
Ezért mindent lángba dobnék.
Bármi koldus, bármilyen bús?
Sírva látom:
Kietlenebb a fajtámé.
Életünket már elélték.
Cirkusz-ponyvák
Bohóc-sorsa leng előttünk.