A vármegyei notáriusi tisztség kialakulásához.
Az írásbeliségnek a vármegyei ügyvitelben, elsősorban a bíráskodási ügyekben a közgyűléseken és ítélőszékeken (sedes iudiciaria) való életbeléptetése már a XIII. század második felében fontos szerepet juttatott a notáriusnak, bár maga ekkor még igen alárendelt helyzetben volt. A vármegye igazgatásának hatósága ebben az időben még a főispán. Legelőször tehát a főispáni notárius tűnik fel s az ő keze alól kerülnek ki a főleg bírósági, birtokbeiktatási, határbejárási ügyekben kelt oklevelek. Az íráshoz ekkor még leginkább az egyházi férfiak értettek s így az első főispáni notáriusok jórésze is ezek sorából került ki. A legrégibb ismert főispáni notáriusnak egy Apath nevű nemest kell tartanunk, aki Detre, Zólyom vármegye főispánjának (1256–1258 és 1261–1263) szolgálatában állott. 1286-ban Péter fia, András (Palugyai) mester Demeter mester, ugyancsak Zólyom, valamint Pozsony és egyideig Sáros vármegye híres főispánjának (1285–1300) volt a notáriusa. István mester 1312-ben Miklós zalai főispán mellett működött. Pál mester 1316-ban Donch mesternek, a hatalmas zólyomi főispánnak (1309–1337) volt a notáriusa. Lőrinc mester 1332-ben Imre mester, barsi főispán, György mester 1335- és 1349-ben Miklós, zalai főispán, István deák 1349-ben Zsámboki Miklós és János, turóci főispánok, János deák 1353 körül a honti főispán notáriusa. Szatmár vármegyében 1351-ben, Ungban 1304-ben, Szabolcsban 1368-ban említtetik ilyen notárius.
A főispánon kívül a helyettese, ebben az időben még belső embere, familiárisa, az alispán is kiadott oklevelet, a saját neve alatt; jó ideig a főispánja megbízásából, a XIV. század második felében már a vármegye nevében. Ennek is volt notáriusa. Ilyen volt 1289-ben János, a gömöri, 1296-ban Miklós, Vörös Ábrahám (Majnald fia) pozsonyi és 1358-ban István mester a zempléni alispán mellett.
A kimondottan vármegyei, tehát az autonom közhatóság által felfogadott s így az «Universitas nobilium» szolgálatában álló notárius a XIV. században tűnik fel. Írástudó, egyetemet végzett férfi, akit a vármegye díjazás ellenében fogadott fel. Ebből az íródeákból alakult ki háromszázados hosszú fejlődés után a XVII. században már tekintélyes tisztviselő, a vármegyei notárius, a főjegyző, utóbb az alispán után a vármegye legfőbb tisztviselője.
A vármegyei notárius legrégibb ismert őse az 1325. december 4-én az abaújvármegyei Középnémetiben kelt oklevélben névleg is megnevezett «magister Stephanus notárius noster» lehet. Ugyanilyen, már a vármegye által felfogadott tisztviselőnek tekintendő a Zala vármegyében 1402-ben «notarius noster»-nek nevezett János deák is. Ugyane században, 1423-ban, Demeter deák mint «notarius sedis C. de Baranya» említtetik. 1437-ben Márkus Turóc vármegye notáriusa, akit az alispánnal, Zathureczky Jánossal együtt Turócszentmárton hősies védelmében a csehek felkoncoltak. 1472-ben Huszthy György mester Nógrád, 1495-ben Mátyás Trencsén vármegye notáriusa.
Az 1501–1514. években Ormándi Pál Zala, 1506-ban Dachófalvi Dachó György Hont, 1513-ban Balathy István Abaúj vármegye notáriusa. A fennmaradt legrégibb vármegyei jegyzőkönyvnek, az 1500. évvel kezdődő zólyominak íróját névleg nem ismerjük ; 1519-ben említtetik benne legelőször a notárius, Zolnay István neve. 1522-ben Mihály deák Liptó, 1523–24-ben Szelényi Menyhért 88Hont, 1524-ben Gógánfalvi Miklós deák, mester Zala és 1525-ben Gáspár deák Zemplén vármegye notáriusa.
A mohácsi vész utáni időből már gyakrabban találkozunk a notáriusok nevével; különösen az 1550. évi 62. tc. óta, amely arról intézkedett, hogy a notáriusnak is alá kell írnia a vármegye kiadmányait. Ettől kezdve olvashatjuk az oklevelek alján, jobbról: «Lecta et extradata de sede iudiciaria Comitatus N. per me N. N. notarium eiusdem sedis.» 1527-ben Gugermann Antal Sáros, 1529-ben Zolnai Stek István Zólyom, 1531–1539. években János deák ugyancsak Zólyom vármegye notáriusa. A török áradat elől Fehérvárról Veszprémbe menekült és ott gyűlésező Fejér vármegyének 1543-ban Novay Albert a notáriusa. 1549-ben Deák Lukács Békés, 1554-ben Bessenyői Horváth János Borsod, Imre deák Pest és Solt vármegyék, 1552–1562. években Anditzi Lőrinc deák Liptó, 1554–1557. években András deák Pozsony, 1556-ban János (scriba sedis) Zólyom, 1556–1572. években Keviczky János Turóc, 1557-ben Berényi András Nógrád, 1558-ban Szent-Ivány Sebestyén Komárom, 1563-ban Boronkay János Bars, 1505-ben Rovos László Árva, Szentmarjay Imre Heves, 1567–1579. években Polthári Soós János Zólyom, közben, 1577-ben, Nógrád, 1580–81. években Zólyom és Hont, 1583–84. Hont; 1567–1595. években Hetesi Pethe Imre, Deömölky Gáspár, Hettyey János, Vásárhelyi István és Zánthóházy Ferenc Zala, 1568-ban Soós András Sáros, 1569-ben Deák Albert Bereg, 1569–70. években Kiszely Péter Liptó, 1570. körül Pédery Péter, majd Kesken Albert Gömör, 1571-ben Patrán Balázs Zala, 1573–1579. években Záborszky Márton Liptó, 1575-ben Velbay Jakab Szepes, 1577-től kezdve hosszú, teljes félszázadnyi időn át Ruttkay János Turóc, közben 1580-tól Hont és 1589-től néhány éven át Nógrád vármegyének is, 1580-ban Vásárhelyi Tamás Heves, 1582-ben ugyanő Abaúj,1583-ban Szulovszky Péter Pozsony, 1584-ben Rakovszky János Liptó, 1585-ben Dobossy Ferenc Bars, 1586–90. években Glosius Boldizsár Zólyom, 1585–1587. években Platthy András Liptó, 1587–89. években Zathureczky János Árva, 1588–91. években Kesken Albert Gömör, 1590-ben Rigómezey Mátyás Szatmár, 1592-ben Bene-Ethei Máté deák Pozsony, 1592–9. években Zerdahelyi Mihály Nyitra, 1593-ban Bene-Ethei Máté Moson, Bük Farkas Szatmár, 1596-ban Homonnay Tamás Szepes, Lépes István Nógrád és Győr, 1597-ben Kosztolányi Kristóf Bars, Zthrucz Ferenc Nógrád és Irínyi András Szatmár vármegye notáriusa.
A XVII. században a notárius már a restauratiókon megválasztott rendes tisztviselő lévén, ettől kezdve a többi tisztviselő nevével együtt az övé is már ott szerepel rendszeresen a jegyzőkönyvekben.