Giuseppe Gerola: Sigilli Scaligeri. Torino, 1930, 12 l. (Különlenyomat a «Studi Medievali» III. kötetéből.)
Giuseppe Gerola: Sigilli Scaligeri. Torino, 1930, 12 l. (Különlenyomat a «Studi Medievali» III. kötetéből.)
A ghibellin érzelmeiről ismert Della Scala-családnak – amelynek egyik tagját, I. Cangrande-t, Dante halhatatlan emlékűvé tette – történetével bőségesen foglalkozott az olasz genealogiai és heraldikai irodalom, meg a Dante-kutatás is. Így többen (Malaguzzi Valeri, Spaventi) foglalkoztak a család címerévei is. Ezeknek a nyomán megállapítható volt, hogy a család eredeti címere beszélő címer, vörös mezőben négy (később öt) fokú ezüstlépcső (létra). A pecséteken vagy a címerképeken olykor előfordul a címert használó családtag monogrammja is. Egy másik változata a címernek, amidőn két egymással szembenéző kutya tartja karmai között a lépcsőt. Ennek legrégibb példája a Dante által is megénekelt I. Cangrande (meghalt 1329) síremlékén, Veronában látható.
Jelentékeny variánst mutat ezzel szemben a császári 37sas megjelenése Verona urainak címerében. Ez az embléma, amely más vikariátust viselt ghibellin család címerében is előfordul, kétféle alakban található a della Scala-család címerében; vagy a lépcső legfelső fokán foglal helyet, vagy pedig a lépcsőalaktól függetlenül, betölti az egész pajzst, s mellette a lépcső csak mellékalakká lesz. A családi címer egyes családtagok használatában később valósággal barokkizálódik az egyes címeralakok ábrázolásának bizarr formái folytán.
Ilyen körülmények közt Gerola hasznos munkát végzett, amidőn a veronai, mantovai, trentói, bécsi és grusbachi levéltárakból a della Scala-családnak 19 címeres pecsétjét gyűjtötte össze. Ezek közül az első 1310-ből, az utolsó pedig 1404-ből való. Az egész publikált anyag, amely tíz családtagra vonatkozik, azt bizonyítja, hogy a család címerhasználatában hiányzott az állandóság, csupán a lépcső, mint a családi névre utaló beszélő címeralak fordul rendszerint elő, míg a családtagok ú. n. titkos pecsétjén a XIV. század második felétől kezdve a császári sas, mint egyedüli címeralak használatos.
T. L.
