A Tomaj-nemzetségbeli Losonczi Bánffy-család története. Oklevéltár, II. kötet, 1458–1526. Szerkesztette s az I. és II. kötethez m…
A Tomaj-nemzetségbeli Losonczi Bánffy-család története. Oklevéltár, II. kötet, 1458–1526. Szerkesztette s az I. és II. kötethez mutatót készített dr. Iványi Béla. Budapest, 1928. 4°, VIII + 807 l.
A Bánffy-család oklevéltárának első kötetéről a Turul 1910. évfolyamában (84. l.) találunk ismertetést. Ez a kötet 1908-ban Varjú Elemér, Társaságunk jelenlegi másodelnöke szerkesztésében jelent meg s az 1214–1457-ig terjedő okleveles anyagot öleli fel. A második kötet szerkesztését, átvéve a még részben Varjú Elemér által gyűjtött anyagot, Iványi Béla folytatta s az a közbejött háború és az ezt követő nehéz viszonyok miatt az első kötet megjelenése után pontosan csak húsz évre, az előbbihez hasonló nagy terjedelemben hagyta el a sajtót. Folytatólagosan a mohácsi vészig 444 oklevél szövegét vagy regesztáját találjuk benne, s ezek tizenhat köz- és magánlevéltárból gyüjtettek.
A sok becses köz- és művelődéstörténeti anyagot tartalmazó kötetből a nemzetségi vagyon nagy kiterjedése következtében az ország igen nagy részére meríthet ők család- és birtoktörténeti adatok, utóbbiak kapcsán vártörténetiek is. Legbőségesebben Erdély és Heves vármegye területéről, aztán Nógrád, Középszolnok, Szabolcs, Bihar, Zemplén, Abaúj, Pest stb. megyékből. És nemcsak a Bánffy-család különböző ágaira és birtokaira, hanem ezek kapcsán a középkorból eredő és akkor élt családok egész tömegére. Néhány a gyakrabban előforduló ismertebbek közül: Abády-, Balogy-, Báthory-, Bethleni Bethlen-, Bikaly-, Dessewffy-, Bélteki Drágffy-, Eszenyi Csapy-, Guti Országh-, Ippi Bydeskuthy-, Nánai Kompolth-, Nagymihályi-, Pálóczy-, Petneházy-, Ráskay-, Ráthonyi Ráthonyi-, Ruszkai Dobó-, Szentiványi Szentiványi-családok.
Bővebb tájékoztató felsorolás e helyütt felesleges, mert a kutató az őt érdeklő adatokra könnyen rátalál a lelkiismeretes és kimerítő, 262 oldalnyi hely- és névmutatóból, mely egyben az első kötethez is szolgál.
Az oklevéltár második kötetének szerkesztője az oklevelek szakszerű közlési módja tekintetében elődjének nyomdokain halad. Hű, a szükséghez képest jegyzetekkel kísért szöveg, a közbeeső okleveleknek lapszélre kitett dátumokkal való jelzése, az élen olvasható és az előforduló helyek megyékszerinti meghatározását is tartalmazó kivonat, az oklevelek külalakjának és őrzési helyének részletes és pontos leírása, mindez magában is rávilágít a feladatában otthonosan mozgó szakemberre, aki szem előtt tartotta, hogy a kutatóknak fáradság és kétely nélkül használható forrásanyagot nyujtson. Elődjétől eltérőleg számos oklevelet csak regesztákban közöl. A teljes szöveg mindenesetre itt is hasznosabb lett volna; de ennek hihetőleg az így is vaskos kötet kiadásánál nyomdai okok álltak útjában. Néhány keltezés megfejtésénél elnézés vagy sajtóhiba következtében téves szám szerepel; az ilyen kisebb fogyatkozások azonban ily nagyterjedelmű, fárasztó munkánál alig kerülhetők el s nem rontanak az egész mű értékén. A történt kutatás nem tagadhatja meg elismerését a szerkesztőtől munkája becséért és háláját a családtól a hozott nagy anyagi áldozatokért, melyekkel ennek az újabb kötetnek a megjelenését lehetővé tette.
Czobor Alfréd.
