LEVÉLTÁRI ÉRTESÍTŐ: A múzeumi levéltár újabb gyarapodása.
LEVÉLTÁRI ÉRTESÍTŐ: A múzeumi levéltár újabb gyarapodása.
A nyugati nagy nemzetek egymással vetélkedve egész sorozatokban adták már ki paleografiai, diplomatikai, történeti és nyelvészeti szempontból fontos okleveles emlékeik facsimiléit.* Mi e tekintetben is nagyon hátra vagyunk még. Legközelebbi szomszédaink, az osztrákok már régen, legújabban pedig a csehek, lengyelek, horvátok, sőt még az oláhok is megelőztek bennünket.*
L. ezen kiadványok öszeállítását 1900-ig: P. Gabriel Meier: Die Fortschritte der Palaeographie mit Hilfe der Photographie. Centralblatt für Bibliothekswesen. XVII. 1900. I., 113., 191. és 255. ll.
G. Friedrich: Acta regum Bohemiae. I–II. Praga, 1908–1913. XXX. t.; S. Krzyžanowski: Monumenta Poloniae palaeographica. I–II. Krako, 1907–1910. LXVIII. t.; Josip Nagy: Monumenta diplomatica. I. Isprave iz doba Hrvatske narodne dinastije. Chartes de l’epoque de la dynastie nationale Croate. Zagreb, 1925. 19. l. + XVI t.; Album paléographique Moldave. Documents du XIVe, XVe et XVI e siécle. Recueillis par + Jean Bogdan et publiés avec une introduction et des résumés par N. Jorga. Bucarest–Paris, 1926., Commission historique de Roumanie. 27 l. + 105 t. A magyar oklevéltudományt ezen díszes kiadványokkal szemben e téren Horvát Árpádnak a Tudományos Gyüjtemény 1830-as és 40-es évfolyamaiban megjelent kezdetleges, rézmetszetű táblákból összeállított «Oklevélhasonmások gyüjteménye (XI–XV. század).» Bp., 1883. és Uházy László sikerültnek éppen nem mondható és nagy időkört felölelő, inkább középiskolai használatra szánt «Monumenta Historiae Hungaricae Diplomatica». Bp., 1904. c. facsimile-gyüjteményén kívül úgyszólván csak újabb történeti és egyháztörténeti műveinkben, oklevéltárainkban és néhány akadémiai értekezésünkben megjelent egyes oklevél-facsimilék képviselik.
A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya néhai nagynevű vezetőjének, Fejérpataky Lászlónak hagyományait követve, egy leendő magyar facsimile-kiadványsorozat előkészítéseül az utóbbi két évtizedben céltudatosan gyüjti legértékesebb diplomatikai emlékeink, a XI–XII. századból eredetiben fennmaradt okleveleink fényképeit. Gyüjtésünk e része a befejezéshez közeledik. A néhány vitás hitelű és két, csak XII. századi másolatban ismert emléket is idesorozva, számításunk szerint 73 darab eredeti oklevelünk maradt fenn e két századból. 20 darabot a pannonhalmi főapátsági levéltár, 8-at a veszprémi püspöki és káptalani, 7-et a M. kir. Országos Levéltár, 6-ot az esztergomi káptalani, 5-öt a bécsi Staatsarchiv (legújabban a szerbek a spalatói anyaggal Belgrádba vitték), 4–4-et a zágrábi káptalani és zárai tartományi levéltár, 3-at a magyar nemzeti múzeumi, 2-2-őt az esztergomi prímási, zágrábi érseki, nyitrai káptalani, a soproni városi és a galgóci gróf Erdődy levéltár, 1–1-et a zágrábi horvát Országos Levéltár, a körmendi hg. Batthyányi, a zsélyi gr. Zichy seniorátusi levéltár és a Méhes-család pozsonymegyei, nyéki levelesládája őriz, 2 oklevélszöveg pedig XII. századi másolatban a stájerországi admonti bencésapátság ú. n. Gut–Keled-bibliájában maradt fönn. E 73 emlék közül összesen csak 7-nek fényképe hiányzik még gyüjteményünkből. Egy-egyé a bécsi Staatsarchivból Belgrádba vitt spalatói anyagból, a zárai tartományi levéltárból és a galgóci gr. Erdődy levéltárból, s négyé a legkönnyebben hozzáférhető helyről, a M. kir. Országos Levéltárból. Az utóbbi években a pannonhalmi, veszprémi, esztergomi, zsélyi, admonti s részben a zágrábi anyagot tettük teljessé. Az elmult 1928. évben néhány nehezen hozzáférhető ilynemű emlékünk fényképét sikerült megszereznünk. Felkérésünkre Sárosfalvi Bittó Béla dr., miniszteri tanácsos, a m. kir. szabadalmi bíróság alelnöke a megszállott csallóközi Nyék községben, Végh Miklós levelesládájában felkutatta a nyéki várnépek III. István királytól 1165-ben nyert kiváltságlevelét és fényképével megajándékozta gyüjteményünket. A csak Bél Mátyás és Fejér György hibás közléseiből* ismert nagy, függőpecsétes eredeti oklevél azóta két középkori átiratával együtt a Nyéki Méhes-család levéltárába került. Hiteles szövegét az idén megjelenő «Ó-magyar olvasókönyv»-ben fogjuk közölni. Gr. Széchényi Bertalan, Bártfai dr. Szabó László múz. osztályigazgató szíves közvetítésével III. István 1166. évi Dobica fia Vid adományát megerősítő s a gr. Erdődy család galgóci levéltárában őrzött oklevelének* fényképével ajándékozta meg levéltárunkat. A zágrábi anyagot dr. Šišić Nándor, zágrábi káptalani levéltárban őrzött 1193. évi s a krapinai, oklicsi és podgorjai tizedeket a zágrábi püspöknek adományozó oklevele* fényképével. További gyüjtésünk tárgya a XIII. századi, tatárjárás előtti magyar oklevélanyag fényképeinek egybeállítása lesz. Fényképgyüjteményünket a fentieken kívül számos későbbi, kiváló becsű oklevél képmásával is gyarapítottuk, így a többek között dr. Patek Ferenc tagtársunk közvetítésével a gr. Hunyady-család levéltárából megszereztük IV. Béla király 1250. évi, Zsadány-nemzetségbeli Ábrahám fia Ivánka comest somogy- és pozsegamegyei birtokaiban megerősítő, nagyterjedelmű, különös gonddal kiállított oklevelének fényképét is. Az oklevél szövegét dr. Szentpétery 81Imre adta ki legújabban az «Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéké»-ben.*
Bél: Notitia Hung. III. 545.; Fejér: Cod. Dipl. II. 173., V/3. 253.
Hazai Okmt. VII. l.
Smičiklas: Cod. Dipl. regni Croat. Slav. et Dalmat. II. 259–60.
II. füzet. 1927. 927. szám.
Árpád-kori királyi okleveleink száma ez évben két nagyértékű, mindezideig kiadatlan, eredeti darabbal is gyarapodott. Mindkettő egy-egy korábbi királyi oklevelet is átír, úgyhogy a két oklevél tulajdonképpen négy eddig ismeretlen szöveggel gazdagítja Árpád-kori királyi okleveleink sorozatát. A két oklevelet értéküknek megfelelő magas áron a Magyar Nemzeti Múzeum Barátainak Egyesülete szerezte meg levéltárunk számára. Kiadatlan szövegüket itt közöljük:
1. 1270. V. István király átírja IV. Béla királynak 1267. évi adománylevelét, melyben Bogyiszló és testvérei, honti várjobbágyok báti birtokáért cserében a honti vár Nádasd és Dalmad nevű birtokait adja.
Stephanus Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex omnibus presentes litteras inspecturis salutem in vero salutari. Ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod Bugizlaus, Wz, Stephanus, Bartholomeus, Dominicus et Marcellus, iobagiones castri Huntensis, ad nostram accedentes presentiam optulerunt nobis privilegium domini Bele illustris regis Hungarie, karissimi patris nostri, felicis recordationis, super concambio terre eorum confectum, petentes humiliter et devote, ut ipsum privilegium nostro dignaremur privilegio confirmare, cuius tenor is est:
Bela Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanieque rex omnibus presentes litteras inspecturis salutem in omnium Salvatore. Ad universorum notitiam tam presentium, quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod Bogizlaus et fratres eiusdem Wz scilicet, Stephanus, Bartholomeus et Dominicus ac Marcellus cognatus eorundem, iobagiones castri [Huntensis] ad nostram accedentes presentiam petierunt a nobis humiliter suplicando, ut in concambium terre ipsorum Bat vocate existentis in comitatu Huntensi, quam quidem terram ad nos recept[am], quasdam terras eiusdem castri Huntensis, Nadosd et Dolmod nominatas, dare eis ex regia providentia dignaremur. Nos siquidem iustis ipsorum petitionibus consideratis legitimis… deesse volentes gestando pre oculis lancem equitatis, terras Nadosd et Dolmod memoratas sub eisdem metis et terminis, quibus idem castrum dignoscebatur possidere, [Bogizlao et fratribus ei-]usdem supradictis et per ipsos eorum heredibus, heredumque suorum successoribus in concambium terre ipsorum supradicte dedimus et contulimus iure perpetuo et irrevocabiliter possidendas. Ut igitur huius nostre ordinationis seu collationis series perpetue firmitatis obtineat, presentes concessimus litteras Bogizlao, Wz, Stephano, Bartholomeo, Dominico [et Marcello pre-] dictis dupplicis sigilli nostri munimine roboratas. Datum per manus magistri Farcasii, Albensis ecclesie prepositi, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri [anno domini] millesimo ducentesimo sexagesimo septimo, regni autem nostri anno tricesimo tertio.
Nos igitur iustis eorundem Bogizlay, Wz, S[tephani] Bartholomei, Dominici et Marcelli precibus inclinati, factumque etiam eiusdem karissimi patris nostri ratum habentes et acceptum, cum universa et singula iuste, rite et pie ordinaverit predictum privilegium de verbo ad verbum nostro privilegio inseri facientes, auctoritate presentium ex certa scientia duximus confirmandum dupplicis sigilli nostri munimine roborantes. Datum per manus magistri Benedicti, Orodiensis ecclesie prepositi, aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, anno domini millesimo ducentesimo septuagesimo, regni autem nostri anno prymo.*
Hártyára írt eredetijén egérrágástól származó nagy lyuk van, elveszett pecsétje piros-zöld selyemfonatról függött.
*
2. 1287. márc. 27. IV. László király Arnold fia Termán részére átírja IV. Béla király 1267. évi adománylevelét a honti vár Drás nevű birtokáról Arnold bánai falunagy számára.
[L]adizlaus Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarieque rex universis Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris, presens scriptum inspecturis, salutem in Domino sempiternam. [A]d universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod Termanus filius Arnoldi quondam villici de Bana ad nostram accedens presentiam, exhibuit nobis privilegium Bele illustris regis Hungarie, avi nostri karissimi pie memorie, super collatione cuiusdam terre castri nostri Huntensis, Dras vocate, patri suo facta confectum, petens cum instantia, ut nos ipsum privilegium karissimi avi nostri ratum habere et nostro dignaremur privilegio confirmare. Cuius quidem privilegii tenor talis est:
[B]ela Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanieque rex omnibus, tam presentibus quam futuris, presens scriptum inspecturis, salutem in omnium Salvatore. [A] d universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod Arnoldus villicus de Bana ad nostram accedens presentiam nobis humiliter supplicavit petens, ut eidem in quadam terra castri nostri Huntensis, Dras vocata, vacua penitus et habitatoribus destituta, de benignitate regia providere dignaremur. Verum quia de qualitate et quantitate dicte terre nobis veritas non constabat, fideli nostro Petro comiti de Zolum, ut ad ipsam terram accedat et eam inspiciat, dedimus in mandatis. Idem itaque regio obtemperans mandato, ut decebat, super ipsam terram accessit personaliter et sicut postmodum nobis rescripsit, invenit eam esse vacuam et habitatoribus destitutam. Nos itaque servitia ipsius Arnoldi villici, que idem nobis diligenter inpendit et inpendere poterat in futurum, attendentes circumspecte, volentesque eidem pro servitiis suis meritoriis quadam remuneratione ex liberalitate regia respondere, dictam terram cum omnibus utilitatibus suis et in eisdem metis et terminis, in quibus ipsum castrum tenuit et possedit, ab ipso castro exemptam penitus et exceptam, dedimus, donavimus et contulimus ipsi Arnoldo villico et per eum heredibus suis, heredumque suorum successoribus, iure perpetuo et irrevocabiliter possidendam, pariter et habendam. [U]t autem hec nostra donatio robur optineat perpetue 82firmitatis, nec processu temporum per quempiam in irritum valeat revocari, dicto Arnoldo villico et per ipsum heredibus suis presentes concessimus litteras, duplicis sigilli nostri munimine roboratas. [D]atum per manus magistri Farcas˙, prepositi Albensis, aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, (a)nno domini millesimo ducentesimo sexagesimo septimo, (r)egni autem nostri anno tricesimo secundo.
[N]os igitur ipsius Termani villici iustis petitonibus inclinati, considerantesque ipsum privilegium avi nostri karissimi Bele, iliustris regis Hungarie, non abrasum, non cancellatum, nec in aliqua parte sui viciatum, tenorem eiusdem de verbo ad verbum presentibus inseri facientes, auctoritate presentium confirmamus, ymo inspectis fidelitatibus et servitiorum meritis dicti Termani villici nobis cum summa fidelitate inpensis, collationem in hac parte patri factam innovamus et eidem perpetuo conferimus duplicis sigilli nostri munimine roborando. [D]atum per manus discreti viri, magistri Teodori, prepositi Zybinensis, aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, (a)nno domini millesimo ducentesimo octuagesimo septimo, sexto Kalendas Apriles, indictione quintadecima, (r)egni autem nostri anno sextodecimo.*
Hártyára írt eredeti, pecsétje elveszett.
Sem az első oklevélben említett Bátot, Nádasdot és Dalmadot, sem pedig a másodikban szereplő Drást nem ismeri Pesty Frigyes a honti vár tartozékai közt.*
L. A magyarországi várispánságok története különösen a XIII. században. 254–262. l.
XIV–XV. századi eredeti középkori okleveleink számát több értékes darabbal gazdagította még a Boronkay-családnak az év folyamán letéteményezett levéltára is. Az oklevelek legnagyobbrészt az ezidőben a Csáthy, Koromzay és Henyey-családok tulajdonában lévő Csát, Koromzó, Henye, Sáros, Ad, Régen és Szénaszeg baranyamegyei, a Kürthyek Alkürt nógrádmegyei, továbbá a Gnoyniczai Asztalnok-család Hranisincz és Felsődugó pozsegamegyei birtokaira vonatkoznak s a pécsi és csázmai káptalan, meg a szegszárdi konvent eddig ismeretlen kiadványainak számát gyarapítják. Ugyanezen családi levéltárban a nőágon rokon Pereszlényiek pozsony- és nyitramegyei birtokaira vonatkozó középkori oklevelek csak újabbkori másolatban maradtak fönn.
A br. Nopcsa-család ez évben letett levéltárának négy középkori oklevele néhány Hátszeg-vidéki, oláh eredetű kenéz családra: az Alsófarkadini, Alpestesi Boythor(y), Barcsai Somráky és Barcsay-családra tartalmaz adatokat s a két legrégibb (1477. és 1451.) Hunyadi János kormányzó nevével kapcsolatos.
J. E.
Címereslevél-gyüjteményünk részben ajándékozás, de nagyrészt örökletét útján nyolc eredeti darabbal gyarapodott. Kettő erdélyi fejedelmi kiadvány: I. Rákóczy Györgytől 1645-ből Kölcsey Pál és felesége, továbbá I. Apafi Mihálytól 1678-ból Kovács András és felesége részére. A többiek: 1625. II. Ferdinánd címeres nemeslevele Nagyorosfalusi Nagy János, 1638. III. Ferdinándné Pereszlényi János és testvérei s 1651. ugyanazé Kapik János részére, valamint I. Lipótnak 1681-ben Didák, másként Pereszlény Jánosnak, nejének és fiainak adományozott címereslevele. Ez utóbbi négy a Boronkay-család letétjéből való. Ugyancsak a mult év folyamán került levéltárunkba Mária Teréziának 1765-ben Paschgall György és gyermekei részére kiadott címeres nemeslevele s egy legújabb 1915-ből, melyben I. Ferenc József Sebetič Rajmundnak nemességet, címert és a «Belovári» előnevet adományozza.
Másolatban a következő címereslevelek helyeztettek el: 1606. Bocskay Istváné Gyulai Albert, Péter, Ferenc és Orbán részére; 1655. III. Ferdinándé Sturticzky Mihály, neje és gyermekei; továbbá 1824. I. Ferencé Birky Flórián Ede és gyermekei részére. A levéltár ily természetű 1928. évi gyarapodásai közé tartozik még Sárosberkeszi Tóth-Kádár Vilmos tábornok 1923-ban kelt vitézi igazolványa is.
Nagyobb családi örökletétek: a báró Jeszenák-család levéltárához főként a Jeszenák- és Vay-családokra vonatkozó anyagot tartalmazó nagyszámú kiegészítés. – A Boronkay-család rendezés alatt álló gazdag levéltára, mely négy drb címereslevélen és a fentemlített szépszámú középkori oklevélen kívül a XVI. századtól kezdve a legújabb időkig is család- és birtoktörténeti szempontból jelentős, a Boronkay-családon kívül jórészt a Pereszlényi, Bacskády, Szegedy, Bellusi Baross, Majthényi, Tapolcsányi s számos más rokoncsaládra s pozsony-, nyitra-, és hontmegyei, elsősorban pedig Néver, Majtény, Zavar, Alsólóc birtokokra nyujt bő kutatási anyagot. – a báró Nopcsa-levéltár a középkortól kezdve minden századból tartalmaz iratokat, de legtöbbet a XIX. sz. elejéről. A politikai természetűek mellett az újabbkori részben a Naláczi-, Lászlóffy-, Kenderessy-, Szatsaly-, Csulay-családokra vonatkozók is szép számmal találhatók s hunyadmegyei birtokokról szólnak. – Sebetič Rajmund testőrezredes özvegyének letéte legnagyobbrészt férje hadtudományi jegyzeteit és hivatalos iratait tartalmazza. – Régebben letéteményezett levéltárainkhoz több kisebb kiegészítés is érkezett, ú. m.: a Koronghi Lippich-, Pregasdt-Paur-, gr. Széchényi-, Reviczky-, Abaffy- és Rosty-családokéhoz; nagyrész legújabb kori iratok. A Rosty kiegészítéssel Gyóni Géza szibériai fogságában írt verskötetének kézirata került levéltárunkba.
Cz. A.
