XVIII. század.
XVIII. század.
Dubraviczky Gábor és Géczy Éva fia Péter, a nógrádvármegyei Kis-Libercsén lakott. Minthogy úgy a dubraviczai ősi javakat, valamint a pestmegyei szelei stb. jószágrészeket már atyja, illetve még nagyatyja legnagyobb részben elidegenitette, illetve elzálogositotta: az ő szereplése Nógrád vármegyére szoritkozott. E megyének volt előbb szolgabirája, majd főpénztárnoka – generalis perceptora – s végül táblabirája.
Első okleveles adatunk Dubraviczky Péterről 1694-ből van, a mikor az atyja által még 1674-ben Gyürky Istvánnak zálogba adott tóthartyáni félházhelyre vonatkozó zálogos szerződést megujitja.* 1702-ben rokona Gyürky Mária, Alberty Jánosné egyezkedik vele, s beleegyezik, hogy azon Varganovszka és Valentovszka nevü zsellértelkeket és egy egész puszta kuriát, a miket eddig Kis-Libercsén közösen birtokoltak, feloszthassa.* 1710-ben Bezzegh Annától egyik kalondai jobbágyát, Krizsán Tamást, illetve ennek jobbágytelkét szerzi meg örökáron 100 talléron.* 1713-ban már mint a megye szolgabirája nevezi meg a megye rendei előtt prokuratorait,* 1714-ben pedig Nógrád vármegye 76rendei a lemondott Losonczy István helyébe a megye főpénztárnokává választják.* 1715-ben Kis-Libercsén azt a félházhelyet, a melyet még 1640-ben Dubraviczky János zálogositott el Libercsey Mihálynak, ennek unokájától, Ráday Ilonától és férjétől Tussay Györgytől Dubraviczky Péter váltja ki 80 talléron.* 1726-ban viszont ő tőle váltja ki Lukanyényei Luka György nála zálogban volt nagykürtösi jobbágytelkét.* 1727-ben megválik hivatalától s Nógrád megye rendei bizonyitványt adnak neki arról, hogy ugy szolgabirói, mint később főpénztárnoki tisztében mindig hűségesen járt el, s hogy mindenről pontosan elszámolt.*
Csal. levt.
U. o.
U. o.
Nógrádmegy. levt. jk. 362. l.
U. o. jk. 695. l.
Csal. levt.
U. o.
U. o.
Ettől kezdve Dubraviczky Péter a megye közéletében már csak mint táblabiró vett részt, s összes törekvését arra forditotta, hogy családjának Dubraviczán és Szelén fekvő s elzálogositott ősi javait visszaszerezze. Már 1728-ban egyik rokonával ifj. Lepiny Jánossal kezd levelezést a dubraviczai birtokrészek kiváltása tárgyában.* A Baltikok nem is idegenkednek az általuk birt birtokrészek, visszabocsájtásától, ennek daczára azonban ez ősi birtok visszaszerzése Dubraviczky Péternek nem sikerül, s csak jóval később, mintegy félszázad mulva valósitja azt még – legalább részben – egyik unokája.
U. o.
Nagyobb sikerrel járt a szelei birtok tárgyában való egyezkedés. 1730 aug. 14-ikén Kis-Libercsén köti meg az egyezséget rokonaival Battik Györgygyel és Szathmáry Király Miklóssal – anyai ágon szintén Battik-leszármazó – a mely szerint «consideratióban vévén Nemzetes és Vitézlő Dubraviczky Péter bátyánk Urunk eő kegyelme maga és a fiai Pál és Péter egyedül ezen Dubraviczky Fiu ágon lételöket» úgy egyeznek meg bátyjukkal, hogy a szelei, györgyei és félegyházai birtoknak a Battik-családot illető fele részéből mind a három határban egy-egy telket átengednek neki ingyen minden fizetés nélkül, s ezenkivül a birtok «tertialitásának felét, a mely Dubraviczky Ferencz része volt, letevén a leteendőket» szintén Dubraviczky Péter birtokába bocsájtják. Az egyezségre főleg az inditotta a Battik-örökösöket, mert mint az egyezség mondja, «néhai Dubrviczky Mihály leányágon lévő maradékai, azon két tertiálitás egyikének felét, oly okból, hogy az volna emlitett néhai Dubraviczky Mihály unokájának Ferencznek része, kitől ők származnak, controversiába vették»* s ők Dubraviczky Pétertől, mint egyenes fiági leszármazótól várták és reménylették, hogy a magáéval együtt az ő jussukat is megvédelmezi. Dubraviczky Péter azonban csakhamar megbánta az egyezséget, s 1731-ben a váczi káptalan előtt ünnepélyesen visszavonja és semmisnek nyilvánitja azt,* 1733-ban Hont megye rendei utján szólitja föl Battik Györgyöt a szelei stb. birtokokra vonatkozó s a Dubravczky-családot illető okiratok visszaadására, s a megye rendei 1733 márcz. 16-ikán Börsönyben tartott gyülésükön kötelezik is erre Battik Györgyöt. Battik György ekkor Hont megye rendei előtt egyezségre lép Dubraviczky Péterrel s kötelezi magát, hogy Szelén a Dubraviczky Ferencz-fele részt 400 frt zálogos összeg lefizetése után minden ellenkezés nélkül kezére bocsájtja, s a Dubravitzky István által elzálogositott részből egy telket szintén átad neki minden fizetés nélkül, oly feltétellel, hogy viszont a többi részbirtokában őt békében hagyja. Kötelezi magát Battik György arra is, hogy a Dubraviczán általa zálogban birt ősi részjószágokat is visszabocsájtja a megfelelő zálogos summa letétele után.* Ennek daczára a tárgyalások a zálogos birtokrészek kiváltása iránt még azután is évekig huzódtak. Battik György 1737 ápr. 25-ikén Osgyánban kelt levelében értesiti Dubraviczky Pétert, hogy a jövő héten lemegy Szelére, s Szathmáry Király Miklós is ott lesz, s hivja, hogy jöjjön ő is oda, ott a helyszinén majd könnyebben megegyezhetnek.* Ugy látszik, az egyezség ez alkalommal – s most már véglegesen – létre is jött. Maga az egyezség-levél ugyan nincs meg, de tartalmát egy 1760-ban megindult perben eszközölt tanuvallatásból ösmerjük. Elmondják ekkor a tanuk, hogy Tápió-Szele – már ekkor igy nevezik – a melyet a 77Buda visszafoglalása után az országból kitakarodó török hadak feldultak, majd a pestis és Rákóczi szabadságharcza teljesen elnéptelenitett, 1716-ban épült ujra a régi falu helyén. A község «8 részre delineáltatott, s ebből 4/8 rész Dubraviczky Márk jussára felhagyatott.» Az egész falu 40 sessióból áll, s ebből fele, 20 sessió illetné a Battik-családot, de ebből 1 sessiót egyezség szerint Dubraviczky Péternek engedtek át. Ezenkivül a másik felerésznek egynegyede vagyis 5 sessió jutott még vissza Dubraviczky Péter birtokába, mig a többi 15 sessiót Dubraviczky Mihály leszármazói: a Mocsáry, Komjáthy, Darvas, Török, Pongrácz, Dömők, Ráday, Laszkáry, Niklészy stb. családok tagjai birtokolják, vagy olyanok, a kiknek az illetők ezeket elzálogositották, mint pl. a Berkó, Csernus, Báthory, Györe, Gyürky, Kanyó, Laczkó, Simonyi, Szántó stb. családbeliek.*
Pestmegy. levt.
Orsz. levt. El. Cap. Eccl. Vaciensis. C. 998.
Nógrágmegy. levt.
Csal. levt.
Pestmegy. levt. és Csal. levt.
Dubraviczky Péter e közben folyton törekedett a dubraviczai ősi birtokok kiváltására is. 1733-ban Zólyom megye rendei előtt tiltakozik az ellen, hogy Ns. Urbány János Dubraviczán azon részbirtokot és nemesi kuriát (curiam nobilitarem), a mit Battik György birt zálogban a Dubraviczky-családtól, s bizonyos feltételek mellett Urbány Jánosnak cedált, elidegenitse vagy zálogba adja; tiltakozik továbbá az ellen is, hogy azon a kurián lévő rombadült kastélyt – ruinatum castellum – felépitse s ez által a kiváltást megnehezitse.* Kandó István 1734 márcz. 15-ikén kelt s Dubraviczky Péterhez intézett levelében igéri, hogy a Dubraviczára vonatkozó s nála levő, de a Dubraviczky-családot illető okiratokat készséggel átadja.* Még ugyanezen évben fel is szólitja rokonát, Battik Györgyöt, a birtok kiváltása iránti egyezkedésre.* 1736 febr. 11-ikén Holecz György veszi át Ocsován Kandó Istvántól Dubraviczky Péter részére a Dubraviczára vonatkozó okiratokat,* de a dubraviczai ősi birtok visszaszerzése Dubraviczky Péternek, mint fentebb emlitettük, ennek daczára sem sikerült.
Zólyommegy. levt. Fasc. IV. N. 2.
Csal. levt.
U. o.
U. o.
Dubraviczky Péter Kopcsány Borbálát, Kopcsány István és Szigethy Katalin 1670-ben született leányát vette feleségül, a kivel Nógrád vármegyében Kis-Zellőn és Kis-Kürtösön, Hont megyében Palojton s még másfelé is kapott részbirtokot.*
U. o.
Kopcsány Borbála 1737-ben már nincs életben. Ez évben fia Dubraviczky Pál adja zálogba apja megbizásából Bohunka Györgynek az édesanyját Kis-Zellőn illető részbirtokot 65 frton,* 1741-ben pedig Dubraviczky Péter, mint Kopcsány Borbálától született gyermekei természetes gyámja és sógornője Kopcsány Krisztina, Berczely Pál özvegye együtt tiltakoznak Nógrád megye rendei előtt sógora, illetve testvére, Köpcsány Bálint ellen, a ki apját, Kopcsany Istvánt arra igyekszik rávenni, hogy őket végrendeletével megröviditse.*
U. o.
Nógrádmegyei levt. jk. 119.
1733-ban a paróczai rétek miatt pörösködik Dubraviczky Péter.* 1734-ben ugy egyezik meg sógorával, az unokahuga, Paxy Éva férjével, Nagy Istvánnal, hogy ennek Félegyházán lévő féljobbágytelkéért cserében átengedi neki Kis-Libercsén azon jobbágytelek felét, amit eddig közösen birtak, a melyen Krizán nevü jobbágyuk lakott,* 1741 márcz. 16-ikán Kis-Libercsén egyezkedik unokaöcscsével, Paxy Istvánnal, testvérnénje Dubraviczky Anna fiával s ez alkalommal az 1706-ik évi osztályegyezséget némileg módosítják, s egy pár jobbágytelket elcserélnek.* 1744-ben a törincsiek ellen tiltakozik a miatt, hogy birtokának határát háborgatják.* Ez az utolsó adatunk Dubraviczky Péterről, a ki rokonaival, a másik ágból származó Ferenczczel együtt Nógrád megye 1734-ik évi nemesi összeirásában is fel van véve.*
U. o. P. 4–8.
Csal. levt.
U. o.
Nógrádmegy. levt.
U. o.
Dubraviczky Péternek és Kopcsány Borbálának két fia és hat leánya maradt. A leányok közül a legidősebb, Judit, Hangátsy Zsigmondhoz, a második, Juliánna, Siróki Egry Mártonhoz ment nőül. A harmadik leány, Anna, Alsókáldi Káldy Pálnak lett második felesége. A negyedik 78leány, Katalin, dr. Vághy György orvoshoz, az ötödik, Borbála pedig Alsódraskóczi Morvay Andráshoz ment nőül. Végül a legifjabb leány, Éva, 1750-ben Siroki Egry Dániel felesége lett.
A két fiutestvér – Pál és Péter – az 1753/4-ik évi országos összeirásban ugy Nógrád, mint Pest megyében is föl van véve a birtokos nemesek között.*
Nógrád- és Pestmegy. levt.
A nyolcz testvér 1761 máj. 8-ikán osztozkodott. A Kis-Libercsén kelt osztálylevél szerint Dubraviczky Pál Nemes-Palojtán, Hont megyében kapott részjószágot, mig a kislibercsei residentiális ház tartozékaival együtt Péternek jutott. Judit, Hangácsyné, Kiszellőn kapott «curialis pusztahelyet»; Juliannának, Egry Márton özvegyének, nyil szerint a tóthartyáni részbirtok jutott. Anna, Káldy Pálné, szintén Kis-Libercsén, mig Katalin, dr. Vághy György felesége Kis-Kürtösön kapta ki, részét. Borbála, Morvay Andrásné és a legifjabb leány, Éva, Egry Dánielné szintén Tót-Hartyánban kapott részbirtokot. Megjegyzi az osztálylevél, hogy a «Zólyom vármegyében Dubraviczán levő rész közremarad.»* Az osztálylevélben, mint látjuk, nincsen szó a szelei birtokról, ezt ugyanis, mint csupán férfiágat illetőt, a két fitestvér magának tartotta fenn. A testvérek ekkor bele is nyugodtak ebbe, de mint látni fogjuk, leszármazóik később igényt formáltak a szelei birtokhoz is, s pörösködtek a fiági leszármazókkal.
Csal. levt.
A két fitestvér közül Pál volt az öregebb. Atyja halála után ő vette kezébe a dubraviczai ősi birtok visszaszerzésének dolgát. 1749 május 9-ikén Kis-Libercséről ir Bácsmegyey Sámuelnek, s fölkéri őt, mint a többi atyafiaknak is meghatalmazottját, hogy a dubraviczai részjószágok visszabocsájtása és a Dubraviczkyakat illető okiratok kiadása iránt barátságosan egyezzenek meg.* 1753 jun. 19-ikén Losonczon egyezséget is köt Bácsmegyey Sámuel, ugyis mint az Asguthy leszármazók meghatalmazottja, továbbá Fáy Ádám, szintén leányági Dubraviczky leszármazó, Dubraviczky Pállal, a melyben arra kötelezik magukat, hogy a birtokukban levő s a Dubraviczky-családot illető okiratokat záros határidő alatt átadják neki.*
U. o.
U. o.
Dubraviczky Pál akkor még Kis-Libercsén lakott, s innen ir még 1754 szept. 24-ikén is öcscsének, Péternek, Szelére gazdasági dologban*, de a következő évben már Szelére költözött, a hol magának residentiális házat épittetett. Idetelepülésének az volt az oka, hogy megnősült Laszkáry Ilonát, Laszkáry János és Nagyréti Darvas Erzsébet leányát, Ócsai Balogh József özvegyét vette feleségül, a ki maga is szelei birtokos volt. Itt született 1759-ben egyetlen fiuk, Márk, de a ki kiskorában el is halt.
U. o.
1756-ban több libercsei birtokossal együtt tiltakozik Dubraviczky Pál a birtokháboritó szomszédok ellen.* 1759-ben pedig öcscsével, Péterrel együtt a tóthartyáni birtokrészek tárgyában inquiráltat.* 1760-ban Dubraviczky Pál és Péter kérésére Mária Terézia határjárást rendel el Szelén.* Ugyanezen évben indul meg a leányági örökösükkel az a pörlekedés, a miről már többször szólottunk.*
Nógrádmegy. levélt. jk.
U. o.
Csal. levt.
Orsz. levt. Causa. tab. 4–975.
Mint emlitettük, a szelei 40 telekből 15 telek ekkor sokfelé oszolva Dubraviczky Mihály leányági leszármazóinak kezén volt, s hasonló volt az eset az ekkor még Szelétől különálló félegyházi határban és Györgyén is. Dubraviczky Pál és Péter most már azt vitatták, hogy ezen birtokok csak a férfiágat, s igy kizárólag őket illetik, s perbe idézték a leányági leszármazókat. Ez az a táblai per, a melyben a családtagok több ma már a család birtokában meg nem levő s fentebb fölemlitett oklevelet felmutattak, s a melynek iratai az Országos Levéltárban Caus. tab. 4–975. jelzet alatt találhatók, s a mely évekig huzódva végre is a fölpörösök elutasitásával ért véget.
Dubraviczky Pál maga e pörösködés közben 1764-ben el is halt, s özvegye folytatta tovább, sógorával együtt a pört. Ő sokkal tulélte férjét s csak 1794-ben hunyt el szelei residentiális házában. E házon kivül Dubraviczky Péternek is volt már a 18-ik század közepén Szelén kuriája, 79sőt residentiális házat épitettek itt Káldy Pál és felesége Dubraviczky Anna, továbbá, dr. Vághy György és neje Dubraviczky Katalin is. Id. Dubraviczky Péter leányai ugyan, mint a fentebb emlitett osztályegyezségből látjuk, nem kaptak részt a szelei birtokból, mert azt, mint csupán fiágat illetőt – a mint azt az 1767-ben megejtett tanuvallatás igazolja – a két fitestvér, Pál és Péter a maga számára tartotta fenn; azonban Káldy Pál és neje 1764-ben a Battik-ágon leszármazó Szathmári Király Miklós özvegyétől Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Erzsébettől Tápió-Szelén egy házhelyet és a félegyházi és györgyei portióban őt illető résznek felét, 1200 Rh. forintban, majd Nagyréthi Darvas Sándor özvegyétől Szentmiklósi Pongrácz Zsuzsánnától ennek szelei, györgyei és félegyházi portióját 1500 Rh. frtban zálogba vették, dr. Vághy György és Dubraviczky Katalin pedig Török Andrásnétől szerzett ugyanitt zálogos birtokot.*
Csal. levt.
Dubraviczky Péter és Kopcsány Borbála ifjabb fia Péter 1723-ban született. A szelei birtokrész kiváltása után eleinte ő gazdálkodott azon s ott is lakott. 1754-ben egy Nagy-Kátán febr. 10-ikén kelt adóslevél szerint a Szeléhez tartozó Berencsik pusztán (ma Birincsek határrész) fekvő 3 drb. földjét 10 évre 100 frtért zálogba adja a nagykátai plébánosnak, oly feltétellel, hogy «a zálogos összegből minden évben 10 frt defalcálódjék.»* Midőn 1761-ben testvéreivel megosztozik, ő kapja a kislibercsei residentiális házat, s ettől fogva állandóan itt lakik, mig a szelei birtokon bátyja, Pál gazdálkodott. 1760 szept. 25-ikén 200 Rh. forintért zálogba veszi Irsai Szabó Lőrincznek és feleségének, Leleszi Kovács Katalinnak paróczai részbirtokát, a kire (t. i. ez utóbbira) ez anyjáról, Petykó Annáról, Dubraviczky Mihály dédunokájáról szállott.*
U. o.
Családtörténeti jegyzetek. I. füz. 124. l.
A megyei közéletben nem szerepelt, csak családjának élt, elhunyta igy van bejegyezve 1775 nov. 10-ikéről az alsósztregovai ev. egyház anyakönyvébe: Perill. Dnus Petrus Dubraviczky de eadem, annorum 52 in Kis-Libercse extinctus, vir placidus, pater familias providus. Vagyis békés ember, gondos családapa.
Dubraviczky Péter Kubini és Nagyolaszi Kubiny Ágoston és Domovetzi Zmeskál Zsófia 1733-ban született leányát Polixenát vette feleségül, a ki 1763 jan. 6-ikán osztozik Kóváron testvérével, Kubinyi Lőrinczczel, a mikor is Hontmegyében, Kóváron, Terbegeczen és Nagy-Csalomján kapott részbirtokokat.* Ő jóval túlélte férjét, 1797 jul. 28-ikán hunyt el, s az anyakönyv megjegyzi róla: Domina religiosa ac proba = vallásos és kegyes urnő. Családja, illetve fiai érdekeit ő is szivén hordta, s igyekezett ezek jussait biztositani, s 1778-ban Albert királyi helytartótól parancsot eszközölt ki a garamszentbenedeki konventhez az iránt, hogy a konvent levéltárában található s a Dubraviczky-családra vonatkozó okiratokat részére hiteles alakban adják ki.*
Csal. levt.
U. o.
Dubraviczky Péternek és Kubiny Polixenának öt fia maradt, Antal, György, Péter, István és Bálint. Az öt testvér, midőn 1796-ban nagybátyjuk, Dubraviczky Pál özvegyének halálával az ő szelei birtokrésze is reájuk szállott, megosztozott egymással, még pedig úgy, hogy mind az öt testvérnek, ugy a szelei, mint a nógrád- és hontmegyei birtokokból megfelelő rész jutott; Szelén, mint az osztálylevél mondja: «egy egész oktávának és a Battik-féle huszadrésznek egy quintalitása.»*
U. o.
A legidősebb testvér, Antal, a ki 1755-ben született, Szelén települt le. Már anyja életében is ő birta az egész szelei birtokot haszonbérben, midőn pedig 1796-ban testvéreivel megosztozott, ezek közül György, Péter és István a maguk szelei birtokrészét szintén neki adták zálogba 16 évre 7–7 ezer forintért.* Nógrád megyének már 1776-ban,* később pedig Pest megyének is táblabirája lett, de a közéletben csak ritkán vett részt, s teljesen családjának és gazdaságának élt. Ennek daczára megyeszerte általános tekintélynek örvendett s az 1820 máj. 8-ikán tartott tisztujitáson a nádor-főispán az első alispáni 80állásra őt is kandidálta.* Nagy kort érve 1834-ben hunyt el. Sarudi Battik Márkus és Kelecsényi Fejérpataky Anna leányát, Magdolnát vette nőül, akitől született gyermekeiről – mint a kik már a XIX. században szerepeltek – később lesz szó.
U. o.
Nógrádmegy. levélt. jk.
Pestmegy. levt. jk.
A második testvér, György 1759-ben született s 1801-ben hunyt el. Nógrád megye már 1779-ben juratus assessorává választja.* 1784-ben a királyi tábla hites jegyzője, s mint ilyen előbb nagynénjének férje dr. Vághy György, majd pedig Nedeczky László részére ő eszközöl tanuvallatásokat.* 1784-ben szerzi meg az ügyvédi oklevelet,* s csakhamar ezután megnősült s Zólyom megyében, Hajnikon települt le.
Nógrádmegy. levt. jk.
Csal. levt.
U. o.
Dubraviczky György Schindler Sámuel Zólyom megyei táblabiró és Garamszeghi Géczy Terézia 1772-ben született leányát Amáliát vette nőül 1788 jan. 6-ikán. Schindler Sámuelnek anyja Hajniki Bezzegh Mária volt, s ő utánna szállotta hajniki részbirtok Dubraviczky Györgynére, Schindler Amáliára. Dubraviczky György azután 1791-ben és 1792-ben azt a hajniki kuriát és részbirtokot, amit már ipa zálogban birt Bezzegh Istvántól, illetve Mikoviny Jánostól, a kinek felesége szintén Bezzegh leány volt örökáron megszerzi* s igy hajniki birtokát megnagyobbitván és örökössé tévén állandóan zólyommegyei lakos lesz. E közben sikerül neki – a mit már nagyatyja Péter is megkisérlett – az ősi dubraviczai javaknak egy részét s köztük az ősi kastélyt is megszerezni, illetve visszaváltani; 1791-ben váltja vissza azokat a részbirtokokat, a melyeket ekkor Bohus Jánosné, Urbany Anna és Okolicsányi Lászlóné Fáy Katalin birtak zálogban.* Ez időtájból való Dubraviczky Györgynek egy sajátkezü följegyzése, a melyben elsorolja birtokait; a hajniki – most már örökösen megszerzett – jószágokat 7 ezer frtra, teszéri részbirtokát 3 ezerre, a körmöczi bányákban való jussát (felesége nagyatyja Schindler János Jeremiás Körmöcz város tanácsnoka volt) 3 ezer ötszáz frtra, a Dubraviczán kiváltott részeket 9 ezer frtra, a Pest-, Nógrád- és Hontmegyei birtokokban való részét 7 ezer frtra, s igy öszszes értékét – az instructiókon kivül – több mint 30 ezer frtra becsüli.*
Csal. levt.
U. o.
U. o.
Zólyom megye rendei az ősi megyebeli család visszatelepült sarját csakhamar tisztviselőik közé emelik: előbb szolgabiróvá, majd 1796-ban Prónay Pál helyébe megyei főpénztárnokká választják.* Mint ügyvéd ember, s testvérei közt leginkább tollforgató, rendesen ő intézi a család közös dolgait, ő késziti a testvéreivel való osztályegyezség tervezetét s az ebből folyó zálogos szerződéseket. Mikor unokatestvérük Kopcsány Borbála, mint családjának utolsó sarja 1796-ban meghal, s vagyona az oldalági örökösökre száll: akkor is ő késziti az örököstársakkal való egyezséget.* De a halál korán ragadta el családja köréből: alig 42 éves korában hunyt el 1801-ben, s a megye rendei, midőn helyettesitéséről gondoskodnak, egyuttal kifejezést adnak sajnálatuknak a, veszteség fölött, a mi a megyét a pontos és lelkiismeretes tisztviselő elhunytával érte.* Özvegye több mint 50 évvel élte őt tul, s róla és gyermekeiről később a XIX-ik században lesz szó.
Zólyommegye levt. C. 100. 217.
Csal. levt.
Zólyommegye levt. C. 108–136.
A harmadik testvér, Péter, 1763-ban született. Ő állandóan Kis-Libercsén lakott, s mihelyt fölserdült, özvegy édes anyjával együtt egész ennek 1797-ben bekövetkezett haláláig közösen gazdálkodott a nógrádmegyei birtokokon. Midőn anyjuk halála után testvéreivel megosztozott neki jutott a kislibercsei kuria s négy testvérétől ő vette zálogba ezeknek a nógrádmegyei birtokokban való részét 16 évre 280–280 Rh. forinton.* Nógrád megye közéletében is részt vett, előbb hosszabb időn át a megye szolgabirája, majd főpénztárnoka volt, s ez utóbbi hivataláról 1815-ben mond le, a mikor is a megye rendei elösmerést és köszönetet szavaznak működéseért.* Élete végéig táblabirája marad megyéjének s az alsósztregovai ev. egyház felügyelői tisztét is viseli.
Csal. levt.
Nógrádmegye levt. jk.
Dubraviczky Péter 1787-ben nősült meg Trebosztói Révay Péter és Beniczky Krisztina 1765-ben született leányát, Esztert vette feleségül. Házasságuk gyermektelen maradt, s Dubraviczky Péter házvezetőnője Gálos Gáborné Kármán Zsuzsánna leányait Antóniát és Johannát nevelte a saját leányai gyanánt. 1825-ben kelt végrendeletében összes szerzett javait a nevelt leányaira hagyja, s a végrendelet záradékában felesége is hozzájárul e rendelkezéshez.* Dubraviczky Péter 1827 jan. 18-ikán hunyt el, s egyik nevelt leánya Antónia, még ugyanez év jun. 19-ikén Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Boldizsár felesége lett. Őt még nevelőanyja, Révay Eszter adta férjhez, a ki azonban alig egy hónap mulva, jul. 29-ikén maga is elhunyt. A másik leány, Johanna, pár év mulva nénje mostoha fiához, Pongrácz Boldizsárnak első házasságából született fiához, Károlyhoz ment nőül, a ki később Nógrád megye alispánja lett. A nevelt leányokra, mint emlitettük, csak Dubraviczky Péter szerzett javai szállottak, az ősi javak, hosszabb pörösködés után visszajutottak a testvérek, illetve ezek gyermekei birtokába.
Csal. levt.
A negyedik testvér, István, a katonai pályára lépett, s mikor 1796-ban a testvérek megosztoznak, ő távol van, mint a Zedwitz-ezred főhadnagya a franczia háboruban vesz részt. De még ugyanezen évben kilép a hadseregből, Kőváron települ meg s a többi négy testvér részét is a hontmegyei birtokokban zálogba veszi tőlük 16 évre 510–510 frtért.*
U. o.
Csakhamar családot is alapitott. Csejthey Zsigmond és Makkoshetyei Stettner Zsuzsánna leányát, Juliánnát vette nőül Komárom megyéből. Családjának és gazdálkodásának élve, a megyei közéletben nem igen vett részt. Halálának évét sem tudjuk; az utolsó reávonatkozó adatunk 1815-ről szól, a mikor Hont megye rendei előtt Kardos János ellen pörösködtek.* Felesége sokkal tulélte őt; róla és gyermekeiről később lesz szó.
Hontmegye levt. jk.
A legfiatalabb testvér, Bálint, a ki 1772-ben született s igy atyja halálakor még alig pár éves volt, a testvéreivel való osztozáskor szintén Szelén települt le, s neki jutott nagybátyjuk, Dubraviczky Pál residentiális háza. Ő maga vette át szelei részbirtokát, s azon maga gazdálkodott, mig a nógrád- és hontmegyei birtokrészeket ő is zálogba adta bátyjainak, Péternek, illetve Istvánnak. A megyei közéletben csak mint táblabiró vett részt.
Dubraviczky Bálint kétszer nősült. Először 1756-ban Románfalvi Fejérváry Apollóniát vette nőül Törtelről, a kitől 1797-ben egy fia született, Márk, de ez még kiskorában elhalt. Másodszor báró Rüdt Ferencz és báró Hellenbach Karolina leányát Vilmát vette nőül, de őt korán özvegyül hagyta, ugy hogy kiskoru gyermekei fölött bátyja, Antal gyámkodott. Róluk később, a XIX. században lesz szó.
*
A család másik ágából – mint emlitettük – csak az egy Dubraviczky György hozta át családját a XVIII. századba, a ki nagy kort érve, 1733 után hunyt el. Egyetlen fiáról, az 1689-ben született Ferenczről vannak adataink, a kit Nógrád megye 1724-ben igtatott juratus assessorai közé.* Az 1732-ik évi nógrádmegyei nemesi összeirásban atyjával együtt van fölvéve a birtokos nemesek közé, de 1734-ban már csak maga fordul elő az összeirásban a másik ágból való Péterrel együtt.* Ugyanezen évben a megye rendei előtt Nándori Bene Ferenczczel pörösködik.* 1744-ben a zólyommegyei insurgensek között is össze van irva, de ekkor már 55 éves lévén, az insurectióban személyesen nem vett részt.* 1745-ben paróczai kurialis házát, a mit Petykó Andrástól birt zálogban, 39 frt 15 denárban rokonának, Irsai Szabó Lőrincznek engedi át.* Még 1748-ban Nógrád megye rendei előtt inquiráltat hatalmaskodás miatt Kalmár István felesége ellen,* de már 1750 decz. 8-ikán elhunyt Dubraviczán 61 éves korában.* Pár nap mulva, decz. 13-ikán követte őt leánya, a 17 éves Polixena is.*
Nógrádmegyei levt. jk.
U. o. Acta Nob. fasc. III. No. 4.
Nógrádmegyei levt. jk.
Zólyommegyei levt. 1744. kev. j. 484. l.
Családtörténeti jegyzetek I. füz. 124. l.
Nógrádmegy. levt. jk.
Póniki róm. kath. egyh. anyakönyve.
U. o.
Dubraviczky Ferencz feleségének nevét nem 82tudjuk; Juliánna 1eányán kivül még csak egy fiáról Gáborról vannak adataink, aki Nógrád megye rendei előlt mint «honoratus esküdt» 1764-ben teszi le az esküt.* Hivatalos működéséről azonban csak egy adatunk van: 1774-ben egy becsületsértési pörben küldi őt ki a megye vizsgálatra.* 1779-ben Fáy Mihálytól 7 drb., a Dubraviczky-család szelei birtokaira vonatkozó oklevelet vesz át, maga is just akarván formálni ezen, csak a család másik ágát illető birtokokhoz;* de ugy látszik, meggyőződött igénye alaptalan voltáról, mert nem pörösködött. Dubraviczán azonban már atyjának sikerült egy birtokrészt visszaszereznie – mint láttuk, épen ott is halt meg – s maga Dubraviczky Gábor is birtokában volt e résznek, s 1772-ben Zólyom megye rendei előtt vádolja be egyik itteni jobbágyát, Ságh Jánost, hogy tőle megszökött.*
Nógrádmegy. levt. jk.
U. o.
Csal. levt.
Nógrádmegy. levt. jk.
Dubraviczky Gábor Siroki Egry András és Nándori Bene Zsófia leányát Évát vette feleségül, a kivel többek közt Bakón kapott részbirtokot s maga is itt települt le. Itt hunyt el 1786 ápr. 29-ikén. Az ev. egyház anyakönyvébe igy van bejegyezve halála: Perill. ac Generosus Dnus Gabriel Dubraviczky de eadem, dignus qui diutius vixisset, reliquit viduam Evam Egry, cum tribus liberis. Memoria eius sit benedictus.*
A szügyi ev. egyház anyakönyve.
Dubraviczky Gábornak és Egry Évának, e bejegyzés szerint, három gyermeke maradt, de ezek közül az atyja halálakor még csak egy pár hónapos leány, Anna, csakhamar elhalt. A két fiu, Mihály és János atyjuk halálakor még kiskorú, 13 illetve 11 éves volt. A gyenge anyai kéz úgy látszik nem tudta a fiuk nevelését elég erélyesen irányitani, s ugy mindkettő katona lett. Az idősebb testvér, Mihály unt rá előbb a katonáskodásra, s 1811-ben ezredese, Rosenau báró fordul érdekében Nógrád megye rendeihez, s a megyétől segitséget kér a számára, hogy Egry Györgynél zálogban levő bakói részbirtokát kiválthassa.* 1814-ben már kiszabadult a katonaságtól, Bakón lakik, s testvére, a még katonáskodó János Troppauban kelt meghatalmazásával jogositja őt fel, hogy az édesanyjuk után jutott kővári részbirtoknak őt illető részét 2350 frtért eladhassa, s a vételárt felhasználhassa.* Mihályról még csak annyit tudunk, hogy Lankovics János és Vladár Zsuzsánna leányát Máriát vette nőül, azonban magtalanul hunyt el.
Nógrádmegy. levt. jk.
Csal. levt.
BENKÓ IMRE.
