Jahrbuch der K. K. Heraldischen Gesellschaft «Adler». neue Folge. Einundzwanzigster Band. Wien, 1911.
Jahrbuch der K. K. Heraldischen Gesellschaft «Adler». neue Folge. Einundzwanzigster Band. Wien, 1911.
Dr. Karl Ausserernek nagyobb tanulmánya vezeti be a kötetet Castelcorno vár urairól. (Die Herren von Schloss und Gericht Castelcorno im Lagertale.) A vár történetét három korszakra oszthatjuk: az első a Castelcornoiak ideje, amely a XIII. század közepéig tart, amikor Sodeger a tiroli grófoknak adja el minden tartozékaival s igy lettek ezek, majd az ő jog- és birtokutódaik, az osztrák herczegek és főherczegek, C. hübérurai. 1267 – el – ekkor történt az eladás – kezdődik uj fejezet a vár történetében; abban a nagy küzdelemben, amely 1265–1268-ig a püspök s a tiroli grófok közt folyt, Castelbarco urai ez utóbbiak mellé álltak s bizonyára ekkor szerzett érdemei jutalmául kapta meg 1272-ben hübérül Bonifácz C.-t. A Castelbarco-Castelcornoiak törzse a XV. századig virágzott. Jánosnak két házasságából született három fia (Vilmos † 1462, György † 1499 előtt és Mátyás † 1499) utódok nélkül haltak el s igy velük kihaltak a Castelbarcoiak. György résztvett 1490-ben Miksa magyarországi hadjáratában s Székesfehérvár parancsnoka volt. Mindazt, amit a C.-iak birtak 1499-ben, Paul von Lichtenstein kapta meg, ennek a régi trienti ministerialis nemzetségnek tagja, amely már a 12. században feltünik oklevelekben. Pál ága ezután, amely később a grófi méltóságot is elnyerte (1530-ban), Castelcornoról nevezte magát. (Herren und Grafen von Lichtenstein Freiherren von Castelcorno.) Pál dédunokája Konstantin gróf 1602-ben a török ellen vonult Sulz gróffal, egy ütközetben fogságba esett, Belgrádba, majd Budára vitték s mivel nem tudta a nagy váltságdijat kifizetni, ott halt meg 1614-ben. Ferencz Antal gróf magas életkora és folytonos betegeskedése miatt 1759-ben visszaadta a herczeg-püspök kezébe a biráskodási jogot s feloldotta alattvalóit a hüségeskü alól, egyszersmind felszólitotta őket, hogy ezt a püspök kezébe tegyék le. Nemsokára ezután (1762-ben) örökre lehunyta szemeit. Halála után I. Ferencz megengedte Lichtenstein Mária Terézia grófnő és Podstatzky Ferencz Valér gróf fiának, hogy a Lichtensteinok nevét és czimerét a sajátjával egyesithesse. Ily módon maradt fenn a tiroli Lichtensteinok neve.
144A kötetnek második czikke a Steyri városi plébániatemplom gazdag siremléksorozatát ismerteti bő, levéltári kutatásokon alapuló családtörténeti jegyzetekkel kisérve. (Dr. Anton v. Pantz: Die Grabdenkmale der Stadtpfarrkirche zu Steyr.)
A kötet utolsó és legterjedelmesebb czikke érdekel bennünket legközelebbről magyar vonatkozásai miatt. (Dr. Viktor Thiel: Regesten zur Geschichte der Beamtenschaft unter Erzherzog Karl von Innerösterreich (1564–1590).) Szerzője az udvari és központi hatóságok történetén dolgozván az 1564–1625-ig terjedő időszakban, kutatásai közben gazdag anyagot gyüjtött össze, amelynek jó részét azonban munkájában vagy egyáltalán nem vagy csak megválogatva használhatja fel, pedig nemességi, családtörténeti és életrajzi szempontból igen értékes adalékkal szolgálnak. Ezeket tehát regestaszerüen feldolgozva közli, ez első közleményében, 1564–1690, számszerint 1228-t. Főforrásai a belső ausztriai udvari kamara másolatkönyvei s aktái voltak.
A regesták tulnyomóan kinevezésekről, dijazások utalványozásáról, proviziók, kegydijak adományozásáról, nász- és keresztelési ajándékok küldéséről szólnak. Magyar szempontból a következők érdemelnek figyelmet.*
A zárójelben levő szám a Regesták sorszámát jelöli.
(114.) 1566. máj. 1. Dr. Sambucus János hü szolgálataiért 32 frt kegydijat kap – (1063). (1564. okt. 20. Károly főhg Balassa András kamarásának Bocskay György titkár által 60–80 frt. értékü serleget küld nászajándékul. – (30.) 1565. jan. 15. Károly főhg kiutaltatja Balassa András kamarás dijazását aug. 1-ig. (344.) 1570. aug. 17. Ugyanő végkielégitést kap 257 frt. 28 kr.-t. – (1107.) 1577. jan. 24. Bornemisza János kanizsai kapitánynak a főhg nászajándékul 35–50 frt-ért serleget küld. – (551.) 1577. ápr. 9. Ugyanezt Zrinyi György grófnak 150 frt értékben sógora Wolf Herr v. Stubenberg utján. – (1137.) 1580. szept. 17. U. o. Blagay Györgynek 70–80 forint értékben. – (1152.) 1583. ápr. 26. – U. o. 70 frt értékben Castellánffi istvánnak. – (1160.) 1583. decz. 12. U. o. Erdődy Tamásnak 70–80 frt értékben. – (1162.) U. o. Zrinyi György nővérének Telekessi Istvánnal való házassága alkalmából 70–80 frt értékben. (Febr. 1-i utóirattal engedélyezi a 96 forintig való tulkiadást.)
h.
