A Dessewffyek czimere.
A Dessewffyek czimere.
(Két pecsét- és egy czimerábrával.)
A Turul legutóbbi számában bőven ismertetve volt azon diszmunka, melyben a Dessewffyek családjuk multjának diszes emléket emeltek. E rövid közlemény – pótlólag – azon, a magyar heraldikára vonatkozó, érdekesebb momentumokat akarja feltüntetni, melyeket ezen könyv pecsét- és czimerábrái nyujtanak.
A családtörténet irója végig vezeti az olvasót a család egész történetén, feltünésétől, a XIII. századtól, egész napjainkig.
Ezen legrégibb kortól kezdve pár századon keresztül, mint szerény állásu középbirtokosok, a közéletben nem szerepelnek, csak birtokszerzéssel és birtokaik rendben tartásával foglalkoznak. A pozsegai káptalan kiadványai képezik ezen első századokban, csaknem kizárólag az egyedüli forrást, a melyből a családtörténetiró merit, hűségesen leirva örökbevallásaikat, osztályegységeiket, birtokpereiket, hatalmaskodásaikat.
A köztisztviselői pályán a XV. század első felében találjuk először a család egyes tagjait, midőn a család még a Cserneki nevet viselte. Miklós 1421-ben, Gergely 1451-ben szolgabiró, András 1421-ben alispán volt pozsega megyében.
Ezen Cserneki Andrásnak 1444. évi pecsétje, a család legrégibb heraldikai emléke. Egy embléma, ovál körbe foglalva: pánczélos kar, markában rövid nyelü tüskés buzogánynyal. Önként felvett jelvény, melylyel az akkor még czimertelen nemes, közhivatalba jutván, segitett magán. Az ezen korban s ezt megelőzőleg felvett emblémákat még nem foglalták paizsba, hanem csak pajzs nélkül vésték a gyürüpecsét kör- vagy tojásdad alaku mezejére. Hasonló eseteket százával találunk az alispáni kiadványokon, egész czimertár kikerülne az egybegyüjtött emblémákból. Egyező uton-módon segitett magán a hanyagságból czimer nélkül maradt nemesség és mégis Cserneki András egyszerű jelvénye ránk nézve több tekintetben érdekes. Érdekes különösen fegyvertani szempontból.
Magyarországban a buzogány – noha folytonos használatban volt, – ritkán található fel régibb korból képen, pecséteken, műemlékeken. Évekkel ezelőtt a Turul egyik czikkében, egy Zsigmond király czimerleveleiről irott közleményben, a régi magyar fegyverzetről szólva, annak irója azt állitotta, hogy a magyarok a török háborukat megelőző korban folytonosan a csillag alaku tüskés buzogányokat használták. Ezen állitását a magyarországi nagyszámu bronz és vas csillagos buzogány leletre s a homoród-szentmártoni falfestményen ábrázolt buzogányra, mint legrégibb magyar emlékre alapitotta.
A legujabb időben két ujabb adat lett ösmeretes a régi magyar buzogány idomra, mindkettőt pecsétek szolgáltatták. Egyik, János turóczmegyei alispán pecsétje 1355-ből, a nemzeti múzeum gondozására bizott Justh-levéltárban, mely tehát egy évszázaddal régibb adat a homoród-szentmártoni falfestményeknél, a másik Cserneki András 1444. évi pecsétje, a falfestményekkel egykoru, mindkettőnél a pánczélos kar markában csillagos buzogány van, mindkettő megerősiti a «Zsigmond király czimerleveleiről» irott czikk állitásait.
Nem állithatjuk azt, hogy ez lett volna Magyarországon az egyedül használt buzogány idom, vegyülhettek abba idegen formák is, a külföldről beszerzett fegyerek között. Mert Bonfinius is irja: «Mátyás király, mikor koronázása után ujra a török ellen készült, több embert Németországba küldött, hogy nyilakat s egyébb fegyvereket vásároljanak, mert a török háboru folyamán ezekben igen nagy szükséget szenvedett».* Ha tehát fegyvereink egy részét – bizonyára 181már az előző időkben is, – külföldről szereztük be, vegyülhettek abba, vegyültek is, külföldön használt idomok, de hogy a csillag alaku buzogány telkintendő a legrégibb magyar idomnak, ennek világos bizonysága az, hogy mindazon csekély számu, magyar származású képen vagy pecséten, melyek korunkig fenmaradtak, mindenütt ezen idomot látjuk megörökitve.
Császár Mihály: A magyar mivelődés a XV. században 71. l.
***
Ezen első pecsétmaradvány után több mint egy félszázad mult el, a midőn a családnak másik pecsétje tünik fel. Ekkor a család már a Dessewffy nevet viselte. A pecsét Dessewffy Ferencz pozsegai alispáné 1509. évből. Szintén embléma, de már azon korból, midőn ez emblémákat kezdték paizsba foglalva használni s midőn azok lassanként egyes családok állandó czimerévé idomultak.
A paizsban ezen pecsétnél is pánczélos kar van, de markában a rövid nyelü csillagos buzogány helyett, hosszu egyenes pallost tart, a kar felső végén az üres tért csillag tölti ki, melynek a kard másik oldalán valószinüleg hold sarló felelt meg, mely azonban a pecsét rongált állapota miatt már ki nem vehető.
Úgy ez, mint az 1444. évi pecsét, kezdetleges munka, mely lenyomatában forditott helyzetben mutatja a jelvényt.
Éble Gábor úr csupán ezen két sablonos pecsétet mellékelte művéhez forrásul a II. Lajos király uralkodását megelőző korból és mást semmit. Ezért tévesnek kell jeleznem, azon máskülömben szépen stylizált XIV. századbeli czimert, melyet a bevezető fejezet homlokléczéül s a törzstáblán a család ősi czimere gyanánt közölt. A Cserneky, illetve Dessewffy család e czimert ilyen alakjában sohasem használta.
E közben a család, vagyonban, befolyásban, hatalomban folyvást gyarapodott. II. Lajos király, a pozsegai örökös főispánságot adományozta Dessewffy Jánosnak és utódainak.
Kimagasló esemény volt a család czimerének történetében az 1525. év, a midőn a király Budán, április 9-ikén Dessewffy Jánosnak, valamint testvéreinek régi nemességét megujitotta és nekik a következő czimert adományozta: kék paizsban, pánczélos kar, vaskeztyüs markában rövid száru gerezdes vasbuzogányt tart, a karon félprofil helyzetben, kiterjesztett szárnyú koronás barna sas áll, felül jobbról befelé fordult ezüst holdsarlótól, feje felett hatágu arany csillagtól kisérve. Sisakdisz hét fehér strucztoll. A többszinü takaró, kivül kék-aranynyal vizszintesen csíkolt, belül zöld.
Az oklevél elejére festett czimer méltóan sorakozik a II. Lajos király korabeli armálisokba festett miniatur műremekekhez. Meg vannak nála amazok minden előnyei és némi hibái. E hibák a paizsnak alul nagyon is kiszélesedett alakja s aránya a szépen festett csőrsisakhoz, mely a paizshoz nagyon is kicsiny. E hibák daczára, az egésznek hatása igen kedvező. Különösen szépek a takarók s az ornamentalis czimertartók ügyes elhelyezése, melyeknek levelekből alkotott deréköve s alsó testük a takaróknak mintegy folytatását képezik.
A sárkányok a paizs körül, angyal a czimert maga előtt tartva, vagy angyalok, tritonok (?) és nereidák a paizs körül, az olasz reneszánsz kedvelt motivumai voltak,* melyek sohasem tévesztették el hatásukat, de mindig csak a czimerfestő önkényesen alkalmazott diszitő motivumainak tekintendők. Egyedüli kivétel ezek között a Drágffy czimer, melynek két zöld sárkánya tudtommal az első adományozott paizstartó.
Eltekintve a műemlékek, pecsétek, sirkövek hasonló czimereitől, az armalisokba festett czimerek között sárkánynyal keritett: a Kanizsay (1519), Drághffy (1507). Schirmer, (1507), Salzer (1525), Török (1507) czimerek; angyalok a czimerpaizsot tartva fordulnak elő a Bakócz (1459) Chazary (1462), Thakaró (1502) czimernél; angyalok, tritonok és nereidák a paizs körül: a Verseni (1515), Kanizsay (1519). Kállai-Vitéz (1521), Imreffy (1523), Forgách (1525), Várkonyi (1520), Campanellis (1526), Paulik (1514), Dobay (1519), Vásárhelyi (1526), Zuhodoli czimernél.
182Ezért nincsen a tritonról és nereidáról szó az armalis szövegében s ha az utódok ezen, a festő által önkényesen használt diszitő motivumot tévedésből folytatólag paizstartóknak használták, ehez joguk volt, mert a paizstartókhoz nem kell királyi vagy fejedelmi adomány, azt czimeréhez bárki önként jogosan felveheti.
Különösen érdekes ezen adománylevél szövege. Ebből látjuk, hogy az először Cserneky Andrástól használt emblémát, melyet Dessewffy Ferencz már paizsba foglalt, később a család ősi czimerének tekintette, sőt idővel egy regét is költött hozzá, egy tatárverő ősről, talán éppen Deziszlóról, kiről a család oklevele szól. Ezen ős vitte az ország zászlóját a csatába s bár jobb karját levágták és több halálos sebtől vérezett, a zászlót mégis szerencsésen megmentette.
Ez két szempontból érdekes. Először mint példa arra, hogy mint lett egy, már a czimeradományozási korban felvett emblémából jogszerű családi czimer, mely a királyi adománynyal csak bővittetett, másodszor, mert talán az első eset, hogy minden történeti alap nélküli családi rege királyi oklevélben, czimermagyarázatul előfordul s mintegy szentesitést nyer.
Fontosabb ennél az adománylevélnek egy másik pontja, melyben a király igy szól: «ehez (t. i. a buzogányt tartó karhoz) kiterjesztett szárnyu sast adományozunk, fején arany koronával, melylyel tégedet kiváló szeretetünk jeléül, öröklött czimerünk részesévé teszünk».*
«Superaddimus aquilam, gerentem in capite coronam auream alis suis extensis, quo vos nostris hereditariis armis in signum singularis nostri amoris in vos fecimus participes.»
Ezen szavakban nincsen emlitve a sas szine, nincs emlitve, hogy az barna, minőnek azt a czimerfestő festette, de miután a király szavaiban világosan kifejezte, hogy a koronás sassal, – magas kitüntetés jeléül, – öröklött czimerének tette részesévé az adományost, nem adományozhatott mást, mint a lengyelek koronás fehér sasát, az ország akkori czimeréből.
Itt tehát a festmény és a szöveg között eltérés van, abban a sas barna, ebben fehér, azt pedig tudjuk, hogy a hol az armalis szöveg és a czimerfestmény között eltérés van, feltétlenül mindig a szöveg a jogos és hiteles, mert annak a festmény nélkül is teljes jogérvényünek kell lennie.
Tehát a Dessewffyek szép miniatur czimerfestménye az armalisban hibás, még pedig a család és a heraldika hátrányára egyaránt. Az adományozott czimer kék paizsban, koronás ezüst sas, szebb a festettnél s a Dessewffyek évszázadokon keresztül mellőzték czimerükben a királyi kitüntetés azon jelét, a melylyel őket a király, saját királyi czimere részesévé tette, s a melyet ők családjuk fényének emelésére joggal viselhettek volna.
A Dessewffyek, daczára a majd négyszáz évig tartó abuzusnak, ma is csak koronás ezüst sast hordhatnak helyesen és jogosan és az adományozó király kitüntető akaratának megfelelően czimerükben.
A rangemelésekkel járó czimerbővitések, négyelt, középpaizszsal ellátott paizsmezők, több sisak, a női ági czimerek felvételéből s az ősi czimer széttagozásából állott elő. Ilyen alkalmakkor ezen ősi czimer szinei többféle változásokon mentek át, de e változások egyikében sem érvényesült II. Lajos király valódi czimeradománya.
F.
