Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Von Franz Zimmermann. C. Werner und G. Müller. II. Band. 1342–1390. Hermannstadt, 1897. 8° 4 lev., 759 oldal és VII tábla.
Az erdélyi szászok mintaszerü oklevéltárából világot látott a második kötet. Tartalmát 1342–1390 közti oklevelek teszik, részben teljes szövegük szerint, részben regestákban. Ezek az oklevelek nagyobbára már ki vannak adva az Anjoukori Okmánytárban, a Teleki-oklevéltárban, Fejérnél, a Székely Oklevéltárban, stb., ujra közlésük még sem volt felesleges, mert a régi kiadások hiányos, töredékes vagy megrontott szöveget nyujtottak. A hatszázhetvenhét oklevél a genealogusnak igen szép anyagot nyujt az erdélyi nevezetesebb családokra vonatkozólag; különösen a gróf Béldiek levéltárából származó, nagyrészt kiadatlan oklevelekből merithet sokat a hazai családisme.
A kötet becsét nagyban növeli hét tábla 27 pecsét-ábrával. A jól megválogatott és tiszta, Divaldnak becsületére váló fénynyomatok kiadott pecsétjeink csekély számát szaporitják. Nagyon óhajtandó lenne, hogy egyéb oklevéltáraink is követnék a jó példát. A legutóbb megjelent Teleki-oklevéltár közöl ugyan nehány érdekes pecsétet, de ép a legrégiebbeknél megelégszik egyszerü emlitéssel vagy leirással. A Zichy-kódexből pedig egyáltalán hiányoznak az ábrák, pedig csak az Árpád-korból több mint 20 darab, részben ismeretlen pecsétet lehetett volna kiadni a zsélyi levéltárból.
A szász Urkundenbuchban kiadottak közül már több régóta ismeretes Pray Syntagmájából, Jerney-ből, a Történeti Életrajzokból s máshonnan. Régibb e fajta kiadványaink azonban olyan gyarlók, hogy a pecsétek fényképi másolatban való ujra közlése soha sem felesleges. Ilyen, már egyebütt kiadottak: Nagy Lajos két rendbeli kettős-pecsétje, kisebb titkos és négyszegletü gyürü-pecsétje; Mária királynő sigillum secunduma; Demeter bibornok és esztergomi érsek nagy pecsétje; a hét szász szék XIV. századi pecsétje (kiadva Édernél, De initiis iuribusque Saxonum, 166. l.). Eddig kiadatlanok:
Gobilin erdélyi püspöké egy a bécsi cs. és kir. udv. levéltárban levő 1380-iki eredeti galván-másolatáról. Két csúcsú (67×47 mm.), mezején gót ivezet alatt a sárkányt ölő Sz. Mihály arkangyal. Ez alatt kis fülkében a püspök térdeplő alakja, mellette jobbról-balról kivehetetlen ábráju csúcsives paizs. Körirata:
A kolozsmonostori konvent pecsétje két rongált példány után van közölve, az egyik 1373-iki, a másik, 961382-iki oklevélről való. Ez a pecsét Jerney munkájában is le van rajzolva, egy 1466-iki példányról, de igen hibásan. Mezején gót stilü trónon ülő Mária látható, (Jerneynél mellette térdeplő angyalokkal, a minek az Urkundenbuch ábráján semmi nyoma), körirata:
A brassói káptalan pecsétje 1380-iki lenyomatról van levéve. Kétcsúcsu (52×32 mm.). A pecsétmező két egyenlőtlen részre van osztva; a felső nagyobban gótikus ivezet alatt két szent, valószinüleg Péter és Pál alakja; az alsó osztásban középütt körives fülkében térdeplő papi alak, két oldalt egy-egy csúcsives czimerpaizs. Az elsőben egymáson álló két természetes madár, a másodikban két csillag által kisért, gyökerestől kitépett fa (Brassó város czimere). Körirata:
1569-iki példány után közöltetik a szebeni kiskáptalan XIV. századi pecsétje. Kétcsucsu; mezején oltárszerü emelvény, rajta ülő Krisztus-alak, mellette áll a két szent asszony, Mária és Magdolna; fejük felett hármas román ivezet. Körirata:
A nagyselki kiskáptalannak ugyanezen korbeli pecsétjét a magántulajdonban levő eredeti typarium lenyomatáról fényképezték. Kétcsucsu (64×40 mm.). Mezején két angyal által emelt templom. Körirata:
A régi szász székek pecséteiből is van nehány érdekes az Urkundenbuchban kiadottak közt. A brassói széknek három pecsétjét találjuk a II. kötetben. Az egyik, a legrégibb, csak jobb lenyomata egy az I. kötetben 11. sz. alatt közölt pecsétnek. A második töredéke egy 1368-iki oklevélről való ujabb pecsétnek, a melynek képe s körirata, (a mennyire t. i. még megvan) teljesen hasonló a harmadik, 1380-ból való pecsétéhez. Ez utóbbi kerek, (48 mm. átm.); mezején hatkarélyban foglalva csúcsives paizs stilizált liliommal; paizstartókul két, aránytalanul kicsire vésett madár. A paizs fölött két lebegő angyal koronát tart. Körirata:
A beszterczei szék 1367-iki pecsétje igen durva vésetü. Átm. 38 mm., kerek mezején bokros talajon álló, középen kaputoronynyal ellátott ormós várfal látható. Körirat:
A municipalis pecsétek közül a beszterczei és nagyszebeni régi pecséteket találjuk még a kötetben. Az első egy 1367-iki okiratról függ. A 40 mm. átmérőjü kerek pecséten csúcsives paizs van, melynek hasitott mezején jobbról három haránt pólya; a balosztás ábrája kivehetetlen. Az oldalt paizson kendőszerü takaróval ellátott, felismerhetetlen czimerü sisak. A körirat:
Nagy-Szeben város pecsétje a XIV. századból való, de későbbi, 1472-iki lenyomatról van kiadva. Kerek, átmérője 46 mm., mezején czimer: csúcsives paizsban keresztbe tett két pallos, markolataik közt három csillag által kisért lebegő korona. Körirat:
Reméljük, hogy a szász oklevéltár kiadóinak példája követőkre fog találni, különösen a kiadás módját illetőleg. Az egyebütt is kiadott pecséteknek az Urkundenbuch ábráival való egybevetése bárkit is meggyőzhet arról, miszerint a legjobb és legszebb rajz is pontatlan és tökéletlen a fénynyomatu képpel szemben. Ma, a mikor a fénykép eljárások nemcsak igen tökéletesek, hanem igen olcsók is, nagyon hibás dolog lenne a régi szokáshoz ragaszkodva rajzoltatni a pecséteket. Mig ezzel fel nem hagyunk, nem lesznek kifogástalan s minden tekintetben hasznavehető ábráink.