A Barcsai család.
A Barcsai család.
Erdélyben mindenki hagyományszerűleg tudja, hogy a Barcsai család egyike legrégibb családainknak; megerősíti e köztudatot pár régi okirat, mely Fejér Codex diplomaticusában feltalálható; beleszövődött ez őscsalád számos összeköttetések által a többi régi nemzetségek genealogiájába; szerepet játszott hazánk történetében. Méltó tehát az érdeklődés, e család nemzedékrendét tüzetesen ismerni, s annál lehangolóbb a genealogusra nézve, ha minden eddig megjelent szakmunkában csak rendkívül hiányos sőt téves adatokat talál a Barcsaiak leszármazásáról, melyek, hogy annál kevesebbet lehessen rájok építeni, még anachronismusoktól is hemzsegnek.
S ha a szerencsés véletlen jóra nem fordítja a család egyik tagjának a múlt emlékeivel való nem törődését, e család hiteles nemzedékrende talán sohasem lett volna összeállítható, s múltjának a XIV. század elejéig felmenő oklevelek folytán egészen a XIII. század közepéig követhető emlékei veszve volnának.
Meg kellett említenünk e körűlményt, hogy óvó példáúl szolgáljon, mely családainkat levéltáraik gondosabb figyelembe vételére indítsa, minthogy manapság, fájdalom, nem ez az egyetlen példája a családi levéltárak enyészetnek oda dobásának, noha nem csak az illető család becses emlékei, hanem néha történelmünk számottevő adatai, diplomatikánk pótolhatatlan kincsei kallódnak el általa, végtelen veszteségére a tudományos érdekeknek.
Szerencsére, a Barcsaiak levéltárát két évtizedes rejtekéből napvilágra hozta az Alsó-Fehérmegye monografiájának megírására indúlt üdvös mozgalom, s a megye azon felhívására, hogy a bárhol található régi okmányok bocsáttassanak a szerkesztőség rendelkezésére, e levéltár egészen idegen kézből Alsó-Fehérmegye főjegyzőjéhez kerűlt, ki azokat genealogiai szempontból áttanulmányozás és ismertetés végett e sorok írójának szíves volt átengedni.
Örvendetes, hogy e becses okiratok, melyek mint «bonum derelictum» oly hosszu időn át hevertek, a lomtárból, hol úgyszólván csak meg voltak tűrve, meglehetős épségben és szét nem kallódva kerültek napvilágra; s így 1310-től 1844-ig az eredeti okiratoknak öt századnál több időt magában foglaló nagyérdekű sorozatát sikerűlt megismernünk, melyből a Barcsai család nemzedékrendjét is teljes hitelességgel vagyunk képesek összeállítani.
Ha mindazáltal némely leszármazási kérdéseket, – miként alább rá fogunk mutatni, – teljes biztossággal meg nem tudunk oldani, s egyes családtagoknak e nemzedékrendben való helyzete még kétes kell hogy maradjon, néhol pedig, miként tábláinkon szintén fel lesz tüntetve, az eddigi, sok tekintetben hibás genealogiai munkákat is aggálytalanabb részleteikben segélyforrásúl kell vennünk, ez onnan van, mert a Barcsaiak levéltára már régibb időkben is viszontagságoknak volt kitéve s egyrésze kétségkívül veszendőbe is ment.
Ugyanis egy 1750-iki tanúvallatásból látjuk, hogy a család már akkor az egész rokonságnál kutatta okmányainak hollétét, mert leveles ládájában Barcsai Mihály özvegysége alatt cselédek hánytak-vetettek, s ezek egyes okiratokat a leányági rokonoknak el is adogattak, másfelől ugyanezen kihallgatásból láthatólag Barcsai János, midőn Mária Teréziának pozsonyi koronázásakor báróságot szorgalmazni járt, a családja régiségét tanusító okmányokat magával vitte, majd pénzzavarba jutván, Bécsben zálogba tette, sőt ugyan ő később is, midőn mint katonatisztet adósságért szorongatták, a családi levelek zálogba tételével segített magán, s mivel firokonai bajban hagyták s csak a leányágiak jöttek segítségére, ezeknek is osztogatott ki az oklevelekből, melyeknek aztán halála után is az atyafiság biztosabb tartályt nem választott, mint – a miként a tanúk jelemzőleg vallják – egy zöld skatulyát és egy német kalaptokot. Utóbb a család hivatottabb férfitagja, Barcsai Gergely, el volt betegeskedve, s neje e sok viszontagságon átment levéltárt peres ügyek miatt vejének s 70megbizottjainak adta át, kiktől utóbb a család éveken át követelte, de a számos kézről, melyeken ez iratok megfordultak, úgy látszik soha sem kerültek azok mind hiánytalan vissza.
Ne csodáljuk tehát, hogy az eddigi genealogiai munkákban annyi az anachronismus s egyéb hiba és ellenmondás, s találjunk mi is mentséget ha e sokat hányatott levéltár maradványainak legszorgosabb átkutatása után is még egyes genealogiai kérdéseket megfejtetlen kell hagynunk.
Ha e levéltár kincsei gondosan megőriztetnek, valószínűleg a fejedelem Barcsai Ákosról is gyarapíthatnók a történelem adatait; így róla és az ő korabeli országos viharok által elsodort fivéreiről alig egy pár okleveles emléket találunk, érdekeseket azonban mégis azon szempontból, hogy általuk e fejedelem házassági összeköttetései tekintetében némely eddigi genealogiai tévedéseket helyreigazíthatunk.
Most lássuk mindenekelőtt a Barcsaiak levéltárának okmányaiból azokat, melyek a nemzedékrend megállapítására szolgálnak, csakis azon részök kivonatos ismertetésére szorítkozva, melyekben e nemzedékrend helyességének s kronologiai adatainak bizonyítékai foglaltatnak.
