A béri Balogh család.
A béri Balogh család.
Béri Balogh Ádám, II. Rákóczy Ferencz vitéz tábornoka emelte családja nevét ama fényes nevek közé, melyek elválaszthatatlanul függnek össze a kuruczvilág történelmével.
Tragikus halálával ép oly gyorsan letűnt e családnév, mint a mily keveset tudnak elődeiről genealogiai munkáink.
A vasvár-szombathelyi székeskáptalan jegyzőkönyveiben előforduló 13 virágzó Balogh család között a béri Balogh családdal csak a XVI. század végétől kezdve találkozunk.*
E 13 család: Balogh de Alap (1591), de Alsó-Bükk (1635), de Bajánd (1601), de Baloghfalva (1584), de Bér (1598), de Bőd (1584), de Csempeszháza (1583), de Györgyfalva (1676), de Mankó-Bükk (1591), de Merenik (1615), de Merenye (1651), de Neboisze (1591) és de Nemeskér (1588). Ez összeállításnál az évszám azt az évet jelöli, melyben az illető család először fordúl elő a káptalan jegyzőkönyveiben.
A legelső család, mely előnevet használ: a csempeszházi Balog (1583) család, míg a XVII. század jegyzőkönyveiben számos előnév nélküli Balogh család szerepel.
Az első okirat, mely Balogh Péterre vonatkozik, 1598-ban kelt. Ez irat szerint: Jely Tamás a töttösi jószágot nővérei, Orsolya férjezett Balogh Bertalanné, Zsuzsánna férjezett Dörögöyné s Krisztina férjezett Somogyi Benedekné nevében 70 magyar forintért eladja Balogh Péternek, nejének szül. Töttössy Klárának, s fiuknak Jánosnak.
Ugyanezen a Balogh Péter 1610-ben, mint Fadd, Mész s Hencse birtokosa említtetik Abafy Miklóssal s ez évben Gyeregyét, majd Töttöst Majsa Bertalanné szül. Töttössy Klárának zálogosítja el.
Péternek az említett János fián kivül* még két fia s négy leánya volt: Péter, Ferencz, Kata, Ilona, Zsuzska s Judith.
Alighanem azon Balogh János ez, ki az 1632-ben Taródy Andrástól vett Hermán és Kis-Szőllős birtokokat átiratja Balogh Andrásra és Zsuzsannára. (Vas vármegye levéltára, az osztályiratok közt.)
1614-ben Kopátsi Simon Mihály birtokát, 1615-ben pedig Gyeregyét a hozzátartozó két erdővel zálogosítja el Egerváry Mihály 300 forintért Balogh Péternek.
Balogh Péter 1618 előtt halt meg, a töttösi udvarházat fiai: Péter és Ferencz ez évben osztották fel egymás közt. Az ifjabbik Balogh Péter, úgy látszik, mint agglegény fejezte be életét.
Ferencz pályáját a harcztéren kezdé meg, majd a kapornaki vár kapitánya s a gróf Bánffy család javainak kormányzója lett. Bánffy Kristóf neje Draskovits Ilona különösen kedvelte, bizalmas viszonyáról tanuskodik ama körülmény, hogy végrendeleténél tanuként is szerepel. Szolgálata elismerésekép Draskovits Ilona elzálogosítja neki 1000 gráczi tallérért Pór-Szombathot a hozzátartozó birtokrészekkel együtt, mely nagyatyjuktól Istvánffy Miklóstól jutott a Draskovits családra.
Ilona halála után ennek fivére, Draskovits János nádor vissza akarta venni tőle a birtokokat, 39de Balogh Ferencz kimutatván a jogos birtoklást, kiegyeztek.
Nádasdy Ferencz 1649-ben vette meg az Istvánffy-féle birtokokat; Pór-Szombathra is igényt tartott s 1650-ben III. Ferdinándtól adománylevelet eszközölt ki. Balogh Ferencz már a beiktatás ellen is tiltakozását jelentette be a vasvári káptalannál, s az ügy a két fél közt perre, majd tettlegességre is kerűlt. Balogh Ferencz 1652-ben panaszkodik, hogy Jankovits János kapitány megtépte szakálát. Az ellenségeskedés politikai térre is átment. Nádasdy Ferencz mindent elkövetett, hogy Zalamegye ne válaszsza meg alispánnak; hogy ezt megakadályozza, az okirathamisítás vádját is emelte ellene.*
Nádasdy utasítása 1651-ben Bezerédj György és Körbey György számára Zala vármegye közgyűlésére. Századok, 1871. évf.
Balogh Ferencz 30 évig volt a gróf Bánffy család szolgálatában. Ez idő alatt elég szép vagyont szerzett, mit önérzetesen említ meg 1663 márczius 3-án Mura-Szombaton kelt végrendeletében.* Ebben felsorolva jószágait, kiemeli, hogy a tillabéri, bozóki és dajthi jószágrészeket a béri szőllőkkel együtt a Balogh-családtól szerzé.
Másolata a Reiszig család kámoni levéltárában.
Háromszor nősült; hitvesei voltak: Lőrinczfalvy Erzse, Nádasdi Darabos Erzsébet s Csányi Erzse. Elsőtől István fia s 3 leánya született, u. m. Zsuzsanna: Salamonfalvi Rátky Györgyné,* Eufrosina: Jáklin Istvánné s Klára: Bezerédj Zsigmondné. Végrendeletében a döklésenyi (ma Deklezsin Zala vármegyében) szentegyházban kívánta magát eltemettetni.
1689-ben gr. Draskovits Pál eladja Béri Balogh Zsuzsannának, Rátky György özvegyének 1700 frtért Gyalóka Sopron vármegyében fekvő birtokot, melyet gr. Draskovits Pál atyja, Ádám, Balogh Andrásnétól vett meg.
Halála 1667-ben következett be, s az osztozkodásnál egy-egy leányának a földbirtokon kivül 1500 forint jutott.*
Vas vármegye levéltára. Osztályiratok. 16,672. 18.
Fiait gondos nevelésben részesíté. István gróf Zrinyi Miklós udvarában nevelkedett, Péter pedig Széchy Péter udvarában tanúlta a fegyverforgatást. Mikor a fiúk nevelőbe mentek, mindeniknek adott öt-öt lovat s egy-egy aranyos szerszámot.
Balogh Péternek két neje volt; az első mankóbükki Horváth Zsuzsánna, kitől három leánya származott, u. m. Erzsébet: Bátsmegyey Józsefné, Katalin: Raffay Jánosné, s Magdolna, előbb Jáklin György, majd Bátsmegyey Gábor alispán hitvese; második nejétől Tőke Zsuzsánnától született leánya, Klára, Gombossy Jánoshoz ment nőül.
Balogh Péterrel csak három ízben találkozunk a káptalan jegyzőkönyveiben.
1701-ben nádori adománylevelet nyer Csermeczre és Mura-Szombathra. 1703-ban pedig Magdolna leányának gyámjáúl rendeltetik ki, minthogy ennek első férje, Jáklin György, meghalt.
1712-ben dispositiót tesz birtokairól leányai Bátsmegyey Józsefné s Bátsmegyey Gáborné s második nejétől Tőke Zsuzsánnától születendő gyermeke számára.
Gyermekei 1721-ben osztozkodnak, s ugyanez évben egyezkedik Töttösön lakó özvegye gr. Nádasdy Ferencz tábornokkal. Tőke Zsuzsánna hosszú életét Kőszeghen fejezte be. Miután három urát: Egerváry Mihályt, Balogh Pétert s Lada Györgyöt, gyermekét s vőjét Gombossy Jánost eltemette, minden idejét unokája Gombossy Annának neveltetésére fordítá s 1744 szept. 22-én kelt végrendelete értelmében mindenét rá hagyta.*
Vasvár-szombathelyi káptalani levéltár.
Balogh Ferencz másik fia, István, Zrinyi Miklós udvarát csak akkor hagyta el, mikor alsó-káldi Káldy Rebekát vette el. Ettől született egyetlen fia Ádám, s két leánya, Judith Tulok Gergelyné s Éva.
Balogh Ádám bölcsője Döklésenyen vagy Mura-Szombathban ringott.
Atyja, Zrinyi Miklós tanítványa, korán nevelte fiát vitéznek, s Zrinyi munkái sem csekély befolyással voltak az ifjú életére.
Balogh István 1678-ban halt meg. Ádám 1685-ben osztozik nővérével Judithtal atyja jószágain, mely alkalommal a mura-szombati kúria a döklésenyi Jáklinok kuriális fundusával s a hozzátartozó fél faluval, a bratonczi s melinczi birtokrészekkel együtt a fiúnak jutott. A zalai jószágokat, névszerint Pór-Szombathot, Puczinczet, továbbá a sopronmegyei Mihályit s a Duna melletti Faddot Judith: Tulok Gergelyné kapta, a tarnóczi puszta közösnek nyilváníttatott.
1690-ben Balogh Ádám anyja, most osztopáni Perneszy Ferencz neje, engedményeket tesz fiának az anyai osztályrészt illetőleg.
Balogh Ádám zalai birtokait a tolnamegyeikkel cserélvén el, Faddra telepedett le; 1701-ben eladta Rába-Kovácsit s ettől kezdve Vas vármegyében sem volt birtokos többé.
Mint tolnamegyei birtokos nőül vette Festetich Juliát, kitől öt gyermeke született: Boldizsár, Ádám – II. Rákóczy Ferencz apródja, – Farkas, Éva és Kata.
Az 1703-ban kitört szabadságharczban Rákóczy Ferencz pártján állván, urát egész 1711-ben bekövetkezett haláláig vitézűl szolgálta.
A győrvári diadal kivívása a bátorságban versengző két unokatestvér: Balogh Ádám s Bezerédj Imre érdeme.
Az 1707-iki dunántúli hadjárat s a kölesdi győzelem hadvezéri talentumának megannyi példái. A szatmári békét követő korszak nem volt 40alkalmas ily férfiú utódainak a közpályán való szereplésre. Csakhamar elődeik sorsára jutottak s mint kisbirtokos nemesek emlékeztettek vissza Balogh Ádámra, Csobáncz várának védőjére, kinek nevét a történelem őrzi meg számunkra.
A béri Balogh család czímere, melyet Balogh Ádámnak egy Horváth Zsigmond hadi főcommissariushoz intézett levelének pecsétje, sajnos, színjelzés nélkűl őrizett meg számunkra, a következő:
Hasított s osztott paizs 1. 2. 3. mezejében kétfarkú, előlábában kardot tartó oroszlán, a 4-ikben 3 rózsafej. Sisakdísz: kardot tartó kétfarkú oroszlán.
A levél a vasmegyei levéltár iratai közt található, datum nélkűli; tartalma, valamint a borítékon ibi-ubi szó mutatja, hogy akkor kelt, midőn a felkelők ügye hanyatlott.
A pecsét ép, csak a 3 rózsa mosódott el. A czímer körűl B. B. A. betűk láthatók.
