A Komárom vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1891. évi jelentése.
A Komárom vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1891. évi jelentése.
Gyulay Rudolf egyleti titkár szerkesztésében jelent meg, 11 ívnyi füzetben számolva be az egylet munkásságáról. Voltakép így kell mondanunk: «az egyleti titkár munkásságáról», – mert az aránylag elég terjedelmes füzetet az egy ívre menő társulati statisztika leszámításával kizárólag Gyulay Rudolf dolgozatai töltik be. Az első dolgozatban Gyulay Komárom vármegye és város történetéhez közli regesta alakban összegyűjtött adatait, az egyes helységek szerint csoportosítva azokat. Ugyanily módszerben teszi közzé Komárom vármegye nemesi családainak történetére vonatkozó regestáit, melyekben a XIII. századtól e század elejéig közel 800 nevet sorol fel Komárom vármegye birtokos nemes családai közül. A vármegye legrégibb birtokosai ez adatok szerint a Csák és Koppány nemzetségek ivadékai, ez utóbbiból a Kemeiek, 104továbbá a Nagymartoni család, s a Konkoly Thegék és Kürtheyek ősei, kik mindannyian a XIII. században vertek gyökeret e vidéken. Az Anjouk alatt telepedtek le az Amadék, az 1332-iki czímeradományról nevezetes Kolos és ivadékai: a szántai és némai Kolosok és a Laczkok, és a simontornyai Laczkfiak. A XV. században a Garaiak, Héderváriak, Kanizsaiak s Rozgonyiak is birtak a vármegyében. A Nádasdy és Pálffy grófok, a Perczelek s a Korláthkeőyek a XVI., a Csáky, Esterházy, Zichy grófok, a Ghyczyek stb. a XVII. századtól szerepelnek a vármegye birtokosai között. Megemlítjük mg az eredetileg Ásvay nevet viselő ásvai Jókaiakat, kik 1668-ban nyertek nemességet. Gyulay közli még a komáromi fő- és alispánok, szolgabirák és várparancsnokok neveit. Kitartásra és szorgalomra valló összeállításához az adatokat nyomtatott forrásokon kívül főleg a komáromi vármegyei és városi jegyzőkönyvek s a pannonhalmi országos és házi levéltárak szolgáltatták, de használta a M. kir. Országos Levéltárt, a primási levéltárt és a közös hadügyminiszterium levéltárának adatait is. A füzet az egyesület évi jelentéseinek ötödik évfolyamát képezi.
