CSALÁDTÖRTÉNETI TANÚLMÁNYOK 1526. ÉVIG.
16CSALÁDTÖRTÉNETI TANÚLMÁNYOK 1526. ÉVIG.
I.
A Kis-Palugyai és Bodafalvi Palugyay család.
(Színes czímerképpel.)
A Vág folyó balpartján azon nagy kiterjedésű földterület, a melyet nyugatról a Lubella patak, keletről a Polochin – mai nevén Plostyin – vize, délről az alacsony Tátra és északról a Vág folyó határolnak, képezi Liptómegyében azon complexumot, melynek legrégibb okiratos elnevezése «predium Polugea» czímen fordúl elő, egy IV. Béla király által 1246-ik évi szeptember 11-én Zólyommegyében Polona váralján «Datum in Zolum sub castro Plona…, tercio Idus Septembris…» kiadott oklevélben.*
* Árpádkori új okmánytár, II. k. 189. l.
A Palugyay családnév ezen helynévben gyökeredzik, innét származott, innét ágazott el. Maga a predium Polugea első birtokosa Detre zólyomi comes fia, Miklós volt, a mely terület valószinűleg megszálló helye, terra descensualisa volt az említett comesnek, mert a fentebb idézett 1246-ik évi oklevél szerint IV. Béla a Hunth várához tartozott, de attól elkülönített Gormoth földét neki cserébe adja a Nova Villa és Polugea nevű prediumaiért «quandam terram castri nostri de Hunth que Gormoth vulgo nuncupatur… in permutationem prediorum suorum Nove Ville scilicet et Polugea in Liptov existentium.»
A predium jelző eléggé megmagyarázza azon tény körűlményt, hogy ha az nem is puszta: deserta, de mindenesetre a községi élet hiányával volt, a mi már magában a terület topografikus helyzetében találja meg természetes magyarázatát, s a melyből a Polugea helynév eredetét is felismerhetjük. Az a hely t. i. a hol a mostani Nagy-Palugya község alatti sík föld északnak Dechtár – azelőtt Vidafelde – felé, és a mostani Kis-Palugyától délkeletnek a deménfalvi és verbiczei határ felé elterűl, két mocsár volt, s ott, a hol különben a községek keletkezésének lehetősége meg volt, a mocsárok miatt építkezni nem lehetett; községeket alapítani nem mutatkozott előnyösnek. Hogy ez a sík terület csakugyan mocsaras volt, világosan bizonyítja két oklevél 1287-ik évből,* melynek egyikében, midőn t. i. Zemche fiainak egy földrész kihasíttatik Kis-Palugya határából, ott határozottan mondja az oklevél: meta autem ipsorum inter duos palludes… vocata, s ez nem lehet latin fordítása a Palugea szónak, s csak a «két mocsár közötti földet» jelezheti; s ha már a Polugea szót latinúl kivánta kifejezni az oklevél írója, akkor bizonyára «inter duos Polugeos» írta volna. Bizonyítja ezt továbbá egy másik, ugyanazon évben 1287-ben kelt oklevél is, melyben az imént említett föld határai elszámláltatnak, s a «Nadaspatak» kifejezésre bukkanunk, a mi bizonyára a kihasított terület sáros, nádas voltára vonatkozik. Itt tehát a helyrajzi viszonyok latin nevéből torzúlt el a Polugea s később Palugya hely- és Palugyai családnév. A predium kifejezés itt, mint birtoklás, nem jelenthetett egyebet, lakatlan, kietlen területnél, mert a «predium Polugea» 1246-ik évben a községi élet legkisebb nyomait is nélkülözé, s csak későbben keletkeztek a számos községek, melyek a XIII. század második felében e nagy területen a cultura szolgálatában állottak, midőn már t. i. ezen terület királyi adományozás útján feldaraboltatott. De végre maga azon tény is, hogy ezen prediumot IV. Béla király elcserélte Miklós comessel, rámutat a szándékra, hogy eladományozás által, kissebb-nagyobb darabokban, könnyebben és szükségképen benépesíthető telepítések által lakhatóvá lehessen s mintegy irtása által a Vág folyó mentében elterűlt erdőségeknek, az iparnak, de kivált a földművelésnek alkalmatossá tétessék.
* Csemiczky József levélt. Csemiczen, Liptómegye. Eredeti.
Nem ily absolut értelmezésben veendő a Villa Nova predium jelzője, mert ezen a birtokrészen már 1233-ban község létezett, s mig azt a hivatolt 1246. évi oklevél a «villa» kifejezéssel apostrophálja, 1233-ban az a magyar «folu» szóval jeleztetik: Oyufolu = Újfalu,* később azonban 17a név elveszett, s a latin «Villa Nova» szóból keletkezett a szlávos hangzású Illanova.
* Árpádkori új okmánytár, I. k. 304. l.
Hosszú évek során tartott az irtási munkálat, míg a predium Polugea széltében és hosszában benépesűlt s rajta, az adományozások által eldarabolt területen virágzó községek keletkeztek. Csak 1264-ik évben veszi kezdetét a települések sora, s majdnem a legkésőbbek egyike azon két község, Palugia és «Kisew Palugia», a melyek ezen földterületnek első ős eredetű neveit fentartották.
Az 1267-ik évi deczember 19-én «XIII kalendas Januarii» kelt s IV. Béla király által, olaszii Gekmén és Tyvan részére kiadott adománylevélben találjuk első nyomát a határleírásnál annak, hogy Paluga már ez évben megtelepített község volt «…et ibi continguntur terre ville Paluga…»* A terra Palugea feldarabolása kezdetének nyomait, bár ha már 1246. és 1273. között látjuk, de a kihasított földrészek még nem igen voltak művelés alatt. Bizonyítja ezt azon oklevél is, melyet László király 1273-ik évi május 27-én «sexto kalendas Junii» kiadott, a mely szerint Palugea földét, melyet egykor Borz fia Salamon birtokolt, és Nagy-Palugia község földétől elkülönítve volt, Bogumér comesnek adományozza «…quandam terram Palugiam, quam olim Salamon filius Borz a terra magne ville Palugie distinctam tenebat…»* Egy későbbi oklevélben magyar kifejezéssel neveztetik «Salomun fulgyé»-nek. Világos ebből, hogy ott Salamonnak csak földbirtoka, de telepítvényes községe nem volt. Ugyanazon oklevélben van első nyoma annak is, hogy az 1273-ik évet megelőzőleg, a Polugea földön a másik község Kissew Polugea megtelepűlt; s annak valószínű alapítója Chakan volt; az ő fiainak birtokával Salamun-fulgye határos vala «et continguntur terre filiorum Chakan de minori Palugia…»*
* Árpádkori új okmánytár, III. k. 159. l.
* U. o. IX. k. 16. l.
* U. o.
Ime a sok érdekes esetek közűl, a fentebb előadottakban látjuk egy mozzanatát ama lassú processusnak, a mely a XIII. század második felében, Liptómegye lakhatóvá tétele, benépesítése körűl mindenfelé fölmerűlt. Látjuk a helynevek keletkezését, menetét, látjuk, hogy azon hely, a mely a Palugyay család első ősének bölcsője volt, már mint község, mielőtt azt adományúl kapták, létezett.
Az 1283-ik év az, a midőn a család törzsatyjával első ízben találkozunk, a ki minden valószinűség szerint a Hunt-Pázmán nemzetségből származott, a mit alább kimutatni iparkodunk. Ezt az oklevelekből, keresztnevéről Lászlónak ismerjük, a kiről többet nem tudunk az első adománylevélből, a mely 1283-ik évi augusztus 20-án «Datum in Hunth, feria sexta proxima post festum assumptionis sancte virginis» kelt* s a melyben László király, László fiának Bodának Palugya földéből kihasítandó birtokrészt adományoz, a mely Kis-Palugával határos: «quod nos ob merita servitiorum Boda filii Ladislai… de terra Palugya excipiendo… ubi jungitur mete possessionis Kis Paluga…» Ezen adományt azonban László fia Boda nemcsak saját érdemei jutalmazásáúl kapta, de azzal egyszersmind Boda testvérének Egyednek halálát, kit a tatárok megöltek, kivánta László király különösen kárpótolni, midőn is az oklevél ezen halálesetre vonatkozó kitétele így hangzik: «et specialiter pro morte Aegidii fratris sui, qui in servitiis nostris impendendo per Tartaros fuit interemptus…»
* Fejér, Cod. Dipl. V. III. k. 161. l.
Látni való ezen oklevélből, hogy az adományozás alkalmával Bodának és Aegidnek apja László már nem volt az élők sorában, s hogy Boda a királyi udvarba jutván, ott szerzett magának érdemeket, s ennek lelkésze Egyed is, mint vitéz harczos, a király zászlója alatt tanúsított bátorságának lett áldozata, midőn a tatárok által megöletett. Itt látjuk helyén azon tévedést helyreigazítani, a melynek nyomait Egyed halálára nézve találjuk. Ugyanis ez állíttatik róla: «Egyed 1241 körűl a mongoloktól öletett meg.»* Egyednek megöletése nem a mongolok első betörése alkalmával történt, hanem László király uralkodása alatt, legkésőbben 1282-ben, minthogy az 1283-ik évi adománylevél Egyedet mint halottat említi, de följegyzi egyszersmind azt is, hogy László király szolgálatában öletett meg a tatárok által. Ez tehát minden valószinűség szerint 1282-ben történt, midőn t. i. László király a megvert kún hadak után iramodva, egészen a nogaj tatárok földéig hatolt. Itt állhatott be azon catastropha, mely Egyednek halálát okozta, minthogy a tatárok második tömeges betörése 1282 előtt a történelemben nem ismeretes, s midőn az 1285-ben bekövetkezett,* akkor Egyed már nem élt.
* Magyar Sion, 1865-ik évf. 666. l., 2. jegyzet.
* Annal. Austr. Perz IX. k. 713. l.; Cont. Zwellerin u. o. 657. l.; Annal. Salisb. u. o. 809. l.
Történelmi fontossággal bír ezen oklevél, azon pragmatikus meghatározás miatt, a melylyel Palugya földét Zólyom vármegyébe helyezi: «de terra Palugya excipiendo in comitatu de Zolum»; a minek értelme csak az lehet, hogy a liptói várispánság Zólyom vármegyének tartozékát képezé.
Lászlónak, a tőle eredett nemzetségek törzsatyjának, Egyed és Boda fián kivűl volt még egy harmadik gyermeke is, I. Péter. Boda alapította a bodafalvi Boda családot, Péternek fia pedig I. András, a Palugyai családnak lőn ősatyjává, a ki mint ilyen 1286-ik évben kapta Kis-Palugyát adományúl László királytól. S míg Boda leginkáb testvére, Egyed halála miatt lőn adományosa a Palugya földéből kihasított birtokrésznek: András saját érdemeinek jutalmáúl nyerte el a már akkor benépesített, községgé alakúlt Kis-Palugyához tartozó területet. András ugyanis az említett évben Demeter zólyomi comesnek notáriusa volt, s kivált nagy szolgálatokat tett László királynak megkoronáztatása után, a miért is Kis-Palugyát adományúl kapta: «…quod nos considerantes meritoria obsequia et obsequiosa merita magistri Andree filii Petri notarii magistri Demetrii comitis de Zolum… continue ac post coronationis nostre exhibita… quandam villam nostram scilicet minorem Polugeam vocatam in districtu de Lypto… dedimus etc.* Ezen oklevél egyik pontja azonban azt is mondja, hogy András ezen jószágrészt már Béla király idejében is birtokolta: «a tempore domini Bele dei gratia serenissimi regis Hungarie avi nostri carissimi… habita fuisse denotatur et possessa…» Nem ismerjük az oklevelet, melylyel IV. Béla király Kis-Palugyát Andrásnak adományozá, de az, az 1246-ik év előtt nem történhetett, mert csak ez évben jutott az Detre fia Miklóstól csere fejében királyi kézre;* annak tehát 1247–1269. között kellett megtörténnie, mert már 1273-ban ugyancsak ott találjuk Chákánt,* a ki mint említők, Kis-Palugya község telepítője volt.
* Palugyai család bodafalvi levéltárában. Eredeti.
* Árpádkori új okmt., II. k. 189. l.
* U. o. IX. k. 16. l.
András mester, mint irástudó s a vármegyei administratio ügyeiben bő ismeretekkel bíró egyén, pályáján előre haladt, s 1293-ban, midőn László király adományát részére III. András november 26-án «sexto kalendas Decembris» megerősíté, ezen oklevélben, mint Demeter zólyomi comes prothonotáriusa emlittetik: «…magistri Andree filii Petri prothonotarii magistri Demetrii comitis de Zolum… quandam terram seu villam Kissew Polugha vocatam… dedimus…»*
* Palugyay csal. levélt.
Fentebb tettünk említést arról, hogy András mester atyja Péter Lászlónak fia, Bodának testvére volt, s hogy Chákán, mint Kis-Palugya község telepítője ugyanott egyidejüleg birtokolt Bodával és Andrással.
Úgy látszik, hogy a kis-palugyai birtoklás Boda, Chákán és András között jogsérelmekre, elbirtoklásra és egyenetlenségre adott okot; s mert habár Boda jogai védelmére 1285-ben a Kis-Palugya felőli 1283-ik évi adománylevelet átiratta,* ez az ellenségeskedést közöttük méginkább szította, míg végre tizenhárom év után 1298-ik évben osztályt és határjárást kértek; és Demeter pozsonyi, zólyomi és sárosi comes előtt a választott bíróság által ajánlott megállapodás szerint kiegyeztek és a határjárást megejtették. Az erre vonatkozó oklevelet Demeter comes október 6-án Zólyomban «Zolio, in octavis beati Michaelis archangeli» kiadta. Ezen oklevél szerint megjelentek előtte András Péter fia, Boda László fia és Chákán két fiával Mihálylyal és Péterrel: «Andreas filius Petri filii Ladislai, Boda filius eiusdem Ladislai, Chakan cum filiis suis Michaele et Petro consanguineis eorundem Andree et Boda.»* Nyilván való tehát ebből, hogy Boda és Péter András atyja testvérek, illetőleg László fiai voltak. Chákán vérrokonságát illetőleg közelebbről meghatározni azonban képesek nem vagyunk, mert a netalán erre vonatkozható további adatok a család levéltárából hiányzanak. A Boda család különben a XV. században kihalt, s birtokaik Bodafalván, Kis-Palugyán, Köves-Porubán és Pál-Lehotán mint legközelebb vérbeli rokonokra a Palugyaiak kezére jutott s előnevüket nemcsak Palugyáról, de Bodafalváról is írták és írják a mai napig is. Ugyanezen oklevelet Péter fia András mester, a budai hévvízi szentháromságbéli konventnél ugyanazon év november 25-én «in quindenis beati Martini confessoris» átíratta.*
* Palugyai csal. levélt. ered.
* U. o.
* Palugyay csal. levélt. Eredeti.
András mesternek az 1298-ik év elején, még verbiczei Batiz testvérével, Miklós comessel is volt kellemetlen birtokfoglalási pöre, midőn is t. i. Miklós comes András mesternek a Vág- és Palugya folyó között fekvő földrészét elfoglalta, de az udvarnál bejáratos vagy befolyásos András mester utóvégre is, a király személye elé idéztette Miklós comest, s ez a kérdéses pörös földrészhez való jogáról, a király előtt örökre lemondott, s azt mint a Palugyához tartozó földrészt, András mesternek harmincz márka bírság mellett átadta. Ezen bevallást és átadást Tamás, az esztergomi káptalan prépostja, ugyanazon év január 13-án, «datum in octavis Epiphanie» András mesternek kiadta.*
* A M. N. Múzeum levéltárában.
Alig hogy 1298-ban a határjárás Boda, András és Chákán birtoka között Kis-Palugyán megtörtént, jóformán egy év lejártával, András mester újabb és ünnepélyesebb határjárást kért s a határdombokat megújíttatni kivánta. András király kiadta a rendeletet, midőn is a határjárást az esztergomi káptalan, a túróczi comessel együttesen eszközölték, Myke comes, Demeter mester főispán liptói castellanusának jelenlétében. A határjárásról szóló oklevelet az esztergomi káptalan 1299-ik évi deczember 6-án «in festo s. Nicolai confessoris» adta ki.* E hosszú oklevélnek reánk nézve legérdekesebb része, a határjárásnál jelen volt szomszédok és birtokosok névsora. A megjelentek között volt: Botyz Verbiche urának testvére Miklós jobbágyaival, Pázmán fia Demian, Mysal, Kelemen Chysar, Laodan s Tamás nevű fiaival; Baxum fia Bene; Zemche fiai Márton és Bene stb.
* Palugyai család levélt. Bodafalván. Igen rövid regestája Fejér, Cod. Dipl. VI. II. k. 242. l.
Felemlíteni kivántam itt a selmeczbányai városi hatóság által egy 1305-ik évben kiadott oklevelet, melynek taralma szerint Palludei Vilmos fiai: János, Péter, Henrik és Jakab, Weinantfuelden levő nyolczadrész birtokukat András fiának Henrik comesnek, húsz márka finom ezüstért örök áron eladják.* Ha vajjon ez a Vilmos de Pallude és fiai Boda, András vagy Chákántól erednek-e, vagy nem-e egészen más családbeliek, minden egyéb adat hiányában meghatározni nem tudjuk, s ezért a leszármazási táblázaton sem fordúlnak elő, minthogy azokat kellőleg elhelyezni okleveles adatok hiányában képesek nem vagyunk.
* Ajoukori okmt., I. k. 105. l.
Az 1307-ik év sok tekintetben érdekes culturtörténeti adatot nyujt a Palugyai család történetében. Ugyanis Péter fia, András mester, a ki már ekkor árvai comes officialis és castellanus volt, a mint Kis-Palugyán birtoklási jogait kellőképen körűlsánczolta, tehát 1287–1300. közötti években, Kis-Palugyán Szent János apostol tiszteletére kápolnát épittetett, s az a Bódogazzunfalusi anyaegyházhoz csatoltatván, annak fiókját képezé. Hogy miért csatoltatott a Vág túlsó, vagyis jobb oldalán fekvő és Kis-Palugyától messze eső Bodogazzunfalvához, annak legegyszerűbb magyarázatát adja az, hogy közelebb eső más egyház a megye ezen a vidékén nem volt, de nem is lehetett; mert a miért hét évvel később, t. i. a nagy távolság miatt onnat kiszakították, ugyanezen oknál fogva ahhoz nem is csatolták volna, ha közelebb eső más anyaegyház már állott volna. Világos ebből az is, hogy Szent-Miklósnak, a mely alig néhány puskalövésnyire fekszik keletnek Kis-Palugyától, bár ha 1268-ik évben már templom és plebánia-telekkel bírt,* egyháza még felépítve nem lehetett, mert különben ennek vált volna fiókjává. Nem volt még akkor temploma a Kis-Palugya határából kihasított Bodafalvának sem, de mint letelepített községnek sem akadunk nyomára a XIII. század végéig az oklevelekben, s maga Boda az adományos is Kis-Palugyán 20lakott, a mint azt feljebb kimutattuk, s csakis az 1307-ik évben találjuk legelső jelét annak, hogy Bodafaluja már telepítve van, de hogy akkor még temploma nem volt, arról határozottan értesít a most említett 1307-ik évi oklevél. S itt, habár kelletlenűl, még egyszer fel kell említenünk, hogy Boda testvére Egyed nem az 1241-iki tatárjáráskor gyilkoltatott meg, s annál kevésbé volt – mint azt Myskovszky Wagner és Jármay után mondja* – ugyanakkor bodafalvi plébános, mert akkor Bodafalván templom nem létezett s absolute nem létezhetett, mert Boda 42 évvel később kapta adományúl azon földterületet, a hol ő a legkorábban a XIV. század elején községet telepített s azt saját nevéről Bodafalvának nevezték s nevezik mai napig is.
* Magyar Tört. Tár IV. k. 36. l.
* Archaeologiai közlemények XI. k. 10. l.
Ezen ránk nézve fontos oklevelet 1307-ik évben január 20-án kiadta Tamás esztergomi érsek, a mely szerint András mester árvai comes és castellanus kérte az érseket, hogy tekintettel a nagy távolságra, a mely Kis-Palugya és Bódogazzunfalva között van, engedje meg az általa Kis-Palugyán Szent János evangélista tiszteletére épített kápolnáját, az említett anyaegyházból, a hova eddig tartozot, kiszakítani, s hogy ott a kápolna alatt temetkezhessék: «…videntes… magnam esse distantiam inter ecclesiam b. Marie virginis de Lypto et capellam magistri Andree comitis et castellani de Arva in villa sua Kis-Palugya vocata, constructamque in honorem beati Johannis apostoli et evangeliste, que iure parochiali ad ipsam ecclesiam b. Marie virginis pertinebat sub eadem cum sepultura applicando… pure et simpliciter duximus eximendam*…» Hogy pedig Bodafalván, Kis-Palugya szomszédságában, még akkor sem volt templom, bizonyítja ezt az említett okirat azon pontja, melylyel Bodát, Mihály fiait és Pétert mint szomszédokat, jobbágyaikkal együtt szintén kiveszi az anyaegyházból: «item Bodam et filios Michaelis ac Petrum cum jobbagionibus, atque vicinos suos de ipsius fidelitate matris Ecclesie, pure et simpliciter duximus eximendam.» Ugyanazon napról keltezve Lodomér honti archidiaconus is kiadta nyilatkozatát, mely szerint megnyugodott az érsek iménti rendelkezése felett.*
* Magyar Sion I. k. 521. l. Palugyay Imre közlése eredetiből.
* U. o.
András mester évek során át tartott egyenetlenségben és viszálkodásban élvén Madach fiával Pállal, és más több szomszédjaival, marhák elhajtása, szolgái letartóztatása és jobbágyainak fogságba vetése miatt, az ebből támadt pöröknek a felek közös megegyezéséből alakított választott biróság, mely Condas mester, Mothk mester, Othmar és Recke comesekből állott, véget vetni óhajtván, örök békét kötöttek 1319-ik évi julius 13-án az akkori liptói comes Donch mester előtt, oly kikötéssel: hogy ha a felek közűl bármelyik is a másikát megkárosítaná, a békét közöttük felbontaná és igaztalanságot okozna, az esetben, ha ezt Boda bejelentené Donch comesnek, a vétkes fél öt márka ezüstöt fizetend a másik félnek.*
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
A XIV-ik század negyedik tizede Liptómegyében azon időpont, midőn a birtokviszonyok bonyolódni, a jogbiztonság ingadozni kezdenek, részben a törzsvagyonnak, a felszaporodott családok között való felosztása miatt, részint pedig azon maliversatió által, melyet Johannes literatus az oklevélhamisítások e nagy mestere, hamisitásaival előidézett. 1330-ik évtől kezdve sűrűbben akadunk a birtokfoglalások tényeire hamis oklevelek alapján. A jogbizonyítás felette nehézzé, a birtoklás egy napról a másikra kétségessé kezdett válni. Ebből támadtak a hatalmaskodások, az emberölés, a gyilkolások főbenjáró pörei, melyek érdekes megvilágításba helyezik a társadalmi viszonyokat, s a jogszolgáltatás akkori menetéhez becses adalékokkal járulnak. Egy ilyen érdekes eset állott be a Palugyay-család történetében, melynek kiinduló pontja nyilvánvalólag oklevélhamisítás volt, a mely következményeiben elbirtoklást, foglalást, visszafoglalást s végeredményeiben perdöntő bajvívást idézett elő.
Ezen érdekes ügy menetét Donch mester zólyomi comes által 1335-ik évi május 6-án «datum in quindenis eiusdem festi sancti Georgii martyris» kiadott itéletből ismerjük.*
* Palugyay-család levélt. Eredeti.
21Az 1299-iki kispalugyai határjárásnál említettük, hogy ott mint meghivott szomszéd jelenvolt Mysal is fiaival. Ezen Mysal generatiója nem tudni mi módon Boda fiának, Miklósnak egy földterületét, a hol Köves-Poruba község keletkezett, elfoglalta. A vis majoris potentiae birtokon belől helyezte ugyan a Mysal-generatiót, de a békés birtoklást absolute nem biztosíthatta számára; minthogy Boda fia Miklós a Mysal-generatiót épen úgy kiverhette onnat, mint a hogy ezt ők is tették Boda fiával. Csakhogy a jogalap, melyből kiindúlva hatalmaskodásaikat egymás ellen elkövetni sikerrel reménylhették, nagyon is különböző volt. Boda fiát Miklóst ugyan is a régi királyi adománylevelek, és három rendbeli határjárási oklevél fedezték, a melyek pontos meghatározással körülirták a területet, melyet jogosan birtokolnia lehetett, mig a Mysal-generatio ugyanazon földterület egy részét via facti elfoglalván, a birtoklást pör esetén bizonyítani nem tudhatta, s a visszafoglalás bekövetkezhető esélyének kitéve levén, gondoskodnia kelletett oly jogbizonyítékokról, melyek alapján birói itélettel visszakaphatta birtokát. Erre nézve nyilvánvalólag csak azon eszközhöz nyúlhatott, melyet azon időben Johannes literatus adott jó pénzért kezébe azoknak, a kik kétes birtoklásuk bebizonyítására csak hamisított oklevelekkel élhettek a biróság előtt. Nem csoda, ha sok esetben a művészileg készűlt hamisítványok a birákat is megtévesztették, s a jogtalan elfoglalás sanctiót nyert a biró itélete által az igaz tulajdon ellenében; midőn Budán a király, a főrendek, bárok, praelatusok is bámúlva nézték saját pecséteik másolatait, az okleveleket, melyeket Johannes literatus lakásán találva Budára felvittek.*
* Magy. Tört. Tár IV. k. 4. l.
A Mysal-generatio készíttetett magának okleveleket, melyek a bekövetkezhető eseményekkel szemben őket birtokukban védeni lettek volna hivatva, akár a visszafoglalás, akár pör esetén a birói itélet ellenében. Az első eset csakugyan be is állott, mert egy szép reggelen a Mysal-generatio arra ébredt fel, hogy Boda fia Miklós hatalmaskodás útján őket egy rész birtokukból kiverte, s azt el is foglalta. Ezt az esetet és ez ügy további folyamatát Donch mester zólyomi főispán említett itéletében* következőleg adja elő. Megjelent ugyanis előtte nagy Miklós István fia, Mysal unokája, úgy a maga mint más rokonai nevében, ugymint Kelemen fia Phyle, és ennek két fia, Petheu és Bogen, továbbá ugyanazon Kelemen két fia, János és Pál; Tamás fiai Péter és Jakab; Laodan fiai, Bochkor, István, Barthos és Butka; végre Pál fia Stenk, Mysal unokája nevében; továbbá Péter fia Bertalan és testvérei Miklós és Lőrincz, Damian fiai Jakab, Simon, József, Kozma fia Bathiz, és Miklós fia Mihály megbizásából. Ez alkalommal Mysal unokája Miklós Boda fiát Miklóst, augusztus 1-ére «ad octavas sancti Jacobi apostoli»* Donch mester személye elé idéztette, midőn is előadták, hogy Boda fia Miklós, egy őket örökség útján illető földrészüket a Palugya folyó mentén északra, melyet elődei László király adományozásából bírtak, elfoglalván, visszatartja. Ezt hallván Boda fia Miklós, kinyilatkoztatta: hogy nemcsak azon földrész, a melyet állítólag elfoglalt, de az egész birtok, a melyben a Mysal- generatio jelenleg is űl, őtet illeti László királynak azon oklevele alapján, melyet apjának Bodának, ennek testvére Egyed halála okából kiadott, a ki László király szolgálatában a tatárok által megöletett. Erre Donch mester elrendelte, hogy márczius 29-én «in octavis medii quadragesimae» előtte megjelenvén, mind a két fél említett okleveleit bemutassa. A kitűzött határidőre megjelenvén a felek, bemutatták egymás ellenében László király adománylevelét. Szorgos vizsgálat alá vevén Donch mester az okleveleket, úgy találta, hogy azok csakugyan a kérdéses földbirtokra vonatkoztak. Mire nagy Miklós és Bertalan saját és többi érdektársaik nevében, Donch mester személye előtt egyhangúlag és közös akaratból kijelentették, hogy a Boda fia Miklós által bemutatott adománylevél hamisítvány, s neki párviadalt kináltak: «privilegium dicti Nicolay filii Boda falsum fore acclamando, duellum eidem porrexissent.* Boda fia Miklós ellenben 22a maga részéről az összes Mysal-generatio által bemutatott, s minden birtokukra vonatkozó oklevelet hamisnak és rossz vétkes szándékból koholtnak mondotta, s a magáét igaznak és jogosan birtnak állítván, tőlük a kinált párviadalt elfogadta. Mondja tovább Donch mester, hogy ezen eset felett törvényt űlvén, itéletileg elhatározta, hogy május 1-én «in octavis sancti martyris Georgii» mindenik fél a maga bajnokával gyalog viadalban a párbaj küzdterén állítását és igazságát Zólyom-Lipcse városában bebizonyítani köteles: «nosque pro tribunali consedendo adiudicantes decrevissemus, quod… cum pugilibus in congressis pedestribus in area duelli in villa nostra in Lypche in Zolio quelibet pars suam assertionem et immunitatem coram nobis deberet comprobare.» Elérkezvén a párviadalra kitűzött határnap, a megjelent bajnokokat a gyalog bajvívás küzdőterére bevezették, midőn is Donch mester három ízben kérdést intézett a Mysal-generatióhoz: ha valjon akarnak-e vagy nem egy párbajt vívni, a mint azt a törvény rendeli? Erre a Mysal-generatio bajnokát* egy párbajra ereszteni kinyilatkoztatta, s bajnokuk a párbaj küzdőterén legyőzetett: «…tandem… dicte partes pugiles eorum in congressus pedestres in aream duelli adduxerunt, ut debebant, ubi nos generationem Mysal ternis vicibus, utrum voluit supra unum duellum dimicare necne, prout iuris est, duximus requirendam, que quidem generatio Mysal omnino super ipsum unum duellum submittendo pugiles eorum dimicare promiserunt, et ipsius generationis Mysal pugil ibidem in area certaminis devinctus exstitit penitus et convictus…»
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
* Minthogy Donch mester itélete 1335-évi május 8-án kelt, az itt idézett augusztus 11. 1334-ik évben volt.
* A «duellum eidem porrexissent» kifejezés itt azon akkor dívott szokást jelzi, melynél fogva a kihívó fél egy darab faczöveket nyujtott át a kihívottnak, s ha azt kezébe vette, avval elfogadta a párbajt. Ez iránt lásd Pesti Frigyes «A perdöntő bajvívások» czímü akad. értekezését. Értekezések a tört. tud. köréből, I. évfolyam.
* Liptómegyében 1391-ik évben Malatini Péter viselte a Baynok nevet: «Petrus de Malatyn dictus Baynok». Ez Péternek jelző neve volt. Fejérpataky-csal. levélt.
Minthogy az itéletileg elrendelt perdöntő bajvívás az istenitélet egy nemét képezé a forró víz és tüzes vas próbája mellett, az eredményből levont következmény az lett, hogy Boda fia Miklós igazságát bebizonyította, a Mysal-generatio oklevelét hamisnak, hamis pecsét alatt kiadottnak találta Donch mester itélete, s mint hamis oklevél szerzőjét sujtotta az itélet egyrészt, másrészt pedig Boda fiának Miklósnak igazságot akarván szolgáltatni, a Mysal-generatiot az egész földbirtokból kitelepíteni, házaikat és jobbágyaikat Boda fiának Miklósnak örök időkre átadatni rendelte. Az itélet kijelenté egyszersmind azt is, hogy ha a Mysal-generationak bárminemű olyan oklevelei volnának, a melyeket előtte fel nem mutatott, s azokat Miklós ellen bárminő rossz szándékból visszatartanák, azokat haszontalanoknak, jogerővel nem biróknak nyilvánítja.*
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
Korántsem nyert ezzel még végbefejezést az ügy, bárha más alakban, más jogczímen, de abból kifolyólag a Boda és Palugyay-ág között sok viszályra és birtokpörre nyújtott alkalmat. Röviddel ugyanis Donch mester párbaj itéletére, a jószágvesztésben elmarasztalt Mysal-generatio birtokait át kellett adni Boda fia Miklósnak. Ez meg is történt, az átadás azonban egy igen lényeges alaki hibában szenvedett, amennyiben a Mysal-féle birtok határjárása a tényleges kézhez adásnál nem eszközöltetett a szokásos tanúk jelenlétében, t. i. a functiónál sem a király embere, sem valamelyik káptalan vagy konvent hites tanúja jelen nem volt, s azon birtokot Donch mester embere resignálta Bodafalvi I. Miklósnak. Ez alkalommal történt, hogy Kispalugyai András Poruba nevű birtokrészét, a mely a Mysal-család földterülete között feküdt, Bodafalvi Miklós elfoglalta, s a Mysal-birtokhoz tartozónak állította. A foglalást csakhamar óvás és tiltakozás követte. Az óvás az egri káptalan előtt 1335-ik évi május 27-én «tercio die festi ascensionis domini» történt meg, midőn is ott Kispalugyay András comes fia, Fülöp mester úgy a saját, mint apja, valamint testvérei I. János, I. Miklós, Márk, II. András, I. Pál és III. András nevében megjelenvén, kijelenté, hogy midőn kis Miklós és érdektársai Bodafalvi kis Boda fiai, I. Miklós és I. Fülöp ellen nem jogosan, de tényleg Donch mester jelenlétében, a párbaj küzdőterén legyőzettek, és e miatt Liptómegyében levő Mysalfalva birtokuk, Boda fiainak kezére jutott és most sem a király, sem a káptalan vagy a konvent hites emberének tanúsága mellett, mint azt az 23ország szokása szerint a határjárásnál, az örökbevallásnál és a határdombok emelésénél tenni kell, de csupán a Donch mester emberének jelenlétében, az ő Poruba nevű birtokukat, a mely Mysalfalva birtok határai között van, elfoglalta, s annak hasznától és jövedelmétől őket elütötte: ez ellen tehát ünnepélyes óvást emel, s annak haszonvételétől Miklóst és Fülöpöt Bodafalvi kis Boda fiait eltiltja.*
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
Ezen oklevél az, a melyben a Bodafalu helynévvel legelőször találkozunk, bárha az, mint már előbb is említettük, 1307-ik évben, mint Kis-Palugya község szomszédfaluja már meg volt telepítve; s mig a Kispalugyai családnévvel az 1298-ik évben megismerkedünk, a Bodafalvi családnév, 1335-ik évben a most említett oklevélben fordúl elő legelőször.
A Mysal-generatio 13 évvel birtokainak elvesztése után, még egyszer kísérletet tett azoknak visszanyerésére, s ennek pör útján való érvényesítését meg is kezdette. Törekvése meddő maradt, mert pörét nádori itélettel elveszítette, s a birtok végképen a Bodafalviak kezén maradt. A felperes Tamás fiának, Mysal unokájának Jakabnak neje, Zyki Iván leánya volt, a ki azt a maga és fia Mysal Pál nevében indította meg. A nádori itélet, mely 1348-ik évi május 16-án kelt,* a pör lefolyásában a következő érdekes adatokat sorolja fel. Zyki Iván leánya, Mysal Jakab neje a maga és fia Pál nevében Palugyai Boda fiát Miklóst, a mysalfalvi birtok iránt 1348. évi január 13-ára «ad octavas festi epiphanie domini» a nádor elé idéztetvén, a felperes nő, Pál fia nevében és a szepesi káptalan megbizó levelével, a kitűzött határidőben személyesen megjelenvén, általuk a megjelenési határidő elsőbbségi okoknál fogva május 1-ére elhalasztatott: «ratione prioritatis termini ad presentes octavas festi beati Georgii martyris exstitisset prorogata.» A felek az elnapolt határidőben személyesen megjelenvén, a felperes eléadta, hogy a Bodafalvi Miklós által elfoglalt Mysalfalva nevű birtok az övék és őket illeti meg. Erre Bodafalvi Miklós válaszolja, hogy azon birtokot, a melyet felperes saját maga és Pál fia részére igényel, nem Mysalfalvának, de Palugyának hívják, s az oklevelek alapján az ő tulajdonukat képezi; kivánná tehát tudni, valjon minő alapon állítja felperes azt a magáénak? «Quod ipsa possessio, quam eadem domina et Paulus filius eiusdem nomine possessionis eorum ab eo requirerent, non Myselfalva sed Palagya vocaretur, que efficaciorum instrumentorum vigore sibi pertineret; sed quo titulo dicta possessio eis pertinere debeat, rationem scire vellet ab eisdem…» Bemutatja erre Zyki Ivánné András királynak egy 1298-ik évi márczius 30-án «in dominica ramispalmarum» kelt oklevelét, a mely László király okiratát átirja; az Demeter mesternek értesítését foglalja magában, a mely szerint Szepesi János, Demeter mester liptói comesnek apródja egy, a Kispalugya folyó mentén fekvő két ekényi üres földet, László királytól magának adományoztatni kéri: a király erre elrendelte Demeter mesternek, hogy Szepesi Jánost az említett birtokrészbe bevezesse és beiktassa. Ezen bevezetés ellen azonban Chákán fiai Mysal és Péter kispalugyai jobbágyok fiai:* «Mysal et Petrus filij Chakan filii jobbagionum de minori villa Palagya…» óvást emelvén tiltakoztak, hogy ez az ő öröklött régi birtokuk, a mit ők az összes liptói jobbágyok fiaival bebizonyítani képesek, s kérték az említett birtokrészt náluk hagyni, s hogy őket a többiektől elhatárolja, s hogy Demeter mester kérelmükben megnyugodván, a kérdéses földterületet birtokukban hagyta. Viszonválaszúl Boda fia Miklós bemutatta mindazon okleveleket, melyeket a pörös földrész iránt László és Károly királytól nyert, s kivánta, hogy Zyki Ivánné mutassa be azon okiratokat, a melyekre hivatkozik, minthogy azokat látni szeretné. Mondja továbbá a nádori itélet, hogy habár Zyki Ivánné törvény szerint többszörösen felszólíttatott az általa hivatolt oklevelek bemutatására, azon az egyen kívűl, a melyet már felmutatott, többet elő nem adhatott, mondván, hogy midőn őket Donch mester a pörös birtokból 24kitelepítette, a náluk levő okleveleket is elvitte, s azért azon egynél több bizonyítékuk nincsen.
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
* Ezen okmány hamisított volta már ebből is kitűnik, mert ha Chákán nem lett volna adományos nemes, sem ő, sem fia Péter mint homo regius nem fungálhatott volna 1285-ben egy földrész statuálásánál, mely Bachlor fiának és Leustachnak átadatott. Lásd Árp. új Okmt. XII. k. 442. l.
Erre a nádor meghozza az itéletet a következő indokokból: minthogy András királynak patens levele, a mely László királynak kiadványát átiratban tartalmazza, s az Chákán fiait Mysalt és Pétert mint Zyki Ivánné elődeit jobbágyok fiainak mondja, s László király adománylevelét 1287-ben kiadottnak állítja, és annak eredetijét törvényes megkeresésre sem adta elő Bodafalvi Miklósnak megtekintésre, s ugyancsak a megszemlélt patenslevél a víz nedvessége által megfeketűlt és foltos lett, a mely feketés foltjai miatt gyanusnak tünik fel; s mert László király azon földterületet László fia Bodának, testvére Egyed halála jutalmazásáúl adta Miklós elődének, s azt Károly király is megerősítette: a pörös földterületet Bodafalvi Miklósnak itéli oda.
A most ismertetett pör felvételét megelőzőleg, Boda fiai Miklós és Fülöp a Donch mester által 1335-ik évi május 8-án kiadott itéletet Pál országíró által 1336-ik évi márczius 30-án,* s László király 1283-ik évi adománylevelét az esztergomi káptalan által átiratván, maguknak kiadatták 1338-ik évi julius 4-én,* valamint Péter fia András a maga és I. János, Márk, II. András, I. Pál és másik III. András nevű fiai nevében Károly királytól az 1285-ik évi adománylevél átiratását kérelmezték 1340-ik évi deczember 6-án.*
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
* U. o.
* U. o.
Boda Miklós harczias természetű levén, ez nála gyakran túlzásban tört ki, s heves véralkata oly tettlegességekre ragadta, melyek drága pénzébe kerültek. Igy esett hirtelen haragjának áldozatúl Chyn Gergely, a kit, midőn őt megidézte, megölt. A főbenjáró bűn miatt pört emeltek Miklós ellen, s törvényes itélettel bajvívásban elmarasztalták. Ez iránt Tamás liptómegyei alispán s a négy szolgabiró 1349-ik évi augusztus 26-án «feria quarta proxima post predictis octavis festi assumptionis virginis gloriose…» a következő érdekes bizonyságlevelet adták ki.* Midőn t. i. Boda fia Miklós augusztus 21-én: «sexta feria proxima post festum beati Stephani regis…» magához hasonló három nemes emberrel, az alispán által kiküldött tanú és egy szolgabiró jelenlétében a bódogasszonfalvi templomban bezárkózván, s az iránt, hogy a megidézés idején nála Pál és Gergely nem voltak, továbbá midőn ugyanakkor Barthos fia János, Dániel fiai kis Gál, István és Benedek, Pál fia Kelemen, Boda Miklós apródjai, mindenikök hat-hat magukhoz hasonlókkal ugyan elzárkózván, az előbbeni az iránt, hogy Gergely és Pál a megidézés napján nála nem voltak, az utóbbiak pedig, hogy Gergely meggyilkolásánál ártatlanok lennének, Chyn Leustách és fiai Máthé és Chynege ellen ünnepélyes esküt kellvén tenniök; és hogy elérkezendő levén az augusztus 26-ára kitűzött határidő, midőn is t. i. Boda Miklós és Chyn Leustách bajnokainak a bajvívásra megjelenniök kelletvén Tamás comes előtt, az iránt hogy Miklós Gergelyt nem ölte meg: az eskűletétel napján Gergely újvári castellánus, Othmár comes, Pongrácz és Serefel András fiai, András Lőrincz fia és Pouch Tamás fia, mint választott birák közbenjárására, Boda Miklós és Leustách fiai kiegyeztek oly formán: hogy Boda Miklós Chyn Gergely megöléseért és haláláért Chyn Leustáchnak Mátyás és Chynegének száz budai márkát fizetend, még pedig 33 márkát és egy fertót vízkereszt nyolczadában, 33 márkát és egy fertót pünkösd nyolczad napján, 33 és félmárkát pedig Mária mennybemenetelének nyolczad napján, de ha az első határidőt elmulasztaná, akkor birságot fizet, ha a második határnapon nem fizetne, akkor kétszeresen fizet, s ha a harmadik határnapot is elmulasztaná, az esetben elveszíti az előbb teljesített fizetéseket, és mint bajvívásban legyőzött marasztaltassék el… Boda Miklós a kitűzött határidőket betartván és Chyn Leustách fiait teljesen kielégítvén, ez iránt Boda Miklóst az alispán és négy szolgabiró nyugtatványozzák.
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
Boda Miklósnak úgy látszik egyik nélkülözhetetlen életeleme volt a pörlekedés, a rokonok-, szomszédokkali huza-vona és viszálykodás, minthogy ennek nyomait az oklevelekben lépésről-lépésre követni lehet. Erre mutatnak a folytonos határjárások Kis-Palugya és Bodafalva között. Igy pörlekedett Kispalugyai András fiaival 1350-ik évben, midőn is Fülöp deák 25I. András fia úgy a saját, mint testvérei János, Márk, András és Pál nevében, egy bizonyos földrész iránt tiltakozott ellene, s az egri káptalan előtt megjelenvén, ugyanakkor határleírási okleveleit magának másolatban kiadatta, s újólagos határjárást eszközöltetett. Azon mint szomszéd birtokosok jelen voltak kis Boda, Pázmán fia Damián, Mysal fiaival és Péter fiai Kozma, Miklós, Damián és Péter. Az erre vonatkozó oklevelet kiadta neki az egri káptalan 1350-ik évi február 10-én.* Természetes következménye lőn ennek a sérelmek kölcsönössége, a mi mind a két részről foglalásokban, vérengzésekben és gyilkosságokban nyilatkozott; míg végre, a tetemes kárvallásokat megsokalván, az esztergomi káptalan előtt ugyanazon év jul. 12-én békességre léptek, egyrészt Palugyay Boda Miklós, másrészt András fia Fülöp deák mester, a saját és János, Márk, András és Pál testvérei nevében. Kijelenték a káptalan előtt, hogy a köztük fönálló minden egyenetlenség és bosszú kiirtása miatt, egymás között igaz békességre lépnek, és hogy a kártételek, igazságtalanságok, megsebesítések, vérengzések és emberölések révén okozott szenvedéseket, András fiai Miklós mesternek kárpótolják szabadakaratokból úgy, hogy azok miatt pört egymás ellen ne támaszthassanak, s bármelyik fél a másikát háborgatná a múltak miatt, tartozik a másik félnek 100 márkát fizetni a birói részen felül. Ezen kívül a káptalan előtt még 60 márkát lefizettek András fiai Bodafalvi Miklósnak mint visszafizetést azon büntetésért, melyet Bodafalvi Miklós itélet alapján, egy kérdéses erdőterület elfoglalásáért András fiainak fizetni kényteleníttetett. Az egyesség iránti hiteles oklevelet az esztergomi káptalan 1350-ik évi julius 12-én állitotta ki.* Ugyanazon napról keltezve az esztergomi káptalan Bodafalvi Miklós, Kispalugyai János, Márk, András, Fülöp és Pál András fiai birtokaiban határjárást eszközölt, s az arról szóló bizonyságlevelet ki is adta.*
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
* U. o.
Az Okolicsányi-család a bodafalvi határtól kelet felé birtokos szomszéd levén, megvolt a kellő érintkezés arra, hogy a két szomszéd között a viszály kitörjön, s egymás nyakába zúdítsák a foglalási, hatalmaskodási és elbirtoklási pöröket. Így keletkezett Akalichnai Péter fia János és Palugyay Boda Miklós között azon hosszú pör, melynek alapját az Akalichnai János által Kis-Palugya határától elbitorolt birtokrész képezé, s a melyet végre Tamás országbiró 1353-ik évi június 3-án «vigesimo die quindenarum octavarum festi beati Georgii martyris» kelt itéletével döntött el.* Ugyanis Akalichnai Péter fiát Jánost, Boda Miklós ellen az akalichnai, porubai – most Okolicsna, Szeles-Poruba – Chyrumpna et Harankfiaháza és Zentistfán – a két előbbi régen, az utóbbi a múlt században elpusztúlt község – nevű birtokba minden ellenmondás nélkül bevezetvén, midőn a Chyrumpna birtokon a határjárást megejteni akarta, ez ellen Boda Miklós óvást emelt, és eltiltotta a káptalan eljáró emberét a határdombok hányásától, azon indító oknál fogva, mert Akalichnai János a határdombok emelése alkalmával, az ő palugyai földéből sokat elfoglalni akart. Támogatta Boda Miklós ebbeli állítását törzsokleveleivel, melyeket ott a helyszínén azonnal fel is mutatott, s melyek alapján a budai káptalan a Palugyafölde, a Chyrumpna és Harankfiaháza között határjárást csinált, s ezen birtokokat egymástól elkülönítette, s így a törzsoklevelek határjárásának megfelelve, az Akalichnai János által Chyrumpna és Harankfiaháza nevű birtokához csatolni akart palugyai terület, Boda Miklósnak itéltetvén, neki átadatott.
* Luby Boldizsár benedekfalvi levéltárában az eredeti.
Sajátságos tünemény a kis-palugyai és bodafalvi két rokoncsalád viszonyai között ama jelenség, mely a két birtok határai között telepített Poruba – most Köves-Poruba – nevű községhez tartozó birtokrész iránt közöttük egyszerre fölmerűlt. Azért mondjuk sajátságosnak, mert a jogait féltékenyen őrzött, minduntalan való határjárással és transcriptiókkal biztosított birtokról egyik sem tudá valósággal, valjon az a Bodafalvi- vagy a kis-palugyai ágat illeti; míg azt 73 évi jogtalan birtoklás után, az egyik fél a másikának jószántából átadta, szintén sajátságos föltétel mellett.
A jogtalanúl bírt földrész iránti lemondás, 26illetőleg a jogos félnek való átadásáról szóló oklevél 1358-ik september 28.* «feria sexta proxima ante festum sancti Michaelis archangeli» kelt, melyet az esztergomi káptalan adott ki. Ezen oklevél szerint ugyanis, András mester fiai, Kispalugyai János, Márk, András, Fülöp és Pál egyrészről, másrészről pedig Palugyay Boda Miklós és fiai, János, I. Jakab és II. Fülöp megjelenvén a káptalan előtt, András comes fiai kinyilatkoztatták: hogy miután a Boda Miklós okleveleiből azt látják, hogy a Poruba nevű birtok, mely a Palugya vize mellett a havasok alatt fekszik, Boda Miklóst és örököseit illeti, habár azt atyjuk András mester régi idők óta birtokolta, s jelenleg is az ő kezükön van, abban egyeztek meg Miklós comes és fiaival, hogy az említett Poruba jószágot még három esztendeig birtokolják, annak hasznát vegyék, három év múlva azonban a porubai jószágot Miklósnak és fiainak, ugyanazon határok közöt, a mint az Miklós okleveleiben leírva van, neki minden vonakodás nélkül visszaadják: «quod prefati filii magistri Andree tribus annis integris dictam possessionem Poruba uterentur sicut prius… elapsis autem dictis tribus annis prefatam possessionem ipsorum Poruba… resignare deberent et tenerentur…» ha pedig ezen egyezkedésnek eleget nem tennének, párbajveszteseknek tekintetnének. Kijelentvén egyszersmind azt is, hogy minden a porubai birtokra vonatkozó okleveleiket András comes fiai semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánítják.
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
A túróczi conventnek egy 1365-ik évi deczember 12-én kelt kiadványában* Boda Miklós comesnek Scolastica, Klára és Chalka nevű három leányával találkozunk, a mely kiadvány szerint az említett convent, Konth Miklós nádor megkeresésére, palugyai Boda Miklós fiát, I. Jakabot, és ennek említett három leánytestvérét, a lihotai jószágrészbe oly módon bevezettetni rendeli, hogy az egész birtok a leányoké maradjon, kivételével Gergely fiai Ferencz és Benedek jobbágyainak és ezek épületei, földjei és ingóságainak, melyek Jakabnak és testvére János és ennek fia Miklósnak tulajdonát képezendik, a mely jobbágyok a falu alsó szélén északi irányban lakoznak, s kik földjeiket, rétjeiket vegyesen bírják ugyan a többi lihotai jobágyokkal, de azt teutonicalis jogon élvezik és használják: exceptis duobus jobbagionibus Ferencz et Bene dicto filiorum Gregorii a fine ipsius ville… residentibus… que terre ipsorum jobbagionum mixtim et in communi cum ceteris jobbagionibus dicti ville Lyhotha in iure theutonicali* pro nunc tenerentur et haberentur…»
* Palugyay Imre levéltári hagyatékából saját gyűjt. Eredeti.
* Valószinűleg szász telepítvényesek, kik jobbágyi viszonyokban is némi kiváltságokkal birtak más jobbágyok felett.
A kiegyezkedés eme tárgya befejezését nyerte a túróczi conventnek ugyanazon napról kelt oklevelével,* mely a lihotai jószágnak határjárására és átadására vonatkozván, az előbbeni egyezséget tartalmazza, ezenfelől arról is értesít, hogy a határjárásnál mint hites tanú Kispalugyai János fia II. Miklós is jelen volt a többiek között. A határ leírásánál Akalichnai Péter birtokában levő Hanzfalva községet említ, «…et deinde versus septemtrionem tenendo currit iuxta villam Marci filii Petri de Akalichna Hanzfalva vocatam», mely község nevével sem előbb, sem később többé nem találkozunk a megyére vonatkozó oklevelekben, s az teljesen ismeretlenné vált, s valószínűleg régen elpusztúlt. Végre megtudjuk azt is, hogy ezen jószágrész átadása a három leány részére a hajadoni negyed czímén történt: «super facto quarte puellaris earundem feminarum…» oly kikötés mellett azonban: hogy a leányok jobbágyai Jakab erdejében faizási joggal bírjanak együttesen Jakab jobbágyaival, és ha a leányok örökösök nélkül elhalnának, a jószág fiútestvéreire, ellenkező esetben pedig a leányokra maradjon a fiúk eme birtoka.
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
Nemzedékrendi leszármazására nézve a még mindig Kispalugyainak nevezett családnak, igen kimerítő és bő anyagot nyújt az 1367-ik évben az egri káptalan által június 21-én «feria secunda proxima post festum corporis Christi» kiadott oklevél,* a mely egy női hozomány és negyed kifizetéséről szól. Megtudjuk ebből ugyanis, hogy Seli Senk János fia Máthé, Pumsal Pál fia Pál és Pumsal Tamás fia Péter egyrészről, másrészről 27pedig Kispalugyai III. András fia Máthé, III. János testvére s ugyancsak ezek testvérei III. Miklós és Péter; Fülöp deák fia IV. András; Márkus fiai I. Márton és II. Pál; Pál fiai IV. János, II. András fiai, I. András unokái, II. János, László, III. Pál és Mihály megjelenvén az egri káptalan előtt, kinyilatkoztatják Máté, Pál és Péter, hogy ők az anyjuk, Katharina, Helena és Sláva, Palugyay András leányai, illetve pedig ősanyjuk I. András neje Anna asszony után járó jegyajándék és negyed iránt, a palugyai és porubai birtokból Liptómegyében, valamint a hevesmegyei Arnuth nevű birtokból teljesen kielégíttettek.
* Palugyay családi levéltárában. Eredeti.
Arra nézve, hogy a most említett hevesmegyei birtok minő úton-módon kerűlt András tulajdonába, királyi adomány volt-e az, szerzemény, csere, zálog vagy női hozomány, adatokkal nem bírunk, s a család levéltárában ezen hevesmegyei helynév többé elő nem fordúl.
A családot virágzásának tetőpontjára II. Andrásnak fia II. János vezette, a ki Lajos királynak lengyelországi ügyeiben tett számos és kiváló szolgálatokat, s mint Mária királyné híve, az udvar czélzatait minden tőle kitelhető módon elősegítette. Nem is maradt el a kellő elismerés, a mely János irányában Mária királyné részéről nyilatkozott.
Felsorolása mellett ugyanis azon érdemeknek, melyeket a királyné jutalmazni óhajtott, 1385-ik évi october 6-án* «in octavis festi beati Michaelis archangeli» kelt oklevéllel Mária királynő Palugyay II. András fiának, Jánosnak, s általa László és Mihály testvéreinek, és Fülöp fia IV. Andrásnak Oroszországban a Demetrevich birtokban levő és Desk által bírt jószágrészt; továbbá a premislei várhoz tartozó Jesmenich, Plesevich és Popovich nevű birtokokat, melyet a magtalanúl elhalt Ivan neje kezén voltak, adományozza. Ugyanazon napról keltezve Mária királyné Bubek Imre Oroszország kapitányának és premislei várnagynak megparancsolja, hogy a most említett oroszországi birtokokba Palugyay András fiait János, Lászlót és Mihályt és Palugyay Fülöp fiát Andrást bevezesse és nekik átadja. A bevezetést Bubek Imre mások ellentmondása nélkül foganatosítván, az erről szóló oklevelet 1385. november 1-én Lembergből keltezve kiadta.*
* Eredeti a Palugyay-csal. levélt.
* Fejér Cod. Dipl. tom. X. vol. 1. pag. 261.
Ezen adománylevelet az adományosok kértére, a túróczi konvent 1386. évi november 30-án «in festo beati Andree apostoli» teljes szövegében átírta.*
* Az eredeti Rády Ubald birtokában Kis-Palugyán.
1387-ik évi május 26-án a túróczi convent előtt Palugyay András fia II. János, Pál fiával II. Jánossal sessiót, illetőleg belső telket cserél.* Ugyanazon év május 27-én pedig a szepesi káptalan előtt* Bodafalvi János fia, György neje, Ivánfalvi Gergely leánya Erzsébet után női hozomány fejében kapott birtokrész iránt, Chyliniken – most Hlynik – sógorát nyugtatványozza.
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
* Szentiványi-csal. levélt. lit. et fasc. 2. Nr. 15.
Az 1391-ik évi általános nemesi és birtokvizsgálat alkalmával a Bodafalvára vonatkozó törzsokleveleket, Bubek Imre országbiró előtt Bodafalvi Jakab fia I. Imre mutatta fel.* Ezen oklevelek közűl három (1290. 1340 és 1352) elveszett, legalább a Palugyay-család levéltárában, hová az összes bodafalvi birtokokkal a Boda-család oklevelei is kerűltek, ez idő szerint már nincsenek meg. A kispalugyai birtokokat illető okiratok bemutatója pedig, Kispalugyai András fia, II. János volt, ugyanaz, a ki az oroszországi birtokokat hat évvel előbb Mária királynétől adományúl kapta.*
* Magy. tört. tár IV. köt. 12. lap.
* Magy. tört. tár IV. köt. 12. l.
A XIV. századnak lejártával, a családtörténeti adatok leginkább a nemzedékrendi viszonyokat, a további leszármazásokat világítják meg, a beházasodások, a paraphernumok, a quartalitiumok kiadása, s a női hozományok útján szerzett vagyonszaporodás körűl forognak. 1410-ik évben, midőn Zsigmond király Tornallyay Sándor kértére, a testvéreivel való osztozkodást elrendeli, február 6-án kelt rendeletével* annak keresztűlvitelére mint egyik homo regius Palugyay Péter, II. András fia is említve van. 1415-ben Kispalugyai II. András fia Mihály, Chemeházi Lőrincz leánya Klára és Platthy Péter neje Erzsébet nevében a szepesi káptalan 28előtt egy bizonyos tiltakozási ügyben jelent meg, mint az említettek felhatalmazottja február 24-én.*
* Pottornyay Eduard szentiványi levélt.
* Saját gyűjtem.
Az 1417-ik év a két család történetében váló pontot képez, a mennyiben Boda leszármazói közűl ketten, t. i. II. Jakab fia Timót, és II. Miklós fia Imre, Zsigmond királytól Constanzban 1417-ik évben czímeres levelet kapnak. E czímeres levélben először fordúl elő a Bodafalvi előnév, míg a megelőző évekből szóló oklevelek Boda unokáit és leszármazóit rendesen de Palugya írják. Itt nyer tehát első ízben pragmatikus elismerést a Bodafalvi Boda név. A czímerkép: ezüst mezőben, zöld gyepen rózsafa mögött, rózsa után ugró természetes színű nyúl; a sisak oromdísze ugyanaz, foszladék vörös és zöld. Felette sajnáljuk, hogy a czímerlevél szövegének tartalmát tüzetesebben nem ismertethetjük, miután azt csak néhai báró Nyáry Albert leírásából ismerjük,* s halála óta, úgy látszik, elkallódott; utánjárásunk legalább eredménytelen maradt az oklevél megtekinthetése tárgyában.
* Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala, 110. lap.
Ezen ténynyel az egy törzsből eredett két család, Boda ága régen elválva egymástól, nemzetségi traditióival is szakított; s míg a Kispalugyai András régi czímerképét megtartá, a Boda-család az újabban adományozott czímert vette használatba, mindenütt ott, hol ennek kifejezése ténykedésüknek kiváltságos nyomatékot kölcsönözhetett.
1419-ik évben Kispalugyai András fia Mihály; Görgey Péterné, Zsigray György leánya Klára, a liptómegyei Kis-Gybe nevű birtokban magát a Zsigrayak portiójába bevezettetni akarván, az evvel megbízott túróczi convent hites embere mellett, mint homo regius van megnevezve.*
* M. n. múzeum levéltár.
A most említett Mihálynak fia Gergely, vezettetve hajlamai által, a papi pályára lépett, s az oklevelekben nevével legelőször az 1420-ik évben találkozunk Máté esztergomi kanonok és érseki helyettesnek július 8-án «ad quintum decimum diem festi beati Johannis baptiste» kelt kiadványában, midőn is ott megjelenvén, úgy a saját, mint atyja Mihály nevében, kavai Korch Péter fia Domokos ellenében igényeket támaszt Korch Péter húga Katharina, Kispalugyai András neje, illetve Gergely édes anyjára eső női hozomány, jegyajándék és negyednek, a Korch-család kavai birtokából való kifizetése tárgyában.*
* Pongrácz Albert gyűjtem. Andrásfalván.
Tiz évvel későbben Gergely az esztergomi egyházmegye felszentelt papja és nyilvános jegyzője, 1430-ik évi ápril 30-án Rózsahegy városának ügyvédvalló nyilatkozatát állítja ki, s kézjegyzét így erősíti meg: «Et ego Gregorius Michaelis de Kispalugia presbyter Strigoniensis dioecesis publicus imperiali auctoritate notarius» stb.*
* Az eredeti Liptómegye levéltárában.
Az 1367-ik évnél említett Márknak unokája I. Mártonnak I. Gáspár nevű fia, a Szentkeresztiek családjából való Benedek, Imre, Pál, Miklós és István osztályos atyafiak statuálásánál, Zsigmond király által 1422-ik évben mint homo regius lett kiküldve.*
* Fejér Cod. Dipl. tom. X. vol. 6. pag. 977.
I. Mártonnak Klára nevű leányáról világosít föl bennünket egy 1425-ik évi január 5-én kelt oklevele* a túróczi conventnek, mely szerint Klára, Kispalugyai Márk és neje nádasdi Bogo leányának, Annának leánya, kozmáli Heges Miklós özvegye, később Turáni Tamás fia, Bálint neje: «ad legitimam petitionem nobilis domine Clare vocate filie Marci de Kispalugya per eundem Marcum ex nobili domina Anna vocata, filia condam Bogow de Nádasd legitime propagate, relicte videlicet condam Nicolai dicti Heges de Kozmál nunc vero consortis Valentini filii Thome de Turán – most Thuránszky – nobilis comitatus Lyptoviensis…» kijelenti, hogy első férje kozmáli Heges Miklóshoz vitt jegyajándék és női hozománya ugyanannak mindkét kozmáli birtokából Barsmegyében, mely jelenleg ghymesi Forgách Péter és fiai György, János és István, továbbá Forgách János unokái, Miklós fiai: János, István, Imre, László, Péter és György tulajdonához tartozik, az említettek által neki teljesen kifizetve lett, a közbenjárt választott birák tanácsára, minek következtében a további pörlekedéstől eláll, s magát kielégítettnek tekinti.
* M. n. múzeum könyvt., Forgách levélt. Eredeti.
Midőn 1438-ik évben ápril 13-án kelt bizonysága 29szerint a túróczi conventnek, Albert király rendeletére Platthy Péter fiait: Miklóst, Györgyöt és Gergelyt, továbbá Platthy Bálint fiát Tamást Chimhova árvamegyei és Nagy-Palugya liptómegyei birtokba bevezeti, az utóbbi jószág statutiójánál mint szomszéd birtokosok Kispalugyai I. Gáspár és III. Miklós is jelen voltak.*
* Platthy Gáspárnak Nagy-Palugyán őrzött hiteles másolata után, kiadva Liptómegye levéltára által fasc. 23. Nr. 502.
A PALUGYAY-CSALÁD CZÍMERE 1476. ÉVBŐL.
Azon körülmény felmerültével, hogy Chemeházi Jakab, egy a kispalugyai határban elterűlő, s az ő birtokuk tőszomszédságában levő földrészt új adományozás czímén magának megszerezni akarta, jogaiknak védelmére Kispalugyai II. András fia Mihály, III. András fia Balázs, I. Márton fia I. Gáspár, a szepesi káptalanban ünnepélyes óvást emeltek Chemeházi Jakab ellen az említett elfoglalás miatt, a királyt pedig eltiltotta annak eladományozásától. Az ez iránt kelt bizonyság levelet a káptalan deczember 15-én 1440-ik évben kiadta.
Az elmúlt idők folyamában, lehet hogy még a XIV. század elején a Bodafalviak által Bodafalván felépített templom s a már 1307-ben létezett s a bódogasszonyfalvi egyháztól elszakított, kispalugyai parochialis templom között oly viszony keletkezett, mely a két család közötti fenálló viszályt szítani indító okúl szolgálhatott. Ezen körülmény, a Szent László királyról nevezett bodafalvi egyház miatt, mely eleinte a kispalugyai fiókja volt, s utóbb anyaegyházzá emelkedett, kitört ellenségeskedéseket, végre a két család megszüntetni kivánván, a budai káptalan előtt 1453-ik évben július 11-én:* «in festo sancti Barnabe apostoli» közös egyességre léptek, s a bodafalvi egyházat az esztergomi szentszék által hozott itélet értelmében, békében hagyni óhajtván, minden ezen egyházra vonatkozó okiratokat, elmarasztaló, idéző, vizsgáló határozatokat, de kivált azokat, melyek az ő parochialis templomuk jogai ellen adattak ki, semmiseknek és joghatálynélkülieknek nyilatkoztatták ki, ötven márka denár birság fizetése mellett, ha az egyességet az egyik vagy másik fél meg nem tartaná. Az egyezkedő felek Bodafalvi Mihály és fia Miklós; továbbá Kispalugyai Mihály fia Miklós és huga Mártha és ennek gyermekei valának.
* Magyar Sion, I. köt. 520. lap.
1465-ik évben Malathyni Demke Gergelynek egy kisolaszii curiába való bevezetésénél, a szepesi káptalan Kispalugyai IV. Miklóst mint szomszédot megidéztette, s az az átadásnál jelen volt. Az oklevél kelt ugyanazon év november 11-én.*
* Demke Frigyes malatini levélt. Eredeti.
1469-ik május 29-én «feria secunda proxima post festum sancti Urbani papae» az esztergomi káptalan, Kispalugyai I. Gáspár fia II. Márton kérelmére, András királynak 1299-ik évben kelt oklevelét átírja.*
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
A mennyire kivált a XIV. században II. András fia János a család többi férfitagjai közűl, s mint birtokszerző az oroszországi jószágokkal gazdagítá családját; a XV. században épen oly előkelő szerepet biztosítottak maguknak Kispalugyai Lipthai I. Gáspár fiai Bálint és II. Márton azon kitünő érdemeik által, melyeket a király szolgálatában szereztek, midőn is jutalmazásúl 1476-ik évi június 2-án «in festo Penthecostes» Budán keltezett czímerlevelet kaptak,* a mely a következő czímerképet tűnteti fel: a vízszintesen kettémetszett pajzs felső aranymezőjében kinövő fekete sas; az alsó kék mezőben hat ágú aranycsillag, a sisakdísz, öt ágú leveles koronából kinövő piros sas-szárny, hat ágú aranycsillaggal megrakva. Takaró mindkét oldalt kék, piros, mint azt a mellékelt, s az eredeti után másolt színes lenyomat mutatja.*
* Palugyay-csal. levélt. Eredeti.
* A Palugyay István bodafalvi levéltárában levő, jól conservált czímeradományozó oklevélnek szövege a következő:
Mathias dei gratia rex Hungarie, Bohemie etc. vobis fidelibus nostris nobilibus Valentino et Martino filiis condam Gaspar Lypthou de Kyspalwdua salutem et gratiam regia cum benevolentia et favore. A claro lumine throni regie maiestatis velut e sole radii nobilitates legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia dependent claritate, ita ut omne nobile generositatis insigne a gremio proveniat regie dignitatis. Sane tum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillime supplicationis instantia(m) pro parte vestri nostre oblate celsitudini, tum etenim consideratis fidelibus servitiis vestris, quibus, uti didicimus, sacre regni nostri Hungarie corone et maiestati nostre temporibus et locis opportunis cum omni fidelitatis constantia ferventisque animi zelo exhibitis et impensis, et ut eo ferventius imposterum quoque studeatis inservire, quo se se atque vestros singularibus honorum gratiis a nostra maiestate conspexeritis esse insignitos, vobis et per vos vestris heredibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, que videlicet in principio seu capite presentium litterarum nostrarum suis apropriatis coloribus arte pictoria figurata sunt atque distinctius expressata, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus et contulimus, imo ex abundantiori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur; ut vos vestrique heredes et posteritates universe pretacta arma seu nobilitatis insignia more aliorum armis utentium a modo imposterum ubique in preliis hastiludiis torneamentis duellis et aliis omnibus exercitiis militaribus et nobilibus, necnon sigillis, velis, cortinis, annulis, et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo, quali vos ab universis et singulis, cuiuscumque status conditionis dignitatis et preeminentie homines existant, insignitos dici ac veros nobiles nominari et teneri volumus atque etiam reputari, gestare omnibusque et singulis gratiis honoribus libertatibus et prerogativis, quibus ceteri nobiles milites ac proceres et clientes regni nostri armis utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, frui et gaudere possitis atque valeatis, de talismodique singularis et specialis gratie antidoto merito exultetis et tanto ampliori studio ad honorem regie celsitudinis vestra de cetero solidetur intentio, quanto se se largiori favore regio preventos esse conspicitis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo nostro quo ut rex Hungarie utimur inpendenti communitas eisdem duximus concedendas. Datum Bude, in festo Pestecostes, anno domini millesimo quadringentesimo septuagesimo sexto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. decimo nono, Bohemie vero octavo.
Relatio Georgii prepositi Qu[inqueecclesiensis] thesaurarii.
30A Palugyay-család őseinek, illetve törzsatyjának nemzetségi leszármazásáról itt látjuk helyén egyet-mást elmondani, minthogy erre némi támpontot és indító okot nyújt nekünk, a Mátyás király által adományozott s itt ismertetett czímeres levél.
Az 1476. évi czímer kétségtelen czímerbővítés, minthogy az két czímerképet tűntet fel, vágott paizson; a XIII–XIV. századbeli czímerpaizsnak egy osztatlan mezője volt, melyen az egyik czímerképnek helyes arányokban elférnie kelletett. Önkénytelenűl elénkbe nyomúl a kérdés, a két czímeralak közűl, melyik volt a családnak ősi, régibb czímere: az előkelőbb helyen, vagyis a paizs felsőbb osztályában látható fekete sas (itt a czímerösszetétel következtében növő, kiemelkedő helyzetben ábrázolva), vagy az alsó osztály csillagja? Véleményem szerint a czímer főképe még ezen kényszerű elhelyezésnél is a csillag maradt, minthogy a sisak oromdíszén nem a sas, mint első helyen álló kép, de a második helyet elfoglaló ősi csillag van feltűntetve; azt pedig kétségtelennek tartjuk, hogy oromdísz ismétlődése rendesen a főczímer képe szokott lenni. A paizs színét illetőleg a kéket kell az ős színnek tartanunk, minthogy a régi czímerképpel a paizs régi színe is át lett véve a czímerbővítésnél. Ezt indokolja a takaró színe is, mely szintén kék, míg a felső mező arany, és a sas fekete színe a lombozaton nem talált elhelyezést. Megállapíthatni vélem ezek után, hogy a Palugyay- és Boda-család törzsatyáinak ősi czímerképe, kék mezőben hatágú aranycsillag volt.
Ama meggyőző analogiák után, melyeket Csoma József úr «a Hunt-Pázmán-nemzetség czímere» czímű érdekesen tanúságos czikkében elénkbe állít* a Szentgyörgyi és Bazini grófok, a Bucsányi, a Forgách, a Jánoky és Vajday, a Kóváry és a Fancsikay-család ősi czímerképeiről, mi is azon meggyőződésre jutottunk, hogy a hat ágú aranycsillag nem a Héder, de a Hunt-Pázmán nemzetség ősi czímerképe volt; s mi is egygyel szaporítjuk a Hunt-Pázmán nemzetségből leszármazott családokat, midőn a Palugyayak törzsatyját, az ősi czímerkép és paizs színe után, a Hunt-Pázmánok nemzetségéből eredettnek állítjuk. Támogatja ezen állításunkat azon számba veendő körűlmény is, hogy a Hunt-Pázmán-nemzetségnek egy ága a XIII. század közepén Liptómegye területén is tartózkodott, s nincs kizárva annak lehetősége, hogy a Palugyayak ismert első törzsatyja László, a Hunt-Pázmánok azon ágából származott, a mely ugyanazon területen lakott, a mely területből László fia Boda és unokája András Péter fia, a bodafalvi és kispalugyai földbirtokot kihasítva, adományúl kapták.
* Turul 1890. évf. 115–120. lapon.
Ugyanis 1269-ik évben Mihály zólyomi, szepesi és beregi comes István ifj. király rendeletére,* Páznán királyi kincstárnokot, a Paluga és Poloschin nevű folyók között levő birtokrészbe bevezeti, a mely birtok későbben Páznán fia Damián neve után Damianfelde – 31most Deménfalva – elnevezést kapott. Ezen birtokrész határos úgy Bodafalvával mint Kispalugyával, s a tőszomszédság, az egy földterületen való letelepülés megengedi a föltevést, hogy a fent leírt czímerkép alapján, a Palugyay család törzsei a Hunt-Pázmán-nemzetségből való Páznán kincstartóval egy ágból eredhettek. A Hunt-Pázmánok eme ősi czímerképével, de már bővített alakban még kétszer találkozunk; előfordúl az a Platthy-család czímerében; fekvő ezüst félhold és felette a hatágú aranycsillag kék mezőben;* a másik pedig a szentmiklósi plébánia-templom boltozatának egyik zárkövén látható, ugyancsak a fekvő holdon álló hat ágú csillag.*
* Eredetije a Palugyay-csal. levélt. – László királynak 1281-ik évi okleveléből közli Kubinyi Ferencz. Cod. Dipl. Árpád, I. köt. pag. 63.
* Nagy Iván: Magyar csal. IX. köt. 316. lap.
* Arch. Közlem. XIX. köt. II. füz. 27. lap.
Ősi fészküket a Palugyayak közűl nehányan elhagyván, más-más helyen telepedtek meg. Így találjuk Palugyay Pált «dictus Tóth» mint kassai lakost Abaújmegyében, ki I. Gáspárnak lévén fia, Kassán házasság útján birtokot szerzett, s a Czybser családdal jutott összeköttetésbe. A most említett Czybser Kelemennek neje Benigna elhalálozván, végrendeletileg jószágait Palugyay Tóth Pál kiskorú fiára, III. Gáspárra hagyta, a kinek gyámja Palugyay II. Márton, Bálint, Pál és János testvére, Gáspárnak fia, Mártonnak unokája volt. Az elhalt Czybser Benigna végrendelete Kassa városa és a Palugyayak között sok kellemetlenségnek és viszálykodásnak volt okozója, míg végre a perpatvar megszűntetését mint választott bírák, a városi plébános Márton mester, György altarista, Bethlenfalvi Thurzó Márton és pozsonyi Thalhamyr István eszközölték, a mely szerint a Czybser Benigna végrendelete fentartatván, teljes egészében végrehajtatott, s minden pör beszüntettetvén, az összes okiratok, melyek által a kiegyeztetett ügyre nézve pör indítható vala, semmiseknek nyilváníttattak. Az ezen ügyre vonatkozó okiratot kiadta Kassa város előljárósága, 1477. évi márczius 31-én «feria secunda proxima post dominicam Ramispalmarum»;* Ugyanezen egyességet a jászai convent is ezen napról és évről keltezve, szintén kiadta.*
* Eredetije saját gyűjtem.
* Pongrácz Albert gyűjtem.
1478-ik ápril 28-án «feria tertia post festum beati Georgii martyris» Szent-Miklóson, a liptói alesperes és bódogasszonyfalvi plébános Barnabás, János szentmiklósi és Péter kispalugyai plébános, továbbá Szentiványi Balázs és István, Szentiványi Simon, Petrikfalvai György és Jakab, Fiacsiczi Pál és Szentkereszti Czin Simon választott bírák közbenjárására, Kispalugyai IV. Miklós és Kispalugyai I. Gáspár fia II. Márton között egyesség köttetik, mely szerint Miklós Mártonnak, Pál nevezetű jobbágyát nyolcz esztendőre átengedni tartozik, s ezen évek leteltével Márton ugyanazon Pált Miklósnak visszaadni köteles.*
* Saját gyűjtem. Eredeti.
Az 1481-ik évben is találkozunk a Palugyay-család Lipthai előnevével, midőn is t. i. Mátyás király Bálintnak, a király udvarában szerzett érdemei jutalmazásáúl, neki és testvére Mártonnak, továbbá Szentiványi Balázs rokonának a magtalanúl elhalt keresztúri Pálffy János és Imre keresztúri jószágrészét oda adományozza. «…egregio Valentino Lipthay de Kispalugya… et per eum Martino fratri suo carnali, ac Blasyo de Szentiván consanguineo eiusdem Valentini… portiones possessionarias Keresztur in comitatu Liptoviensi, que quondam nobilium Johannis filii Stephani et Emerici Pálffy de Keresztur prefuissent, sed per defectum seminis… etc…»* A túróczi conventnek a beiktatásra vonatkozó jelentése július 6-án keltezve előadja, hogy a meghivott szomszédok közűl a beigtatás napján, január 25-én, Dobry János fia György a bevezetés ellen tiltakozott, midőn is megokolandó tiltakozását, Dobry Györgyöt május 1-én a király személye elé idézte. Ugyanezen jószágrész elfoglalásának az említett adományosok ellen, még a bevezetést megelőzőleg, Platthy Györgynek fia György a túróczi káptalan előtt tiltakozott ugyanazon év márczius 27-én.*
* Eredetije Loksánszky Béla gyűjtem. Liptó-Szent-Miklóson.
* U. o.
Kispalugyai II. Mártonnak ama viselkedése, melylyel az árván maradt III. Gáspár érdekeit Kassa városa ellenében – mint azt feljebb láttuk – védelmezte, és Czybser Benigna végrendeleteit érvényesíteni tudta, megtermé a hálaadás gyümölcsét Márton irányában. Az erre 32vonatkozó érdekes oklevél szerint, melyet a szepesi káptalan 1481-ik évi november 11-én kiadott;* kassai Kispalugyai Gáspár Kispalugyai Pálnak, Kispalugyai Márton testvérének és Tóth Péter leányának, Borbálának fia: «quod Caspar de Cassovia filius quondam domine Barbare filie quondam Petri Tóth de dicta Cassovia… Martinus de Kispalugya frater videlicet carnalis patris ipsius scilicet Pauli de predicta Kispalugya…» hálás óhajtván lenni gyámja és nevelő atyja irányában, összes öröklött jószágainak felét, ú. m. kassai kőházát, a város falain kívűl levő szántóföldjeit, kertjeit és rétjeit, kassai és zántai szőlőjét, Kispalugyai Mártonnak adja, oly feltétellel azonban, hogy ha Márton örökösök nélkül elhalna, az adományozott jószág visszaesik reá, viszont, ha ő halna el magtalanúl, jószágainak másik fele is Mártonra háramlik.
* Pongrácz Albert gyűjtem. Andrásfalván.
1483-ik évi február 3-án Guthi Ország Mihály, Keresztúri Imre leányát Dorottyát és Keresztúri István leányát Borbálát, a kitűzött birói határidőre történt meg nem jelenés miatt, Kispalugyai Lipthai Bálint és Márton ellenében elmarasztalja.*
* Loksánszky Béla gyűjtem.
1485-ik február 19-én a túróczi convent, a most említett Bálintot és Mártont, a kik Szentkereszti István neje Katalin halála után, ennek ingóságait elvitték, de mert azokért annak leányát Borbálát kárpótolták, a fent nevezetteket a convent nyugtatványozza.*
* Szmrecsányi Bagomér levélt. Eredeti.
A szentkereszti jószágrész birtoklási jogára nézve, a Szentkereszti Dobry és Szentkereszti István egyrészt, másrészt Kispalugyai Lipthai Márton és Szentiványi Balázs között, évek óta húzódó pörlekedés, egyenetlenség megszüntetése tárgyában 1485-ik évi június 11-én a saági convent előtt egyezségre léptek oly formán, hogy a szentkereszti birtokra vonatkozó régebbi és újabb okleveleket, a felek tartoznak Zólyom városában egy kitűzött határnapon bemutatni, melyek alapján Szentmihályi Thuróczy János, Alphy Miklós és más általuk választandó hat hites ember, mint választott birák által hozandó ítélet alá bocsátani.*
* Loksánszky Béla gyűjtem.
A választott birák által hozott itélet Kispalugyai Lipthai Bálint és Mártonnak kedvezett, minthogy a szepesi káptalannak Mátyás király elrendelvén a most említetteknek a szentkereszti birtokba való bevezetését, az eszközölt bevezetésről szóló jelentését a káptalan 1485-ik évi november 4-én kiadta.*
* U. o. Eredeti.
A Kispalugyay családnév első okleveles ingadozása 1489. évben tűnik fel először, midőn is Bálint, János, Márton és Gáspár testvérek nem többé de Kispalugya, hanem de Palugya iratnak. Ezen ingadozás egész 1536-ig tart, mely időközben hol Kispalugyai, hol Palutzky, hol Palugyaynak neveztetnek; ezen túl azonban a Palugyay név állandóan megszilárdulván, a Bodafalvi és Palugyai előnevet fölveszik, a mint t. i. a Boda-család utolsó sarja a XVI. század első felében kihalt, s birtokaik vérrokonság alapján a Palugyayak kezére kerűltek.
Palugyai Lipthai Bálintnak valami hatalmaskodási ténye forogván fenn a székesfejérvári káptalan és prépostja, Domokos ellen, ezen ügy Báthori István országbiró ítélete alá kerűlvén az erre vonatkozó oklevelet 1489-ik évi október 28-án kiadta.* Előadja ebben az országbiró, hogy megjelenvén előtte a székesfejérvári káptalan és Domokos prépostja nevében Abai Pál: «Paulus de Aba pro venerabili domino Dominico preposito, et capitulo Albensi…» előadta, hogy Palugyai Lipthai Bálint ellen hatalmaskodási ténye miatt már előbb pert indítván, az időközben elhalt Bálint birtokait ennek testvérei Palugyay Márton, János és Gáspár öröklötték, s ezért Bálintnak hatalmaskodási tényével annak testvéreit akarták terhelni; de mert a nevezett testvérek a prépostot és a káptalant Bálint hatalmaskodása iránt minden módon kielégítették: felhatalmazásánál fogva Bálint testvéreit minden további vád, vizsgálat, idézés, nyomozás és ítélet alól fölmenti, s az ellenök beadott mindennemű iratokat, okleveleket semmiseknek és jogerőtleneknek nyilvánítja.
* Saját gyűjtem. Eredeti.
Boda családja kihalóban levén, annak utolsó tagjával a XVI. század első felében még kétszer találkozunk, de már nem ősének nevén, hanem bizonyára Egyednek, a tatárok meggyilkolása 33révén reájuk száradt csúf neve után, bodafalvi Thatárnak van írva az oklevelekben. Ez pedig Imre, Miklósnak fia, a ki 1492-ik évi deczember 6-án kelt* országbirói ítéletben, Borswai Benedek elleni ügyében a kitűzöt határidőben megjelenvén: «nobilis Emericus Thatár de Bodafalva» előadta, hogy az esztergomi káptalan által 1358. évben kiadott, s atyjának Liptómegyében levő Poruba birtokát illető oklevelét, a királyi ügyek igazgatója Borswai Benedek magánál tartja, s a melyet jogainak védelme miatt visszaadatni kíván: «quomodo quedam litere capituli ecclesie Strigoniensis fassionales confecte factum possessionis Poruba vocata… ipsumque Emericum Thathar in certa parte concernentes erga Benedictum de Borswa directorem causarum regalium haberentur, pro tuitione jurium suorum retrahere vellet». Erre Borswai Benedek kijelenté: igaz ugyan, hogy az említett oklevél nála van, de azt nála bizonyos nemes emberek letéteményezték megőrzés végett, de kész azt átiratban Thatár Imrének kézbesíteni. Ezen nyilatkozat után az említett okiratot az országbíró átírta.
* Palugyay-csal. bodafalvi levélt. Eredeti.
Imre, az utolsó sarj, 1517-ben már nem élt, mert egy ugyanazon évről január 14-én kelt, s Vidafeldi Benedek s a négy szolgabiró által kiadott oklevélben, már mint néhai említtetik Urban Tamás zálogváltási ügyében, mely szerint a szülei által Bodafalvi Thatár Imrének elzálogosított zahorjáni birtokrészének kiváltási jogát Szentkereszti Czin Mihályra átruházzák.*
* Bobrovniczky László levélt. Rózsahegyen.
1493-ik évi márczius 27-én a szepesi káptalan Kispalugyai Pál fia Gáspár kértére az esztergomi káptalan által 1350-ik évben kiadott oklevelet átírja.*
* Saját gyűjtem.
Érdekes azon oklevél, melyet lomniczi Horváth András 1507-ik július 12-én Bódogasszonyfalván állított ki, mely szerint Gergely, liptói alesperest és bódogasszonyfalvi plébánost nyugtatja a felől, hogy Kispalugyai Gáspárnak a nemesek birtokairól szedett papi tizedeket ajándékozta és átadta.*
* U. o.
Az 1533-ik évben a szepesi káptalan által kiadott s márczius 3-án kelt okiratban a Palugyay név Paludskyra változik, midőn is Ferdinánd királynak ugyanazon év január 29-én* Szklabina várában kelt rendelete szerint, megparancsolja Kispalugyai Paludszky János kértére, hogy neki Parizaczky János által kézbesített azon nyilatkozatot, melylyel a reá bízott okleveleinek visszaadását bizonyítja, de a melyet elvesztett, s melynek eredetije az említett káptalan levéltárában letéve van: keresse fel s Paludszky Jánosnak újra adja ki. Az említett káptalan eme rendeletet végrehajtván, a kivánt bizonyítékot átírja és Paludszky Jánosnak újra kiadta.
* Pongrácz Albert gyűjtem. Andrásfalván.
Elérvén ama korszakhoz, mely dolgozatunknak határt szab, berekesztjük eme sorokat az itt következő nemzedékrendi táblázattal, melylyel tisztába hozni iparkodtunk ismét egy nemzetség eredetét, leszármazását, elágazását, melynek története, eltekintve Liptómegyére vonatkozó culturális jelentőségétől, alig volt ismeretes, és mert előbbi genealogiai adatai úgy a maguk egészében, mint részleteikben, teljesen hibás alapon nyugodtak.
(A családfát l. a köv. lapon.)
MAJLÁTH BÉLA.
34László 1240–1280; Boda 1283–1318 (a bodafalvi Boda cs. első őse a bodafalvi birtok szerzője.); Egyed (megölték a tatárok.) 1282.; I. Péter (a Palugyai-család első őse.) 1240–1286.; Miklós 1298–1364.; I. Fülöp 1335.; I. András mester 1286–1350. Neje Anna. (Demeter zólyomi comes jegyzője 1286. 1293-ban prothonotarius. 1307-ben árvai comes és várnagy. Kispalugyai birtok szerzője 1286-ban.); I. Jakab 1358–1391.; János 1358–1391.; II. Fülöp 1358.; Scolastika 1365.; Klára 1365.; Csalka 1365.; György 1387 neje Iwanfalvi Gerg. leánya Erzsébet †; Mihály 1453 de Palugya alias de Bodafalva.; II. Miklós 1365.; II. Jakab 1391.; I. János 1340.; Anna 1367. (Pumsálné); Mark 1335. neje Anna, Nádasdy Bogov leánya.; I. Miklós 1335.; II. András 1335.; I. Pál 1335.; III. András 1335.; Fülöp literatus 1335–50.; III. Imre (Thatár de Bodafalva.) 1492. †; II. Imre 1417 czimeres levelet kap. †; I. Imre 1391.; Timót 1417. czimeres levelet kap. †; II. Miklós 1365.; IV. János 1367.; IV. András 1367 oroszországi birtok szerzője 1385.; Klára Kozmali Hegyes Miklósné később Thuránszky Bálint neje.; I. Márton 1367.; II. Pál 1367.; II. János 1367 (oroszországi birtok szerzője) 1385. †; László 1367–1385. †; III. Pál 1367. †; Mihály 1367–1419. Kavai Korcs Kata.; I. Gáspár 1422–1438.; Bálint 1476 czimerlevelet nyer 1481. Lipthay de Kispalugya, a Palugyai-család terjesztője.; II. Gáspár 1489.; II. Márton 1476 (czimerlevelet nyer.); IV. Pál dictus Thóth 1474 neje Toth Péter leánya, Borbála.; IV. János 1477–1536 (Paludszky.); Gergely 1430 (pap, eszterg. érs. megye jegyzője.); III. Miklós 1438–1478. †; Mártha 1453.; III. Gáspár 1474–1507 a Palugyai-család terjesztője.; III. János 1367.; Máthé 1367.; II. Miklós; II. Péter 1367.; Balázs 1410.; Kata.; Helena.; Sláva
