A SZÉKESI GRÓF BERCSÉNYI-CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE.*
(Neje, 1664. gróf Rechberg-Rothenlöwen Mária-Erzsébet, özvegy gróf Forgách Györgyné; meghalt 1684.);
II. Miklós, gróf. Szül. 1663. sept.-oct. Temetvény várában. A nagy-szombati egyetemen tanúit, honnét hg. Esterházy Pál nádor udvarába ment. 1683-ban atyjával Thököly oldalánál, majd ismét itthon, a bányavidéki tábornokság területén, hol a török ellen már igen ifjan hadiszolgálatba lép. 1685. május 22. vágséllyei kapitány; 1686. Buda vára vívásánál rendkívül kitűnteti magát, a miért a 21éves fiatal hős, 1686. deczember 15. Szeged vára és a hozzátartozó véghelyek főkapitányává, ezredesi ranggal, neveztetik ki; 1687. aranysarkantyús vitéz; ott küzd Harsánynál és Észéknél; 1691. Unghvármegye örökösfőispánja, királyi kamarás és tanácsos, kir. ezredes és érsekújvár-bányavidéki helyettes tábornok; 1695. a felső XIII vármegye követe az udvarhoz; 1696-98. felsőmagyarországi választott orsz. főhadibiztos; 1701. aprilban, mint II. Rákóczi Ferencz fejedelemmel I. Lipót császár ellen összeesküvő üldöztetvén, Brunóczról Lengyelországba menekül, hol előkészíti a fölkelés művét; 1702. fejére 10,000 frt vérdíj tűzetik ki;1703 júniusban diadallal nyomúl az országba, s a szabadságháború megteremtője, szervezője, fáradhatatlan fővezére; sok hadjáratot, ütközetet tervez, vív és vezet személyesen vagy alvezéreivel, nyolcz esztendőn át; leleményes, éles elméjű, tág látkörű diplomata is. 1705. a nemzeti Confoederatió megalakúlván, ennek orsz. főtábornoka s a kormánytanács első senatora; 1706. a békealkudozásokat Anglia és Hollandia közvetítése mellett vezeti; 1707.fejedelmihelytartó; 1707. Varsóban Nagy Péter czár s Rákóczi közt véd- és daczszövetséget köt, XIV. Lajostól 100,000 lívre értékű díszajándékban részesül, s Rákóczitól Bajmócz és Murány várait kapja; 1710. végén Lengyelországba indúl, az orosz segély szorgalmazása végett. A szathmári béke kedvezményét visszautasító. 1711-1716. lengyel földön Bržan várában él; 1716. a fényes porta meghívására a bujdosókkal Chotzimba s az Al-Dunához a nagyvezír táborába utazván, vele szövetkezik, s 1717. húszezer törökkel Orsovánál beüt, Mehádiától Faesetig nyomúi, de visszavonúlni kénytelen. Megh. Rodostóban, Rákóczi karjai között, 1723. nov. 6.
(Első neje, 1688-1691. Homonnai gróf Drugeth Krisztina, (kitől gyermekei.) Mh. 1691. mart. 17. Tavarnokon. Második neje 1693-1723. Keresszegi gr. Csáky Krisztina. Mh. 1723. Rodostón. Harmadik neje oct. L 3-tői haláláig Ns. Kőszeghy Zsuzsána.
62IV. László. Szül. 1689. aug. 3. Eperjestt. Tanúlt Unghvárott s Kassán. 1704. őszszel Kassa capitulatiójával vissza atyjához, illetőleg Rákóczi udvarába kerülvén, e fejedelem neveié őt fel, atyai gonddal s szeretettel. 1708. Rákóczy nemes testőrségében százados és korasétás, s aug. 3. a trencsényi ütközetben rettenthetlen bátorságával és a fejedelem személyéhez való rendkívüli, halált megvető ragaszkodásával nagyon kitűnik; 1710. jan. 22. jelen van Romhánynál; atyja helyett 1709-1710. többször működik mint unghi főispán; 1711. jan. elején családi várát Unghvárt szereli föl ellenállásra s parancsnokot iktat be; februárban a fejedelemmel Lengyelországba távozik; Rákóczi 1712. Francziaországba küldi őt, s ajánlatára XIV. Lajos király testőr-granátosainak századosává nevezi ki; 1719. ezredessé lévén, Rodostóba jő s Törökországban magyar menekültekből szervez tulajdon huszárezredet, franczia szolgálatban, (Hussards de Berchiny). 1733. dandárnok, 1738, tábornok, 1742. altábornagy, 1733. a Szent-Lajos-rend nagykeresztese, Leszczinszky Szaniszló király, Lotharingia és du Bar herczegségek főlovászmestere; 1738. Francziaország marsallja maréchal de France"). 1739. Mária-Terézia amnestiálja őt s utódait. Mh. 1778. Lunevilleben.
(Neje, x726. máj. g-tői, Anne-Catherine de Wiet-Girard. Mh. 1766. aug. 24. Nagyon előkelő nemes családból; atyja mérnökkari tábornok volt Alsace-ban.)
II. Zsuzsána. A pozsonyi Orsolya-szüzek zárdájában neveltetett. 1707. gr. Zichy Péterhez megy nőül, kinek özvegye 1726. Ó-Budán.
Gr. Zichy Josepha. (Férje 1744 gr. Orssich Kristóf, ki től a horvátországi gr. Orssichok.)
III. Miklós. (Miklós-Ferencz.) Szül. 1736. nov. 26. XV. Lajos királynál "premier gentilhomnedelachambre";Szaniszló király kamarása (chambellan), Lothringia és du Bar főlovászmestere en survivance, a Bercsényi-huszárok ezredese. Ezek élén esett el Hannoverben, ifjan, 1762. febr. 9. (Neje, 1757. máj. z. óta : Agnes-Victoire de Berthelot, Baronesse de Baye, kir, udvarhölgy, Baye tbgy leánya.
Ferencz. (Ferencz-Antal, László-Ferencz-Antal.) Szül. 1744. jan. 17. A máltai lovagrendbe fölvétetett 1752. febr. 23.; 1761. a Chamborand-huszároknál, majd bátyja ezredében százados; bátyja eleste után, 1762. mart. 2. a Bercsényi-huszárok ezredesévé lőn; 1768. Lotharingia és du Bar főlovászmestere; 1769. a Carmelhegyi és jeruzsálemi Szent-Lázárrend lovagja; 1 784. jan. 1. kir. lovas-tábornok; 1789.a forradalmiakelől, nejét, gyermekeit hátrahagyva, menekülnie kell Pórisból; 1791. mint hű royalista s XVI. Lajos és Mária-Antoinette bizalmas, kedves embere, a király öcscsével Artois gróffal Bécsbe küldetik. Pozsonyban és Vedréden él; 1802. a magyar főrendi tábla tagja. (Magyarúl tökéletesen beszélt.) Mh. 1 Bog. ?* (Bátyjának eleste után a máltai rendből kilépvén, megnősült. Neje : PrudenceThérese Adelaide Comtesse de Santo-Domingo.)*
Anna. D'Oudenard gr.-né?)
N. N.; N. N. (Kis korukban elhalt két gyermek.)
V. László. Szül. Pórisban, 1781. oct. 13. 1798-99- a bécsi Theresianum lovag-akadémia növendéke, honnét 1799. tavaszán hadnagygyá neveztetik ki az ekkor Olaszországban táborozó g-dik huszárezredbe. Vitézül végigküzdi az 1799., 1800., 180i., 1805., i809., 1813. 1814, és 1815-diki hadjáratokat. - 1799 sept. 17-én Rivolinál a még nem 1 8 éves hadnagy tüzesen rohan az ellenségre, lovát alóla ellövik, s csak Vendégh nevű vénkáplárja menti meg a. vakmerőt; 1801. főhadnagygyá, 1805. századossá lesz, s ez utóbbi év oct. 30-án Caldieronál fogságba kerül, de kiszabadúl. 1809. elején, mint I. oszt. százados áttétetik a 10-ik huszárezredhez, s az ápril 19., 21. és 22-diki ütközetekben, bajor földön, rendkívül kitűnteti magát; april 23. Regensburgnál sebet kap. Ennek daczára ott küzd május 21-22. Aspernnél, jul. 5-12. Wagramnál, jul. 13. Austerlitznél. 18t3 Olaszországban harczol s ismét babért nyer; 1814. febr. 8. Peschiera alatt csak félszázad huszárral, két esquadron franczia lovast és egy század gyalogot vakmerőül megrohan, legázol, szétszór s a várba űz, 30 lovas chasseurt elfogván; e hösiességeért decoráltatik és számfeletti őrnagygyá léptettetik elő, (febr. 22. Villafranca.) 1815. mart. 9. cs. kir. kamarássá lesz, mint I. őrnagy helyeztetik át a 7-dik huszárezredhez, s Olaszországban a nápolyi alkirály ellen harczol; april 10. Pistojánál s Flórmez alatt tűnik ki; april 21. átusztatja a rohamos Ronco vizét s az ellent megrohanja, szétveri, üldözi; május 21. bevonúl Nápolyba, jun. 29. Rómában a pápánál tiszteleg; júliusban be Dél-Franeziaországba, honnét oct. végén indúl ezredével hazafelé; 1823. oct. 11. alezredessé lesz a 10-dik huszárezrednél, melylyel Zemplénmegyében (ő maga, ősei székhelyén Homonnán) állomásoz; 18z5. Unghvármegye fölír a királyhoz : adományozza vissza a közbecsülésben álló vitéz huszártörzstisztnek ősei unghvári uradalmának legalább részét. 1831. a lengyel forradalom kitör, kik ellen harczolni Bercsényi nem akarván, aug. 5-én nyugalomba vonúl Kassára. - Személyes bátorságát, magasabb hadiképességeit, a történelemben és földrajzban való szép jártasságát, olvasottságát, s a társaséletben - bizonyos büszke tartás mellett is - megnyerő modorát, fölebbvalói úntalan dicsérik. Magyarúl,, németül, francziáúl tökéletesen beszélt, írt.Daliás szépségű férfiú vala, mindvégig nőtelen. Megh. Kassán, i835. nov. 28-án, s vele a Székesi Gróf Bercsényi név sírba szállt.