Magyar czímereskönyv a XVII. századból. (Egy tábla melléklettel.)
Magyar czímereskönyv a XVII. századból.
(Egy tábla melléklettel.)
(Egy tábla melléklettel.)
Sokat írtak már az úgynevezett tornakönyvek, tekercsek, czímeres albumok nagy értékéről; a czímertannak nagy fontosságú, bár másodrangú forrásai ezek, melyeknek becsét úgy külföldi mint hazai tudományos folyóirataink egyhangúlag elismerték. Többször írtak arról is, mily szegény a mi hazánk ezen a téren; vagy még jobban mondva, el kell ismernünk, hogy ily nemű emlékekkel nem igen bírunk.
Asztalomon jelenleg egy vaskos nagy ívrétű kötet fekszik, arany vágással; boritékja fatábla, melyet veres bársony takar. A tábla csatjai és diszítései az idők folyamán elvesztek; helylyel-közzel a szú és könyvmoly a pusztítás nyomait hagyta rajta hátra. De tartalma egészen ép. Azon kérdésre, hogy hol találtam e kötetet, s kinek a tulajdona az, legyen szabad csak egy pár hónap elmultával válaszolnom. Előre is utalom a szíves olvasót a Nagy Iván és általam szerkesztett s nem sokára megjelenendő vállalatra, mely a magyar nemesi családok összes czímereit fogja magában foglalni; ez majd e tárgy felől teljes felvilágosítást fog nyújtani. Azt hiszem azonban 42hogy e dologról hallgatnom s azt az érdeklődő szakközönség előtt eltitkolnom tovább nem lehet; ez az oka annak, hogy jelen soraimmal azt röviden ismertetni szándékozom e folyóirat hasábjain, még mielőtt bővebb leirása az említett vállalatban megjelennék.
Kezdem a czímlappal. Ezt egész terjedelmében aquarell-festés borítja, melynek művészeűl Spalinski Mihály van megnevezve. Művészet különben az egész czímlap festésénél csak a jó festék megválasztásában nyilvánúl, mely még ma is oly élénk, oly üde, mintha alig pár év előtt festették volna; a czímlapot egyébként igen ízléstelen arabeskek ékesítik, melyek közt egy kerekded, sárgával befoglalt táblán olvasható a kötet czíme:
ALBUM CONGREGATIONIS B. MARIAE VIRGINIS ERECTAE ET CONFIRMATAE IN COLLEGIO S. J. UNGVARII ANNO 1636. RENOVATUM ANNO 1671. ITEM 1756.
MAGYAR CZÍMERESKÖNYV A XVII. SZÁZADBÓL.
Lássuk most a kötet tartalmát:
Az első papiros levelen* vízfestékkel a következő czímer van lefestve:
* Megjegyzem, hogy valamennyi czímer erős papiros levelekre van festve, egyedűl az 5. sz. Szent-Ivány czímer pergamenre.
1. sz.* Vörös pajzs, arany kerettel; a pajzsot vízszintesen aranynyal szegélyezett s három arany csattal részekre osztott zöld pánt két mezőre osztja; a felsőben a pánton négy jobbra néző fekete madár áll; az alsóban zöld mezőn három hasonló madár. – Nyitott sisak, ezen ékítmény gyanánt két fekete félig nyitott szárny, melyeken két-két aranysáv a pajzsban látható madarakkal van megrakva, ugyanoly sorban mint ott. Foszladék: kék-arany, vörös-ezüst. A czímert az albumban zöld levélkoszorú övezi veres, fehér és barna színű virágokkal.
* L. a számokat a mellékelt czímer-táblán. Megjegyezzük, hogy ezen a czímerek körülbelűl az eredeti nagyság felével vannak kisebbítve.
A czímer rajzolása erősen visszatükrözi a heraldika hanyatlásának korát; mindazon által a rajzban nem hiányzik bizonyos lendület, mi arra mutat, hogy a felső a czímerek rajzolásában jártas volt.
Azt hiszem, nem tévedek, ha e rajzot az eredeti Drugeth-czímer másolatának tartom; sok szól e mellett. Az a sok Drugeth pecsét, mely ebből a korból fenmaradt, mind ezt a stilust, ezt a formát mutatja; ilyen az a nagy, fába metszett czímer, mely az egykori Drugeth kastély, a jelenlegi kincstári erdészeti hivatal folyosóján látható.*
* V. ö. Lehoczy közleményét. Turul. 1884. 81. l.
A czímer fölött ezek olvashatók: «Nomina Sodalium Externorum»; ez alatt: «Comes Joannes Drugeth de Homonna m. p. die 1. Junii, anno 1636»; még alább: «Comes Georgius Drugeth de Homonna m. p. die 21. Aprilis, anno 1642.» Az aláirások sajátkezűek.
A 2. sz. (a 2-ik levelen) czímer a következő: Aranynyal szegélyezett pajzs, ebben vörös mezőben álló jobbra néző arany griff, mely fölemelt jobbjában egyenes, arany markolatú kardot, előretartott baljában zöld szárú és levelű három veres rózsát tart. Sisakékítmény az imént leírt griff. Foszladék: vörös-ezüst, kék-arany. A czímert övező zöld koszorú ugyanolyan, mint az első czímernél.
A czímer fölött e sajátkezű aláírás: «Groff Essterhas Maria m. p.»
Az Esterházy törzsczímert eddig a következőnek ismertem: kék mezőben zöld leveles koronán álló arany griff, mely jobbjában görbe kardot, baljában három rózsát tart. A sisakdísz nem egész, hanem növekedő griff. A foszladék mindkét felűl kék-arany. Már most melyik a két ábrázolás közűl a valódi?
A 3. sz. alatt (a 3. levelen) a teljes Báthory-czímer látható. Mellőzve egyéb részeket, a szívpajzs, vagyis a családi törzs-czímer ismertetésére szorítkozom.
Vörös mezőben ezüst állkapocsból kinőtt három ezüst, jobbra s lefelé forduló farkasfog. A czímert környező zöld koszorú hiányzik, e helyett azt arabeskek ölelik. A czímer fölött: «† 1661. 24. Octobris. Dicsirtessék az oltári szentség.» Alatta: «Sofia Anna Katarina Batori m. p.» sajátkezűleg; s még alantabb: «mortua».
Fölöslegesnek tartom a Báthory-czímer összes variánsait, melyek festményeken, pénzeken, érmeken és pecséteken előjönnek, s számuk a tízet meghaladja, egyenként felsorolni. Mindezek egybevetéséből bizonyosnak tetszik: 1. hogy itt valóságos farkasfogakkal van dolgunk s nem pedig azzal a heroldalakkal, mely ily fogakat jelez (t. i. a pajzs széléből kijövő hegyes szögletek), a mire a legrégibb ismeretes Báthory-czímer is utal; 2. hogy minden további ingadozásnak véget vetve, bizonyos, hogy a mező színe vörös.
A 4. sz. (5-ik levél) a Rákóczi-czímert ábrázolja; ebből is csak a jellemző szívpajzs leírását adom.
Vörös mezőben zöld hármas hegyből növő arany keréken álló fekete, aranynyal áttört, kiterjesztett szárnyú sas, mely fölemelt jobbjában egyenes, aranymarkolatú kardot tart. A czímert arabeskek környezik. Fölötte a Rákócziak ismeretes jelmondata: «Anno 1661. die 24. Octobris. Si Deus pro nobis, quis contra nos». Alatta: «Franciscus Georgius Rakoczy m. p.» sajátkezűleg.
Az 5. sz. (7-ik levél) egy összetett czímert mutat. Négyelt pajzs, vörös szívpajzszsal, melyben arany-koronás zöld hármas-halomból kinövő két egymáshoz hajló pánczélos kar látható, a szívpajzs homlokán egy hatágú arany csillag és 43növekvő ezüst félhold közt egy hatágú arany csillag. A pajzs kék és zöld színekkel van négyelve. Az első (kék) mező kettőre van osztva, a felsőben arany nap; az alsóban csillag és félhold közt egy csillag, oly módon mint a szívpajzsban. A második (zöld) mezőben kétfarkú koronás arany oroszlány, jobbra fordulva, álló helyzetben, két első lábában vörös kettős keresztet tartva. A harmadik (zöld) mezőben a felső bal sarokból kinövő vörös (az eredeti szerint inkább violaszín) mezbe öltözött kar, mely tollal az előtte fekvő fehér lapra ír. A negyedik (kék) mezőben arany-koronás zöld hármas-halomból növő pánczélos hajlott kar, markában aranymarkoló hajtott kardot tartva. Két nyilt sisak. Az elsőn a második mező oroszlánya balra fordulva ékítmény gyanánt; e sisak takarója kék-arany. A második sisak ékítménye pánczélos, jobbra hajlott kar, markában arany vadászkürtöt, arany zsinórral, tartva; takaró: vörös-ezüst. A czímert két zöld fűzér övezi, melyeket arany szalag köt össze lebegő végekkel.
E czímer a báró Szent-Iványaké, mit bizonyít az alatta fehér lapon olvasható aláirás: «Joannes Liber Baro de Szent-Iványa et Bettlehemfalva Rector Congregationis b. V. a. 1725. m. p.» Br. Szent-Ivány János egyéb pecsétjével e czímer tökéletesen megegyez.
A 6. sz. (11. levél) egy Gáll-czímert ábrázol; úgymint aranynyal keretelt kék mezőben zöld alapon álló jobbra néző arany griff, első lábaival zöld leveles-ágat tartva. Sisak ékítmény két nyitott fekete szárny közt álló ezüst kettős kereszt. Foszladék jobbról: vörös-ezüst, balról: kék-arany.
A czímert a leírt koszorú övezi.
Az ügyetlenűl rajzolt és festett czímer fölött: «Laudetur nomen Domini»; alatta «Martinus Gall m. p. 16. Martii. 1694.»
A 7. sz. (13. levél) alatt a Tabódy czímer látható. Aranynyal keretelt kék mezőben jobbra néző kettős farkú arany oroszlány, jobbjában arany markolatú görbe kardot tartva. Sisakékítmény: ugyanezen oroszlán kinövő alakja. Foszladék jobbról: kék-arany, balról: vörös-arany.
A czímert két oldalt tüskés arany ágak vörös rózsákkal veszik körül.
Fönt (arany keretben): «Michael Tabody de Fekésháza m. p. anno 1735.» Alant (háromszor hajló aranynyal keretelt vörös vignetten): «Ladislaus Tabody de F. m. p. Gabriel Tabody de F. Alexander Tabody de F. m. p.» Ez a legrosszabbúl stilizált czímer a kötetben, mely úgyszólván mintája a szabálytalanságnak és gyarló kivitelnek.
A 8. sz. (15. levél) Ibrányi-czímer. Vörös mezőben zöld alapon ugró természetes szarvas, mely fölött egy arany félholddal és hatágú arany csillaggal megrakott balról lemenő kék gerenda. A pajzs aranynyal van keretelve. Sisakékítmény: összetett fekete szárny-pár. Foszladék jobbról: vörös-ezüst, balról: kék-arany.
A czímert a kor stilusának és ízlésének megfelelő zöld babérkoszorú övezi, veres gyümölcsökkel ékesítve. A kiviteltől bizonyos lendületet s a festőtől ügyességet elvitatni nem lehet.
A czímer alatt ez áll: «Ladislaus Ibrányi m. p.»
Meg kell e czímernél jegyeznem, hogy itt egy új Ibrányi-czímerrel van dolgunk, s nem azon Ibrányi család czímerével, mely ha jól emlékszem, fiágon a XVI. században kihalt. E családnak utolsó fiúsított leánysarja egy Vayhoz ment nőül; az új család felvette az Ibrányi nevet, s elhagyva a régi családi czímert, felvette kétségtelenűl a Vayakét. Sem a nekem felmutatott s az Ibrányi kastélynál kiásott czímertöredékek, sem pedig a családtagoknál őrzött régi bútordarabok, melyeken a szarvas alak a fába berakva látható, nem győznek meg engem arról, hogy e család eleitől kezdve ugyanazt a czímert viselte, sem pedig hogy egy közös törzsből származott.
A czímer, melyet a család jelenleg használ, a következő: A pajzsot balról harántosan két részre osztó ezüst gerenda, ezen fönt a pajzs balsarkához szintén rézsút álló arany liliom; a pajzs felső mezeje kék, az alsó vörös, ebben zöld alapon ugró szarvas, melynek nyaka nyillal van átfúrva; ez alakot egy arany csillag s ezüst félhold kisérik. Sisakdísz: zárt fekete szárny-pár; foszladék: kék-arany, vörös-ezüst.*
* L. a Vay-czímert Nagy Ivánnál.
A 9. sz. (18. levél) alatt a következő czímert látjuk: aranynyal keretelt vörös mezőben zöld hármas-halomból kinövő szőllőtő zöld fürttel és két zöld levéllel. Ékítmény: három keresztben álló arany (a festmény szerint inkább vöröses) búzakalász. Foszladék: vörös-ezüst, kék-arany.
A primitiv módon festett czímert zöld fűzér, vörös-kék virágokkal tarkítva, övezi.
Fönt ez olvasható: «Joannes Kesy de eadem almae ac venerabilis sodalitatis huius b. Mariae virg. secretarius m. p. Anno 1769. 15. Augusti».
Megemlítem, hogy van birtokomban egy Keszy de eadem 1736-ból való köríratos czímeres pecsétje, mely azonban egészen más czímer-képet mutat: Leveles koronára könyökével támaszkodó kar görbe kardot tartva, fönt hold és csillag. Sisakdísz hiányzik.
A 10. sz. (19. levél) czímer a csicseri Orosz családé.
Leirása a következő: kék (aranynyal damaskolt) mezőben zöld alapon arany küllős kerék előtt álló természetes disznó, mely szájában egy kis négylábú állatot tart. Ékítmény természetes növő farkas, szájában bárányt tartva. Foszladék: vörös-ezüst, kék-arany. Köröskörűl zöld füzér vörös és kék virágokkal.
44A czímer fölött: «Sigismundus Orosz de Csicser, anno 1697 die 25. Martii m. p.»
E czímer nagyjában tökéletesen megegyező a csicseri Orosz, csicseri Csicsery és a kihalt csicseri Jobbas családokéval; sajátszerű azonban, hogy a csicseri Ormósok, noha ez említettekkel egy eredetűek, egészen más czímerrel élnek. A Csicseryek czímerében a pajzs két mezőre van osztva, a felsőben van az imént leírt sisakékítmény, mint pajzsalak, s az alsóban a kerék a disznóval; e czímernél a sisakdísz három strucz-toll. Az Orosz és Jobbas családok czímerében a mező nem kék, hanem vörös. Valamennyi czímer annyiban eltérő az általunk leírttól, hogy azokban a disznó nem a kerék előtt áll, hanem a keréken megy keresztül és szájában semmit sem tart. Ez utóbbi ábrázolás egyébként a históriailag ugyan be nem bizonyított családi hagyománynak inkább megfelel.
Az utolsó 11. sz. (21. l.) czímer a Viczmándyaké.
Az aranynyal szegett pajzs négyelve van, középen szívpajzszsal, ebben kék mezőben arany koronás zöld hármas-halmon balra forduló vörös csőrű fehér galamb, csőrében zöld olajágat tartva. A pajzs első és negyedik zöld mezejében az alsó balsarokból kinövő fekete bika felső teste; a második és harmadik vörös mezőben a felső bal (illetőleg a harmadik mezőnél: jobb) pajzs-szélből kinövő három lefelé hajló farkas-fog. (Ez utóbbi czímer a Buttkai-család révén kerűlt ide.) Sisakdísz: a leírt galamb. Foszladék: vörös-ezüst, kék-arany. Pajzstartók: két meztelen vadember, fejükön és ágyékukon zöld lombbal, egyik fölemelt jobbjában, másik baljában, hosszú nyelű csákányt tartva.
A czímer alatt: «Gabrie. Wiczmándy de eadem m. p.» és «Mathias Wiczmándy de eadem et Buttka». A czímer különben gonddal van festve, bár egész berendezése ügyetlen és ízléstelen.
Ennyi befestett czímert találtam az említett kéziratban. Megjegyzem még a festés modorára nézve, hogy csaknem minden czímer, pajzs, sisak stb. alakja híven követi a megelőzőét, úgy szintén a czímereket övező koszorúkban, fűzérekben is a rajzoló a közvetlenűl előtte levőt vette mintának. Ezeken kívül számos névaláírás található a kötetben,* csakhogy czímer nélkül, melyeket szintén koszorúk környeznek.
* Ime kis mutatvány e nevekből: Ignatius Paulus Lehoczky de Lehotta 1666. – Nicolaus Fejérpataky almae huius congregationis secretarius 1669. – Elisabetha Zworsky (mortua 6 Apr. 1713.) – Thomas Kostko 22 Sept. 1737. – Johannes Pongrácz 1 Febr. 1673. – Andreas Liesskoczy 11. Jul. 1677. – Petrus Franck ex Boemia 3 Mai. 1737. – Adamus Makay 1694. – Nicolaus Laszkar venerabilis conv. Lelesz notarius 1694. – Fernandus Mecklenburg 1702. vexillifer ex regimine Neo-Burgico benefactor congragationis. – Georgius Keöszeghy illustrissimi d. d. Nicolai Bercsényi de Székes bonorum Ungvar, provisor 1697 – Stephanus Nánási 1751. – Stephanus Kruspér de Varbó. – Stpehanus Beniczky. – Michael Thonauer de Thonenberg. – Michael Nánási de Somlyó stb.
A kötet belső értékére nézve a következőket lehet mondani: Az ilynemű kéziratok, albumok nemcsak külföldön, de különösen hazánkban igen ritkák. A szóban forgón kívül ismertem még egyet, mely évekkel ezelőtt az azóta elhúnyt hg. Odescalchy Victor testőr-őrnagy birtokában volt; hova lett ez album, nem tudom; pedig az igen érdekes volt, benne a magyar és osztrák főurak czimerei a leggondosabban s valóban művészileg voltak lefestve. – Már maga azon körűlmény, hogy a XVIII. századnál régibb czímeres-könyvnek birtokában nem vagyunk, nagyban emeli az itt ismertetettnek becsét. Igaz, hogy e leletnek művészi értéke nincs, s a heraldika szempontjából sem lehet a benne foglalt czímereket akár stilizálás szempontjából, akár másként nagy értékűeknek mondani; s még ízléstelenségükben sincs semmi oly kiváló különösség von vonás, melyet hazai heraldikánk történetének jellemzésére lehetne felhozni. De fontos e könyv különösen azon tekintetből, hogy abból több régi s nevezetes családunk czímerét, melyeket vagy éppen nem, vagy csak pecsétekből s jobbára töredékesen ismertünk, színeikkel, sisakdíszeikkel együtt megismerjük; s így az a készülőben lévő nagy czímer-gyűjteményhez nem kevés adattal járul.
CSERGHEŐ GÉZA.
