Nevének változatai: 1173–1196 közt Mohal. 1336-ban Moholfeu. 1347-ben Mohatelke vagy Kis-Muholtelke. 1440-ben Mohay. 1496-ban Mohal. 1721-ben Mohaj.
184Neve: moh, mohos, moh-aljból származott, melyet az oláh is átvett.
Délről északra nyiló völgy fejénél fekszik dombokon, mellette foly el egy kis patak, mely a községen alól a Kis- és Nagy-Devecser felől jövővel egyesül. Deéstől 25·8 kilométernyire, a kékesi járásban.
III. Béla király (1173–1196 közt) ezen Mohai birtokotGörögországban szerzett vitézi érdemeikért Lob-nak és testvérének Tamásnak, a mostani gr. Wass család őseinek adományozta.
Lob-ról ezen birtok fiára Csomára (Chama) szállott, kit is 1230-ban IV. Béla király ebben meg is erősitett.
Csoma után a birtok Jakabra, ennekutána pedig fiára Mihály, Miklós, Tamás és Jakabra jutott.
1357-ben pedig egyedüli birtokosa azok közül azon Miklós, a ki már állandóan a Vas nevet használja, s ki a mondott évben Mohaj határait kijáratta.
Az 1362-ben a Wass nemzetség osztálylevele szerint Mohaj a nemzetség két tagja t. i. Emichtfi János fiai Aczél János, Tamás, Dezső, Lőrincz, ifj. Wass Miklós, Vörös Péter és Wass László fia Simon közt 7 részre felosztatott.
1366-ban lakói jobbára oláhoknak kellett lenniök, mert Lajos király Wass Dezsőnek a Mohalyból járó juhötvenedet, a mit kizárólag oláhok fizettek, elegendi, egy másik azon évi oklevélben világosan oláh kenézek s vajdák emlittetnek.
1368-ban Lajos király Wass Miklós fiait Dezsőt, Pétert, Istvánt, Pált és Tamás fiát Jánost Mohaly birtokában megerősiti.
1372-ben e birtokon Szentegyedi Vörös Péter, Miklós fiai István és Pál, László fia Lökös, Tamás fia László és Dezső fiai János és László megosztoznak.
1413-ban Lökös fia László egy itteni részét Wass Mihlynak zálogba veti.
1426-ban Zsigmond király Toroczkay Lászlót és társait ez és még több Wass-féle birtokba beigtatni rendeli.
1440-ben czegei Lökös Tamás itteni részét szentiváni Wass Mihály fiától Lászlótól visszaváltja.
1461-ben Mohali, máskép Lekewsy Tamás a a Wass fiai birják.
1464-ben szentgotthárdi Wass Vid fia István részét vasasszentiváni Wass Lászlónak veti zálogba.
1851469-ben birtokosok: szentgotthárdi Wass Vid fiai: László, István, Pál, János és Zsigmond.
1477-ben WassVid leányai: Erzsébet Gesztrágyi Istvánné és Margit szentegyedi Székely Lőrinczné, atyjuk itteni részéből testvéreiktől Wass István, Pál és Zsigmondtól osztályt követeltek, a mit azok megtagadván, perre került a dolog.
1478-ban czegei Wass Domokos Mohalyból osztályt követett Wass Vid fiaitól: István, Pál és Zsigmondtól.
1492-ben Mohaly Bálványosvár tartozéka közt emlittetik.
1496-ban birtokosai: czegei Wass Domokos fiai: János, Balázs, Miklós, László, György és Mihály.
1500-ban czegei Wass Miklós özvegye Katalin, most János nem nemes czegei lakos felesége, Czegei Balázs hitbérének férje itteni részéből való kiadása felől nyugtatja.
1504-ben Wass István fia Mihály itteni részét Wass Balázsnak veti zálogba.
1505-ben czegei Wass Balázs, Wass István fiának Mihálynak nála zálogban levő itteni részét visszaadja.
1507-ben czegei Wass István fiai Mihály itteni részét szentegyedi Wass Jánosnak és czegei Wass Balázsnak adja cserébe.
1528-banWass Pál itteni részét néh. czegei Wass Balázs özvegyének s fiainak id. és ifj. Jánosnak és Balázsnak eladja.
1568. és 69-ben Mohay János e néven kettő és Lajos emlittetik.
1568-ban Somlyai Gergelyné Ágnes, néh. szentgotthárdi Wass János leánya, atyjának itteni részéből czegei Wass János fiától Györgytől osztályt követel. 1568-ban czegei Wass Domokos fia János, fia Pál, fia János azon esetre, ha itteni részét Wass Györgytől visszaszerezheti, annak harmadrészét Szentegyedi Gergelynek igéri oda.
1590-ben Mohai Mohalyi János ügyvéd emlittetik.
1594-ben Wass György hűtlenségbe esvén, itteni birtoka eladományoztatott, de később újra visszakapta.
1609-ben Wass Ferencz özvegye Bogáthy Druzsi (előbb Barcsay Andrásné) és fia György, id. Wass Gergely unokája, atyai nagybátyja Wass Jánossal itteni birtokukon megosztoznak.
1861625-ben birtokosai: Somay Gergely s Toldalagi János.
1694-ben birtokosa a Wass család.
1786-ban birtokosai: gr . Wass Miklós özvegyének van 9 jobbágya, 3 zsellére, gr. Wass Ádám özvegyének 8 jobbágya, 4 zsellére, gr. Wass Sámuelnek 10 jobbágya, 3 zsellére.
1804-ben gr. Wass Ádám fiai Miklós és Dániel atyjuk itteni részén megosztoznak. 1809-ben birtokosai: gr. Wass Sámuelnek van 9, gr. Wass Miklósnak 8 telke.
1820-ban birtokosai: gr. Wass Miklós és gr. Wass Samu özvegye.
1863-ban gr. Wass Ádám, Káli Nagy Ferencz, gr. Wass Samu, Janka Lajos részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 50 füstből 3 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Wass Ádám, Janka Lajos (Bécsből) és Nagy József (Szamosujvárról).
Jelenlegi birtokosai (1898): Flóirán János, szamosujvári lakos, 406 h. 264 öl, vétel Janka Lajostól árverés útján. Fodor Togyika, Pencze János, vásárlás folytán.
Eredeti magyar neve után azt gyanithatnók, hogy ős lakosai a magyarok voltak, kik hamar ki is pusztulván, a Wass-család úgy telepitette be oláhokkal.
Lakosai földmivelők, ló- és szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozók. Ujévkor a fiatalság az ólakból a sertéseket ki szokta ereszteni, hogy szaladásukból a leánykérők jövetelére következtethessen. Táplálékuk tej, turó, puliszka, bab s ritkán hús és főzelék.
Ruházatuk házilag készül vászonból és gyapjuból; bocskort, mellrevalót hordanak. Házaikat s gazdasági épületeiket fából, paticsból épitik vályoggal verve, szalmatető alá. A lakóház rendesen egy szoba s pitvar.
Gör. kath. egyházközség. Fából épült temploma 1770-ben szenteltetett föl az archangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1820 óta vezetik. Papjai: Nyegrucziu Fekete Parteniu, Iklódi József, Oltyán László után a jelenlegi Todoreán Demeter.
Felekezeti iskoláját Kis-Devecserrel közösen tartja fen.
Éghajlata mérsékelt, széltől védve, jég, járvány ritkán bántja.
1721-ben határa két fordulós s jobbára északra fekszik, földje félig fekete, helyenként sovány, 6 ökörrel kétszer és háromszor is szokták 187megszántani, vegyes, inkább őszi gabonát termelnek, erdei szénát csinálnak, van tüzelésre való fáserdeje, hadi út terheitől időnként sokat szenved. Vásárló és őrlőhelye Szamosujvár. Mivelés alatt levő szántója 57, nem mivelhető 35 köböl férőü. Elvetettek ez évben 19 köb. őszi, 6 köb. tavaszi gabonát s termett 195 kal. búza, rozs, 90 kal. árpa, zab, 21 kal. kender, tengerije szemül 5 1/2 véka, szénarétja 32 szekérre való s van 12 kapásnyi szőlője, melyből 34 veder bort szüretelt. Van itt 15 ökör, 13 tehén, 2 tulok, 3 ló, 71 juh, 7 méhkas, 25 sertés.
1821-ben határa II-od osztályu.
1837-ben e kicsiny falu határa nagy mezőség, erdeje nincs.
Határa jelenleg termékeny. Terményei: tengeri, búza, rozs, zab, árpa, len, kender; hazai fajta szarvasmarhát, juhot, lovat és baromfit tenyésztenek. Gyümölcse: alma, körtve, szilva-félék és kevés szőlő.
Itatója forrásiban s a községen keresztül folyó névtelen patakjában.
A község határán négykövü gőzmalom, vasas-szentiványi lakos Temesvári Gerő tulajdona.
Határhelyek: 1357-ben Byhan, hely. Szarvastó, folyó.
1804-ben Tinyera, erdő; Kunsur; Dilma; Naczalenyilor.
1864-ben Pecseru, Pirloge, Fundetura, Grapa, Csurgeuluj, Tyeszünis.
1898-ban Pelcser, Gropa, Csurgauluj, Fundetura, Pe pereu pirluzsilor, Küszürös.
Lakossága: 1603-beli összeírás szerint az előző évi háboru alkalmával az egész faluban csak 5 lélek maradt meg s ekkor van benne 6 ház.
1700-ban 14 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1721-ben 2 jobbágy, 7 zsellér, 2 kóborló lakosa van, kik az utóbbiak kivételével, 10 házastelken laknak, el van pusztulva egy ház.
1750-beli hivatalos összeírás szerint van 4 jobbágy, 10 zsellér, 2 kóborló, egy özvegy, összesen 21 család lakosa, kik 18 házastelken laknak s el van pusztulva egy ház.
1837-ben 261 lakosa van s 40 háza.
1854-ben 12 lelkek száma 271.
1881857-ben 321 gör. kath. lakossal, házak száma 54.
1891-ben 355 lakosból 3 róm. kath., 347 gör. kath., 1 gör. keleti, 1 ev. ref. és 3 izraelita.
Adója: 1721-ben 139 frt és 1898-ban 1217 frt 14 kr.