Nevének változatai: 1597-ben Lonka. 1608-ban Borlaza, Berlaza, másként Lonkafalva. 1611-ben Borlaza. 1703-ban Borlásza, 1770–73-ban Borlyásza. 1831-ben Borlyásza, oláhul Boreásza. 1857-ben Borlása. 1870-ben Borleásza. 1890-ben Lonkafalva.
Borlyásza neve: bura, boara, bureaza viharos, ködös, szeles helyet jelöl, lunca pedig völgy, lankás helyet jelent s innen a neve.
A község mellett és felette Borleasi magas hegy emelkedik.
Ispánmező és Felső-Ilosva közt fekszik az Ilosva-patak mentén, a község északi és déli részén kelet felől a Féczi és Bozgi patak szakad balról az Ilosva patakába. Deéstől 39·8 kilométernyire a bethleni járásban.
Borlyásza legelőször 1597-ben decz. 15-én emlittetik, midőn annak birtokában Báthory Zsigmond Harinnai Farkas Miklóst, melyhez ő vétel útján jutott, Dánpatakával együtt megerősiti. Minthogy azonban e falu, mely területénél fogva a szeszármai uradalomhoz tartozott, ezen uradalom tartozékainak legutolsó 1589. évi felsorolásánál még elő nem fordul, tehát Borlyásza vagy a mai Lonkafalva 1589–1597 közti időben keletkezett.
631601-ben Harinnay Farkas Miklós e birtokát halála esetére nejére Suky Katalinra, az ő halálával pedig fiára Ferenczre, ezeknek kihalása után pedig bátyjának Farkas Jánosnak fiaira Tamás, Ferencz és Mihályra hagyja.
1608-ban Kendy István e birtokot Suky Annának Harinnai Farkas Miklós özvegyének s leányának Zsuzsánnának (Sigér Krisztinától első nejétől) valamint Kun István s neje Erdélyi Margitnak Harinnai Ferencz özvegyének s ettől való leánya Harinnai Krisztinának visszaereszti.
1612-ben Harinnai Farkas leányi: Krisztina és Zsuzsánna birják.
1615-ben véghez vitt osztály alkalmával Suky Annának jutott e birtok a Harinnai Farkas Miklós özvegyének, midőn leánya Zsuzsánna s unokája Farkas Kata megosztoznak.
1653-ban birtokosa Koronkai Toldalagi Mihályné Huszár Margit.
1658-ban Torma Jánosnak itt 6 adózó jobbágya volt.
1691-ben Stepán Erzsébet Toldalagi Jánosné itteni részét Vajda Lászlónak vetette zálogba.
1694-ben birtokosai a Toldalagi és Macskásy családok.
1709-ben Toldalagi Mihály és neje Földváry Erzsébet e falu és Kis-Debreknek felét s Szitának negyedrészével együtt br. Pongrácz Györgynek adta zálogba, de tőle és neje Kereszturi Krisztinától a Toldalagi János testvére Toldalagi Krisztina Ugron Istvánné 1712-ben kiváltotta.
1715-ben a magban szakadt Nápolyi Györgynek itteni részét a fiskus elfoglalta, de annak Nápolyi özvegye Felvinczy Klára, leánya Ágnes, valamint Nápolyi Éva Budai Zsigmondné és Torma László ellentmondtak.
1718-ban Macskássy László és leánya Krisztina, 1740-ben gróf Bethlen Istvánné birja.
1726-ban Toldalagi Zsuzsánnáé.
1748-ban Nápolyi György fiágon való kihalásával annak itteni része iránt a fiskus a női ágon leszármazókat, t. i. néh. Torma Kristófnak Nápolyi István leányától Máriától való gyermekeit Istvánt, Ferenczet, néhai László gyermekeit Dánielt, Máriát, Ugron Jánosnét s néhai Anna Kereszturi Mihályné gyermekeit Miklóst és Juditot Gyulay Lászlónét, másrészt azon néhai Nápolyi István leánya Évának Budai Zsigmondnénak 64gyermekeit Istvánt, Lászlót, Ferenczet, Ágnest s Krisztinát Fráter Zsigmondnét perbe fogta, de a királyi tábla attól elütötte.
1762-ben gróf Bethlen Juliánna egyik birtokosa.
1786-ban birtokosai: özv. Naláczy Istvánné gr. Toldalagi Zsuzsánnának van 16 jobbágya, özv. Dózsa Mihályné gr. Bethlen Juliánnának 13 jobbágya, 2 zsellére.
1811-ben Benkő Ferencznek van 9 és 2/12 jobbágytelke, másik birtokos gr. Teleki Mihálynak 15 1/12 telke. 1816 körül Fekete Sámuelnek egy, gr. Teleki Mihálynak 8 5/12 telke.
1820-ban birtokosai: gr. Teleki Mihálynak van 12, gr. Teleki Samunak 9 és br. Bornemissza Józsefnek 7 telke.
1863-ban gr. Teleki István, Földváry György, gr. Teleki Róza és Lujza, Bardócz Elek, F. Fekete László és id. Fekete Sámuel részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 55 füstből egytelen nemesi füst sem volt.
Jelenleg 1898-ban nagyobb birtokos Bájász Meleczius, több községi lakostól vásár útján szerezte.
Lakosai földmiveléssel és baromtenyésztéssel foglalkozó románok. Házaikat pünkösdkor zöld galyakkal díszitik s fiúgyermek elhalálozását a toronyba kitüzött kis fehér zászlóval jelzik. Táplálékuk tejnemü s füstölt sertéshús és szalonna. Öltözetük házilag készült kendervászon és gyapjunadrág s szokmány, a széles bőrővet, melyből a kés sohasem hiányzik, télen-nyáron hordják.
Lakóházuk egy szoba s pitvar, gazdasági épületeik annak végében rakófából valók, jobbára zsendelyfedelüek.
Gör. kath. egyház hivei, temploma 1844-ben épült fából s ugyanekkor szentelték föl az archangyalok tiszteletére. 1886-ban F.-Ilosva leányegyháza. Lelkészei: Bogya János, Pap György, Burzsa János s a jelenlegi Máncz György.
Felekezeti iskoláját 1860-as évek elején létesitette. 1870-ben szervezték újra.
Éghajlata egészséges, hideg, jég ritkán bántja, járvány nem szokott lenni.
Határának fele 1750-ben téres s ez közepes termésü, a többi rész hegyes és terméketlen. Földjük termékei s barmok eladása képezik jövedelmét, melyeket Beszterczén árusitanak el, de Retteg s Bethlen 65vásárait is felkeresik. Két fordulós határa csak 6 ökörrel szántható, trágyázást évenként megkivánja, de hegyes volta miatt a szekeres trágyázás nincs szokásban, de nem is lehet. Egy köböl őszi, tavaszi gabona és zab 4 (50 kévés) kalangyát, szemül 2-2 vékát ereszt. Erdeje van bőven, de legelője igen szűk, kaszálója fordulónként. Birnak azonban a szomszédos F.-Egres, Körtvélyes és Ilonda határain is.
Határa 397 köb. férőű, elvetettek ez évben 177 1/2 köb. őszi, 141 köb. tavaszgabonát, tengeri termése 14 köböl, szénája 13 1/2 szekérre való, melynek jövedelme 10 frt, a főzőüstöké 3 frt 25 kr. Van 97 jármas ökre, lova, 106 tehén, 21 tulok, 191 juh, kecske, 66 disznó és 86 méhköpűje.
1822-ben határa 4-ed osztályú, adó alatt van: 373 3/4 köb. szántó, 304 3/4 szekérre való rét, 27 ökör, 19 tehén, 1 bornyu, 17 kecske, 7 sertés.
Jelenleg határa kevésbbé termő; terményei: tavaszbúza, tengeri, zab; állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, juh, kecske és sertés. Gyümölcse: alma, szilva és körtvefélék, de nemesitve nincsenek.
Itatója patakjaiban bőven. Van két malma, az egyik egy, a másik két kövü és kerekü, Petrikán János és Prokop tulajdona.
Határhelyek: 1864-ben Dosu Cirlogului, Dosu Sneurisiului, Dosu Cercului, Dosu Fundaturi, Gura Ponoriti, Gura Stirboi, Valea Butanului, Vala Dosului, Pereul Govasdenilor, Valea Bosgi.
1898-ban Dupa Pod, Fáczá gloduluj, Gevoszgyile, Pojána, Feczile, Gyergyaleole, Lunka, Priszlop, Doszu birloguluj, Furcsile, Pojaniczele.
Lakossága: 1703 körül 20 jobbágy, 2 szegény 20 házban lakik, el van pusztulva 13 ház.
1750-ben 24 jobbágy lakik 18 telken 19 házban s 1 ily özvegy 1 házastelken, 10 telkes zsellér 8 házastelken, 14 külsőség nélkül való zsellér 12 házastelken és 4 kóborló; együtt 39 telken 40 házban laknak.
1857-ben 326 lakossal, melyből 310 gör. kath. és 16 zsidó; házak száma 55.
1886-ban a házak száma 70, a lelkeké: 454, melyből gör. kath. 436, zsidó 18, s határa 2106 k. hold.
1891-ben 405 lélek, melyből 395 gör. kath. oláh és 10 izraelita.
Adója: 1703 körül 33 frt, 7 köb. búza, ugyanennyi zab, 2 1/2 66szekér széna és egy vágómarha. 1750-ben 172 frt 21 1/2 kr. 1749-ben 189 frt 59 1/2 kr. 1755-ben 114 frt 48 kr. 1775-ben 261 frt 36 kr. 1822-ben 144 frt 52 kr. 1898-ban 754 frt 83 kr.