Nevének változatai: 1603-ban Kostafalu. 1613-ban Kosztafalva.
Neve Constantin alapitó kenézének röviditése. Oláh neve Kosztyény.
Vármegyénk északi felében magas hegyek között mérsékelt lejtős oldalon terűl el, a „Vale” nevű kis patak partjain, mely Lápos-Debrek felé folyva, több kis patak egyesülése után M.-Lápos alatt szakad a Lápos folyóba. Deéstől 61·9 kilométernyi a m.-láposi járásban fekszik.
421A hagyomány azt tartja, hogy e községet biharmegyei Petrosa helységbeli Koszte János alapitotta, kinek vitézségeért engedték meg, hogy itt községet épithessen.
1602-ben mint a Kamuthi Farkas birtoka emlittetik. 1603-ban pedig mint Lápos vidékéhez tartozó falu fordul elő. Mivel pedig e vidék tartozékainak 1584-ik évi összeírásában még elő nem fordul, tehát 1584–1602 közti években keletkezett.
1613-ban Báthory Gábor Deési Mihály deákot e birtokában megerősiti. 1620-ban is ő birja.
1626-ban jul. 27-én Deési Szőcs István eskettetett e birtokért, hogy ez úgy a fi, mint a női ágra egyformán adatott és birták.
1629-ben Deési Szőcs Ferencz és István itteni birtokosok.
1646-ban birtokosa Rettegi Széki István.
1694-ben birtokosai Rácz János és Zilahi András.
1703 körül Kosztafalva elpusztultnak mondatik.
1713-ban birtokosa Rácz Péter, 1726-ban Nemes Ferencz.
1750-ben Rácz István, Váradi Zsigmond, Szabó Péter és Bogdán János emlittetnek. 1752-ben birtokosa Burján János.
1773-ban Váradi Mihály egy örökséget zálogjogon bir.
1776 jul. 7. és 1778 decz. 3-án Váradi Zsigmond nejével Bányai Klárával itteni részüket Ábrahám Dánielnek és neje Marth Erzsébetnek adják zálogba, ezt kiváltotta Jura Gergely s ettől pedig a Váradi Zsigmond utódai.
1786-ban birtokosai: Dunka Krisztinának van 37 jobbágya, 2 zsellére, Dunka Zsuzsánnának 7 jobbágya, Körösi Pálnak 1 jobbágya.
1820-ban birtokosai: Jura Máriának van 18 telke, Mán Lászlónak 17, Istvánffi Péternek 9, Komáromi Borbálának 9, Huszár Gábornak 4, Ferenczi Károlynak 2, Váradi Sámuelnének 2, Miskolczi Sámuelnek 1, Mósa Sándornak 1.
1826-beli feljegyzés szerint Komáromi Péter leánya Anna Burján Jánosné és ennek atyja Burján János itteni birtokot keres.
1838-ban 3 magyar immunis nemes lakosa van. 1843-ban egy magyar s 5 oláh nemes lakik benne.
1863-ban Kádárné szül. Benkő Anna, Papp József (2 jtelke), Szőcs József és Huszár Anna, özv. Burjánné Kassai Juli (ennek itt és 422Petőréten 7 jobbágytelke volt), Mihályné Mánn Julianna és Zsuzsánna, Jurka János (18 jtelek után), Gáspár József, Nagyváradi Istvánffy Sándor és Nagy Alajos, Horváth Antalné, özv. Golomán J.-né részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogu birtokosai Miskolczi Mihály és Gáspár József.
Lakosai románok, földmivelők, állattenyésztők. Élelmük málékenyér és tejnemü. Házilag állitják elő ruházatukat s ez fekete és szürke szokmány, fehér harisnya, bocskor és báránybőr kucsma, a nők szintén a férfiakéhoz hasonló szokmányt, elől-hátul czifra szőrkötőt és bocskort viselnek. Nyáron a férfiak kendervászonból gallér nélkül lobogós ujjú ingben s az öregek minden időben báránybőr kucsmában, a fiatalok azonban nemez- és szalmakalapban járnak.
Épületeik boronafa; lakószobájuk csak belől van megtapasztva, főhely benne a nagytűzhely, mely ágy s asztal is egyaránt.
A gör. keleti egyházközség templomát 1870-ben épitette fából s 1876-ban szentelték föl Szt-Miklós tiszteletére. Harangjai 1852. évből valók. Jelenlegi papja Nodis Gábor.
A lakosság egy része 1885-ben lépett az unióra, templomát bükkfából épitette, Péter és Pál apostolok tiszteletére 1888-ban szentelték föl. Harangjai feliratuk szerint 1886. évből valók. Papja Nodis János. Iskoláját 1868 után szervezte, jelenleg Kupsafalvával egyesült tanitóilag.
Éghajlata egészséges, szélnek s jégverésnek nincs kitéve.
1750-beli összeírás szerint határának alig egyharmada termő, a többi terméketlen s csak zab terem benne. Lakosainak semmi keresete nincs, földjük termékei alig elégséges fentartásukra s így csak barmok eladása képezi jövedelmét, melyeket Deés, Besztercze, Retteg, Szamosujvár s néha Magyar-Lápos vásárain árúsitnak el.
Határa két fordulós; hetede téres, a többi nagyon hegyes, négy ökörrel szántható, de nem szokták trágyázni. Csak tavaszbúzát termelnek és zabot, melynek köble 6 kalangyát, szemül 2-2 vékát ereszt. Erdejében tűzre és épületre való fája bővön. Legelője elég, egyik fordulón tágas, a másikon pedig szűk; kaszálni fordulónként szoktak, de a lápos-debrekiektől is szoktak rétet bérbe venni. Mívelés alatt levő szántója 54 köb. vetésre való; elvetettek 3 köböl őszbúzát, 34 köböl tavaszgabonát, 2 1/2 köb. tengerit, rétje 47 szekérre való, malmok jövedelme 3 frt. Van 32 jármas ökre, 49 tehene, 13 tulka, 103 juh, kecske, 28 disznó, 117 méhkas.
4231822-ben határa II-od osztályu; van 345 3/4 köb. szántója, 765 1/2 szekérnyi kaszálója, 44 ökör, ló, 65 tehén, 10 juh, 8 kecske, 23 disznó, 3 méhköpű adó alatt.
Jelenleg határa gyenge; tengeri, zab és pityókán kivül alig termesztenek egy kevés tavaszi búzát. Állatai: hazai fajta szarvasmarha, ló, juh, kecske és sertés. Kevés alma, körtve és szilva-féle gyümölcse van.
Itatója: Izvoru Pojenilor, Izv. Luncsi, Izv. Kászuti, Izv. Jerumnyi, Valea Nyima tuluj, V. Mare, V. Gozsi, V. Urszuluj, források.
Négy malma Luncsán Kosztán és Száv, Heres Péter és Gergely tulajdona.
Határhelyek: 1864-ben Magura, Valea Máre, Sdiaburile, Sfersióra, Sátorhegy, Valea Nimetuluj, Podarej a helység egyik dombon fekvő része, Babajog kút.
Lakossága 1603-beli hivatalos összeírás szerint 3 lélek lakja.
1703 körül az egész falu elpusztult.
1713-ban 5 jobbágy, 6 zsellér lakik benne, van 11 lakó- és 9 elpusztult ház.
1750-ban 18 jobbágy 12 telken 17 házban, 2 telkes zsellér 2 házban, együtt 14 telken és 19 házban laknak. El van pusztulva 6 telek, melyből három jobbágyot ezelőtt 3 évvel innen más helyre költöztetett Rácz István, a töbit Váradi Zsigmond, Szabó Péter és a Bogdány János mivelteti.
1822-ben 70 gör. keleti családfő lakossal.
1831-ben 379 gör. kel. lakossal.
1857-ben 524 lakosból 514 gör. kel., 3 ev. ref., 7 zsidó. Házak száma 112.
1886-ban 513 lakosból 154 gör. kath., 346 gör. kel. és 13 zsidó.
1891-ben lakossága 662, ebből 20 gör. kath., 635 gör. kel. és 7 izraelita.
Adója: 1748-ban 128 frt 21 kf.; 1755-ben 101 frt 9 kr.; 1775-ben 384 frt 49 kr.; 1822-ben 334 frt 46 kr.; 1898-ban 1486 frt 61 kr.