Nevének változatai: 1456-ban Dengalya. 1485-ben Belyegallya. 1493-ban Beliegalya. 1576-ban Beleghallya. 1596-ban Beliegalia. 1609-ben Belegalia. 1610-ben Belegallja. 1619-ben Belliechallia. 1783-ban Bilak praedium.
Nevét az egykor Bélyeg nevű hegytől vehette, a melynek aljában feküdt.
Először emlittetik 1456-ban Dengalya néven.
Ez elpusztult falu ma Bethlenhez tartozik s a jelen században ide telepedett zsidókról Jeruzsálemnek nevezik. Bethlentől északra a Szamos jobbpartján emelkedő Bilak-hegy keleti aljában feküdt, Szeszárma közelében.
Belyegalja kezdettől fogva a Harinnay Farkasoké volt és Szeszárma tartozéka.
1456-ban V. László király Harinnay Farkas Jánostól hűtlenség czimén elkobozván, Farkas Tamás fiainak János és Miklósnak adományozta.
1485-ben Farkas Tamás e birtokban kir. beleegyezéssel magtalansága esetére örökösévé Héderfáy Mihályt tette.
1493-beli birtokosai ugyanazok, mint Szeszármának.
1502-ben Farkas Tamás fia János magvaszakadása esetére e birtokra nézve sógorát Bikli Jánost teszi örökösévé.
1560-ban birtokosa Farkas Farkas.
1576-ban Báthory István fejedelem a hűtlenségbe esett Békéspárti Harinnay Farkas János és Miklósnak e birtokát Báthory Kristófnak adományozta oda s a következő 1577-ik évben be is igtattatott, de ugyanezen évben néh. Harinnay Farkas Farkas fiai Miklós és János annak birtokbavételétől Báthory Kristófot tiltják. Ezen tiltakozásukat 1585-ben is megújítják, de eredménytelenül, mert 1589-ben Báthory 146Zsigmond e birtokot Báthory András bibornoknak adományozta, a ki azt Bethlen várához csatolta.
1590-ben Harinnay Farkas Miklós és testvérének néhai Farkas Jánosnak fiai: Tamás, István, János, Ferencz és Mihály Báthory András ezen igtatásának ellentmondtak.
1595-ben Farkas Miklós a maga és testvérének néh. János fiainak: Tamás, István, Ferencz és Mihály nevében a fejedelmet e birtok bitorlásától újólag eltiltja, de többszöri tiltakozásuk ellenére is, birtokukhoz többé nem juthattak.
1596-ban Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Báthory Andrásnak e birtokát, mint a mely, úgymond, egykor Bethlenvárához tartozott, Lugasi Ferencznek s ennek mindkét ágban levő kihalása után Tót-váradjai Jánosnak s utódjainak adományozza oda.
1601-ben Tahy István e birtokát, mely Bethlenvárához tartozott, nejére Kendy Zsuzsannára hagyja.
1608-ban birtokosa Kendy István.
1610-ben mivel Belyegalján vámot emeltek birtokosai, a beszterczei országgyűlés azt eltöröltetni rendeli.
1619-ben Kendy Krisztina e birtokát férjére Haller Zsigmondra ruházza, de az igtatásnál 1620-ban Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsanna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsannától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt és Bethlen Ferencz ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond e birtokát testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti.
1632-ben Rákóczy György Haller Zsigmond e birtokát annak magvaszakadtával bátyja György tiltakozása daczára Kékedy Zsigmondnak adta zálogba.
1638-ban Kékedy Zsigmond e birtokát haláláig neje s rokonaira Béldy Pál és Jánosra hagyja, melybe 1639-ben özv. Kékedyné Barkóczi Annát a fejedelem jóváhagyása folytán beigtatják.
1471658-ban Haller Istvánnak itt 2 adófizető jobbágya volt.
1660-ban Barcsay Ákos Kékedy Zsigmond végrendelete alapján e birtokba Béldy Pált, ki azt Barkóczy István és Zsigmondtól magához váltotta, megerősíti, de az igtatásnál Bethlen Farkas, Gergely, Elek és Ferencznek özvegye Kemény Katalin ellentmondtak.
1663-ban Apaffy Mihály e birtokot, mely Béldy Pál kezén csupán zálogjogon van, Bethlen Farkas, Gergely és Eleknek adományozza, de birtokba nem vehették, mert ugyanez évben Apaffy fejedelem parancsára Béldy Pált, Kékedy Zsigmond végrendelete alapján újra beigtatják.
1678-ban a hűtlenségbe esett Béldy Pálnak e birtoka elkoboztatván, Apaffy Mihály azt Bethlen Farkas, Gergely és Eleknek adományozta, a kik birták 1694 után is egészen 1701-ben történhetett elpusztulásáig.
1783-ban a gróf Bethlen-család birja e pusztát s jobbágyaival miveltetvén, a vármegye elrendeli felméretését.
Hogy e községnek kezdetben lakói kik voltak s mi okozta elpusztulását, nem tudjuk, a XVI. és XVII-ik században, mint a fennmaradt jobbágy családnevek bizonyítják, magyar és oláh lakosai voltak.
Jobbágy családnevek: 1577-ben kenéze Kriszte Tamás, Páska János.
1590-ben kenéze Borsota János; jobbágyok: Margit Tamás, Maxin Reste.
1678-ban Basuta, Filep, Trif, Sütő, Puskás, Lupsán, Kidrán, Lapusán, Lupe, Miklós és Varga.
1560-ban van 18 jobbágy, 1 zsellér lakója, kik 19 házban laknak.
1678-ban fiaikkal együtt 18 jobbágy lakik 7 házban, el van pusztulva 9 ház.
Határhelyek: 1678-ban Susormező, Horkovis földrész.