VADÁSZ. (VODAZ. VADAS. VADAZ.)
VADÁSZ.
(VODAZ. VADAS. VADAZ.)
(VODAZ. VADAS. VADAZ.)
Nevét első lakosainak foglalkozásától vette, kik királyi vadászok lehettek. Ugy látszik, ikerközséget képezett, melynek egyik része 478nemesi birtok maradt,* másik része már 1374-ben mint a váradi székeskáptalan birtoka emlittetik.*
Zichy codex: III. 214. 1. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 1525. 16. és 18.
Batthyány-codex: I. 13. rubr. – Leges eccl: III. 233. 1.
Különben jelentékeny község; lelkésze, György, ki mellett Domokos, majd János nevü segédlelkészt is találunk, 1332–1337-ben huszonegy garas pápai tizedet fizetett évenként, segédlelkészei közől pedig az első kettőt, az utóbbi hármat.
Középkori egyháza, mely részben maig áll, s a helv. vall. egyház hajóját képezi, «faragott és festett képekkel» díszített, románkori épület volt;* de most már ablakai kitágitvák s falképeiből csak egy van meg a félkörrel záródó nyugati bejárás felett, az is részben bemeszelve, részben az eléje épitett uj torony által eltakarva. E kép az ur Jézust a keresztfán tünteti fel, feje körül angyalokkal, kik mondat-szalagokat tartanak, de a betük már felette homályosak. A kereszt alatt jobbról három szent asszony áll, kik közől a két szélső a középsőt, Szüz-Máriát, vigasztalva támogatja, szélről félig térdelő férfiu, ki, fejét jobbjára hajtva, szomorkodik; a kereszt bal oldalát a három apostol foglalja el, kettő áll, a harmadik, ismét legszélen, féltérdre ereszkedik, s fejét jobb karján nyugtatva könyeket hullat. Az egész kép átgondolt, ügyes munka, alakjaiban sok természetességgel, s olvadékony szinezete mig egyrészt megfelel a bús jelenetnek, másrészt neveli a hatást.
«Templomunknak régibb része, mely belől, mint most is látszik, és a még most is élő öregektől tudatik, vak ablakokkal, faragott és festett képekkel volt teljes; ujabb részét, napkelet felé kitoldva, a mostani reformatusok építették ezelőtt mintegy 35 esztendővel.» A helybeli helv. vall. egyház jegyzőkönyve, mely kelt 1843-ban.
