BARMÓD. (BORMOW. BERNOLD. BERNOLT.)
BARMÓD.
(BORMOW. BERNOLD. BERNOLT.)
(BORMOW. BERNOLD. BERNOLT.)
Középkori neve legtöbbször az utóbbi változatokban fordul elő, s ezek élénken emlékeztetnek a XII-ik század «méz-beszédü tanitójának», Szent-Bernátnak, régiesen Bernaldnak nevére. Valószinü is, hogy a község egyháza e szentnek tiszteletére volt szentelve, s középkori szokás szerént védszentjétől vette nevét a község, de eredeti neve eltorzitva jutott az utókorra.
A XIII-ik században a váradi püspök és káptalan közös birtoka, utóbb egészen a püspöké.*
E munka II. kötete 250. 1.
Birtoknak tekintélyes, de hitközségnek annál csekélyebb volt; papjai minden évben változnak: 1332-ben János a lelkésze, utána évről-évre: István, András, János, András; pápai tizedök is csak évi három garas.
Ma puszta, melynek «templomhely» nevű pontján a régi egyház széthullott tégláira s a körülötte létezett temető nyomaira akadunk.
