KOLT. (KOLCH. KOLTH.)
KOLT.
(KOLCH. KOLTH.)
(KOLCH. KOLTH.)
Ma puszta a hajdani csolti apátságtól napkeletre. Nemesi birtok volt, mely 1303-ban vétel utján Solymosi Jánoshoz került.*
Zichy-okmánytár: I. 101. 102. 108. 111. 148. 11. – NAGY I: Anjoukori okmánytár. I. 103. 1.
Régi egyházának téglamaradványai a «templomhalom» tetején, mely rengeteg nádasok s tavak közől emelkedik ki, még ma is meglátszanak, s az elhagyatott hely iránt a vidék népe kiváló kegyelettel viseltetik. «Egyszer – beszélte vezetőm – mikor már a dombon a templom pusztulóban volt, egy öreg asszony járt erre legény fiával csolnakon. A dombhoz érve, mondá az öreg asszony fiának, állj ki fiam, hadd nézzem meg még egyszer ezt a templomot: abban tettem én le a hitet a te szegény, édes apáddal.»
