BÁRÓD. (BAROUD.)
BÁRÓD.
(BAROUD.)
(BAROUD.)
A Királyhágó alatt, amaz utvonal őrzésére, mely Erdélyt az anyaországgal összeköti, királyaink fegyveres, szabad jobbágyokat telepítének le, kik egész falvakat képezének. E falvak egyike Báród, melyet napjainkban Nagy előnévvel különböztetnek meg.
Említi már Benedek váradi püspök (1291.) jegyzéke, mint olyan községet, mely huszonegy kepe tizedet, lelkésze pedig egy unczia szeretetadományt hozott be. És a névtelenül maradt lelkésznek áll még hajdani kis egyháza is, melynek fel- és alaprajzát a mellékelt képekben adjuk( XXI. tábla és 40. szám), s melyet szentélyének még épen maradt félkörives, kajácsos ablakai mellett faltámjai s csúcsives diadalive az átmenetkori egyházak közé sorolnak. A hajója elé épitett kis fatornyos előcsarnok ujabb keletű. A népmonda szerént ez egyházat is a törökök épitették a felette emelkedő «Pajtás» nevü dombon, de amivel egy nap elkészültek, azt, másnap reggelre kelve, mindig mostani helyén találták: éjfélenként angyalok hozták le.
