Feketehalom.
Feketehalom.
Feketehalom (németül Zeiden, oláhul Kotla és Koé) régi korban a Barczaság legjelentékenyebb helysége volt, s sokáig vetélkedett Brassóval az elsőség felett; de mivel a szászok városaik épitésénél a természetileg erős fekhelyre mindig tekintettel voltak, Feketehalom a nyilt helyen fekvő helység nem versenyezhetett, a természetileg erős fekvésű Brassóval, s igy az által hamar túlszárnyaltatott*: de Brassó előnyét az is biztositá, hogy Feketehalom város, a hajdani feketehalmi királyi vár területén feküdvén, nagyon sokáig, még a 16-ik század első felében is fiscalis területnek nézetett s a feketehalmi vár porkolábjai a zeideni papok dézmáját ez alapon le is foglalták*, mi gátlólag hatott arra, hogy szabad városként a vidék székhelyévé nőhesse ki magát. De a Brassóval való verseny emlékéül fennmaradt az, hogy Feketehalom is Brassóval azonos czímert (koronázott fagyökér) használ.
Lásd Nemzeti Társ. 1839. évf. 75. lap.
Mert 1514-ben Ulászló 7-n decret. 3. Art. a kincstári birtokok sorában Törcsvár mellett ott találjuk Zeidinumot is. Lásd Deutsch. Fundgr. Neue Folg. 330. l.
Feketehalom legrégibb neve a magyar elnevezés*, mi arra mutat, hogy itt is a királyi vár szárnya alatt a várnépe által lakott, magyar helység volt kezdetben, csak a szászok betelepülte után kezdenek a német Zeiden, s annak Czeidinum, Cidinum és Ceida* változatai előjönni. Az oláhok hegyet és várost Kotlának nevezik. Feketehalmot gyakran látogatták meg az uralkodók, igy Zsigmond 1395. márcz. 11. Feketehalomból rendelkezik a székely ispánhoz a brassaiak vámmentességéről*; ugyan e nap a barczasági szász faluknak rendeli, hogy Brassó védfalaihoz anyagot hordjanak s munkásokat adjanak*, és ugyan innen s e napon adományozza el Zernyestet*. 1526. máj. 5–7. Lajos király Budáról az erdélyi vajdához rendelkezik a Brainish nevű tölgyes erdő iránt, mely a mint Zunyogszegi Majláth István kir. kamarás és étekfogó a feketehalmi polgárok nevében jelenti, mindig ama város birtokában volt, most pedig a szomszéd faluk legeltetik és használják; azért Zápolya Jánosnak meghagyja, hogy nevezett erdőt valódi határai közt Feketehalom kizárólagos birtokába adja*.
Még IV. Béla egy adománylevelében Feketheuholmnak irja. Lásd Katona Hist. Crit. Regn. Hung. VI. 492. De még Zsigmond alatt is leginkább e neve szerepel.
Lásd Benkő Milk. II. 225.
Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 2. 305–306.
Lásd Sieb. Quartals. VII. 288.
Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 2. 300.
Lásd Gub. levélt. Priv. Civit. G. 28. 5326/785.
Ily kevés, mit a magyar királyok korszakából Feketehalomra vonatkozólag fel tudunk hozni, pedig Feketehalomnak, mint a Barcza legrégibb városának igen gazdag okmánytára volt; de Brassóval bizonyos erdő felett pert folytatván, mindennemű régi okmányait, szabadalomleveleit felküldötte egy pesti ügyvédhez, hogy a perre vonatkozókat kiválassza. A hosszúra huzodó per alatt az ügyvéd elhalt; utódjai átirtak Feketehalom előljáróságához, hogy a 200 frt perköltség lefizetésével az irományokat vegyék át. A kupaktanács egybegyült, s elhatározta, hogy régi hártya és papirdarabokért soha se fog 200 frtot áldozni, s igy a kincset érő okmányok oda vesztek, s azokkal Feketehalom őstörténelme is elveszett. A fejedelmi korszakban kezd már Feketehalom a történeti homályból kibontakozni s az események folyamába belépni; igy 1576. márcz. 11. a Lengyelország királyságára menő Báthori Ist. Feketehalomban van.
1595. septemberében Báthori Zsigmond Szinán pasha elleni hadjáratakor Feketehalomban öszpontositá hadseregét*, ide sereglett az ősszabadsága visszaadásával kecsegtetett székelység 16,000 fegyverese. Ez alkalommal a feketehalmi táborban országgyülést is tartottak*. Innen indult el Báthori hatalmas hadseregével a török tönkreverésével Mihály vajdát trónrahelyezni*, mit az álnok rövid időn szépen hálált meg Erdélynek és a Báthoriaknak.
Sept. 11-én a feketehalmi táborból ir Bocskai István levelet, sept. 13-án maga a fejedelem ir Várad vára provisora Köveskuthihoz, lásd Tud. Gyüjt. 1830. VII. 111. l.
Lásd ez országgyülést Kemény Józs. Art. Diet. T. VII. Nr. 20; emliti Bethlen Fark. T. II. p. 602.
Kővári Erd. Rég. 154. lap.
1611-ben midőn a külellenséggel szövetkezett Brassó a Barczaság népét is a forradalom vészeibe sodorta, s a hajduk mesterkélt fellázitása által Báthori Gábort Ráduj vajdával a papiros malomnál megcsufolta; Báthori a kölcsönt visszaadandó bőszülten jelent meg a Barczán, s erős sereggel közelitett Feketehalomhoz. Brassóból 32 deák (azok közt 13 magyar) jött Feketehalomba, s ottan (1612) a márc. 23. megérkezett fejedelmi sereggel szemben oly erélyes ellentállást fejtettek ki, hogy a rohamra vezetett sergeknek a sánczokból vissza kellett huzódni, s rendszeres ostromhoz kezdeni, a melynek csak harmad napján esett el a templomvár; a bőszült Báthori a jobb sorsa méltó deákokon tölté bosszuját, s miként Mikó Ferencz és Bordan Tamás mondja*, Vidombakra vitetvén, azokból 20-at karóba huzatott, 11-et lefejeztetett, a 32-et pedig – kit társainak kivégzésére felhasznált – hirmondóul Brassóba küldötte, hol Weis királybiró ölette meg. Báthori ezen kegyetlen vad eljárása terrorizálta a szászokat s bizonynyal feketehalmi és ezt követett volkáni kegyetlen garázdálkodása nem kis befolyással volt arra, hogy a Barczaság többi kastélyai, s még a bevehetetlennek tartott Rosnyó és Törcsvár is ostromot nem várva, magokat feladták.
Mikó Hist. és Bordan T. stolzenburgi pap Virtus coronata czímű műve 1061–1613. pag. 260.
Báthori Feketehalom templom-kastélyában Szigethi István alatt őrizetet hagyott (Fuchs elbeszélése szerint), augusztus 28-án azonban a brassaiak egy ügyes hadicsellel e kastélyt visszafoglalták. Ugyanis a feketehalmi menekültek és brassai katonák éj idején belopódzva, elrejtőzködtek a pinczékbe. Szigethi a kastély parancsnok esti szemlét tartva, szédelgő katonáit a kastélyba kergette, s azután az őrizet egy részével Vidombakra lovagolt át. A parancsnok távoztával az őrizet nagy része ismét szétoszlott tivornyázni, mikor az elrejtőzött szászok a nyitva hagyott kapun berohantak a külső várba, a meglepett kapuőröket megkötözve, a belső vár kapuit is felnyiták, s a kastélyt elfoglalván, a foglyul esetteket elbocsájtották, mi – be kell vallaunk – Báthori kegyetlenségével szemben nagylelkű nemes tett volt*. Nem sokára azonban Török István mezei kapitány Földvárnál a brassaiakat szétvervén és Weisot is elejtvén, az egész lázongásnak véget vetett. Feketehalmot is visszafoglalta, azonban ezt és az elfoglalt többi barczai kastélyokat és várakat is következő évben vissza engedte a fejedelem.
Fucshius krónikája.
1616-ban Bethlen Gábor Feketehalomban van s febr. 21-én itten fogadja a portáról visszatérő Toldalagi Mihályt*.
Toldalagi Mikl. emlékiratai köz. Erd. Tört. Ad. I. k. 225. lap.
1632-ben a fejedelem némely Oláhországból megtérő cancellistáit a feketehalmiak bántalmazták, miért fejedelmi tanácsos és biró Hirscher Keresztes által bepereltetvén, 600 tallérra büntettettek, mit hirtelen kifizetni nem tudván, Hirschernek egy darab erdőjüket elzálogositák*.
Egy Szunyogszeggel folytatott metalis perből kitetszőleg.
1655-ben a II-ik Rákóczi által Oláhországban szétvert semények és tatárok váratlanul beütnek a Barczára, s ott több helységekkel együtt Feketehalmot is feldulták*.
Kővári Erd. Tört. V. k. 56. lap.
1659-ben a harmadszor trónra lépett II-ik Rákóczi György, a midőn szövetségese Minye vajdával találkozandó Törcsvárnál járt, visszaútjában october 16-án Feketehalomban időzött, innen ir Rhédei Ferencznek, mely levelében a többek közt mondja, hogy Minye vajdával Rukajnál találkozott és egyezkedett, Konstantin vajdát pedig Moldovába inditotta, végre tudatja, hogy kedden Radnóthon lesz*.
Kemény József Appar. Epist. X. 121. lap.
A Rákóczi mozgalom Székelyföldre is behatván, 1704. Henter Mihály Hermányból rácsapott a Székelyföld ellen küldött s Feketehalomnál táborzó Gravenre, de tüzhez szokatlan kuruczai szétfutottak, s Graven üldöző csapatjai sokat levágtak közülök.
A gyászos napok vészét megéneklő népköltő a holdvilági csata érintése után igy folytatja*:
Cserey Mihály Uj nemz. könyvt. 328. lap.
Jaj hamar, azután az Barcza mezeje
Sok vitézlő rendet az vérben keverve,
Kiket az Háromszék kedvekre nevele,
Feketehalomnak völgye eltemete.
Sok vitézlő rendet az vérben keverve,
Kiket az Háromszék kedvekre nevele,
Feketehalomnak völgye eltemete.
És ismét tovább:
Feketehalomnál esék nagy vérontás
Aholott hallatott szernyü nagy sikoltás.
Mint az sürü zápor a puska ropogás,
Véres fegyver előtt egymásra borulás.
Aholott hallatott szernyü nagy sikoltás.
Mint az sürü zápor a puska ropogás,
Véres fegyver előtt egymásra borulás.
A ki elszaladt is: utána az ráczság
Elbágyadt a lovuk – jaj szegény magyarság!
Ellene támadt gyülevész sok szászság,
Erdőben bujkáló hitvány rosz oláhság.
Elbágyadt a lovuk – jaj szegény magyarság!
Ellene támadt gyülevész sok szászság,
Erdőben bujkáló hitvány rosz oláhság.
Ebből kitűnik, hogy a barczai szászok és oláhok az ellenséggel fogtak kezet, s ha nyilt csatában nem is vettek részt, de a csatából menekülők gyilkolásában kitüntették magukat s azért mondja máshelyt a költő:
Kiket az tejükön sokáig tartottunk,
És a mi vérünkön ugyan meghizlaltunk:
Azoktól mindenütt széljel pusztittatunk,
Véres fegyvereknek élére hányatunk stb.
És a mi vérünkön ugyan meghizlaltunk:
Azoktól mindenütt széljel pusztittatunk,
Véres fegyvereknek élére hányatunk stb.
A győztes Graven ekkor Háromszékre rontott s a fegyvereket beszedve, annak minden faluit felégette*, mit igy énekel meg a népköltő:
Lásd az egész költeményt: „Gyászénekek” Thaly Kálmán Adalékok a Tököli és Rákóczi forradalom tört. II. 31–35. lap.
Ekképen Grafen is nemes Háromszékkel
Bánik, mint kegyetlen sok vitézlő renddel
Kiket levágata s fegyverét vette el,
Tartományát pedig megégette tűzzel.
Bánik, mint kegyetlen sok vitézlő renddel
Kiket levágata s fegyverét vette el,
Tartományát pedig megégette tűzzel.
De a kurucz fegyverek itt kapott csorbáját hamar kiköszörülte Pekri Sárkánynál, honnan a gyalog maradt Graven alig tudott serge romjaival Szebenbe menekülni. De nemcsak ott adta vissza a kölcsönt a magyar, hanem Feketehalomnál is egy fényes győzelemmel egyensulyozá az akkori veszteséget, mert 1849. márczius 19-én Feketehalom mellett folyt le a győzelmesen előnyomuló Bem előtt futó Puchnernek utolsó csatája, melyet elvesztvén, egész sergével s orosz szövetségeseivel sietve kimenekült Oláhországba*.
Kővári Erd. Tört. 1848–49. 205. lap; e csata e munka III. kötete 171–172. lapján részletesen van leirva.
Feketehalomnak mint a Barcza legrégibb városának, bizonyosan régibb korban is voltak vásárai, de azok évültek; később a kereskedelem és ipar kifejlődésével a Feketehalom körül csoportositott s Brassótól tovább eső faluk igényei az azok szüksége iránti érzetet feléleszték, minek eleget teendő, Mária Terézia 1761. jul. 9-én Bécsből kiadott engedélyokmánya által Feketehalomnak Szt-György és Szt.-Mihálynapkor tartandó két országos sokadalomra adott engedélyt*. Feketehalom, mint város, ma is tanácscsal és Brassó által korlátolt némi önkormányzati joggal van fölruházva; a város ezen önkormányzatára, belszervezetére, lakóinak felosztására, czéheire, tanácsainak hatáskörére és kötelességeire, valamint a város régibb szabadalmaira nézve igen érdekes adatokat találunk egy 1789-ben a kormányszékhez fölterjesztett domestica constitutiójában, mely nemcsak a fennebbiekre nyujtott igen érdekes felvilágositásokért, hanem azért is fontos, mert az a Barczaság mind a 4 mezővárosa jogtörténelmével foglalkozik, s e mellett igen érdekes adatokat nyujt a szászok beléletére, a mely akkor is oly zárkozott, oly önző, oly barátságtalan volt, mint aminő mostan. Ez okon én a nagyterjedelmű német szövegű okmánynak* magyaritott rövidletét itt közölni szükségesnek itélem. A kivonatos ismertetést a következőkben foglalom össze: I. Feketehalom mezőváros 4 főrészre, ugynevezett negyedre oszlik, ezek mindenikének saját negyedesküdtje van. Mindenik negyed 4 társaságból vagy szomszédságból áll, egy szomszédság 34 gazdát számit, ezek közül kettő mint szomszédságatya ügyel a kürtők tisztaságára és mindennemű rendetlenség elhárítására; a szomszédságok főtörekvése az, hogy a nyilvános munkák: mint mezei keritések, út- és hid-csinálás, előfogatok kiállitása s egyáltalán minden a várost érdeklő terhek és szolgálmányok nagyobb rendben végeztessenek. Ezen szükségesség adott lételt e társulatoknak, miért azok csak szokásbeli törvényekkel birnak, ilyen: hogy az engedetlen vagy kötelességmulasztó szomszédsági tagokat megbirságolják, az igy begyült pénzt a szomszédsági egybejöveteleknél ellakmározzák.
Lásd Gub. levélt. Priv. Civ. G. 28. 5336/785.
Lásd ugyanott 1890/790. Keletezése Feketehalom 1789. oct. 28., aláirva: Freund András, cassa procell.
Feketehalomban két czéh van: a kerekes czéh és a takács czéh. Az első Brassó tanácsától 1654-ik sept. 10-én egy tizenöt fejezetből álló czéhtörvényt nyert, melynek nevezetesebb pontjai: Minden évben a czéhbeliek összegyűlnek, mikor a czéhtörvény felolvastatik, előljárók választatnak; az ily gyülésről kimaradók 50 dénárt fizetnek. A tanonczoknál arra kell ügyelni, hogy szabad és valódi német nemzetiségű legyen; a czéhmester tudta nélkül, 1 frt büntetés terhe alatt, senki tanonczot föl nem vehet; mester fia fölvételért 4 frt 50 drt, idegen 9 frtot fizet; annak 2, ennek 3 évig kell tanulni, mikor remekben egy egész szekeret kell csinálni, mely ha sikerül, 3 frtot fizet fölszabadulásáért, ha nem sikerül, a czéhmester mond itéletet. Az engedetlen tanonczot a mester megbüntetheti. A kézmüveket a czéh szemlészei megvizsgálják, s ki rosz munkát csinál, büntetés alá jön. Azon mester, ki szegénysége miatt fiát máshoz adja tanulásra, a czéhbe 1 frtot fizet. Egyik mesternek másik ellen való szitkozódását annak mérve szerint büntettetik. A becsempészett idegen munkát elkoboztatják. A feketehalmiak kerekeiket Brassóba eladás végett vihetik. Egy mesterré váló és házasulandó legény 9 frt 50 drt fizet a czéhbe. A tanoncz mesterétől kap első évben minden vasárnap 1 drt, második évben 2 drt, harmadik évben 3 drt; emellett évenkint 3 inget, 3 lábravalót, 2 széles előkötényt, három évre 2 sürke kabátot, 3 pár fejelés csizmát, s minden évre egy pár uj csizmát. Tanoncz felvételkor ez és mestere egy-egy veder bort ad a czéhnek. A hét számra dolgozók egy kerékért 24 drt kapnak, ki kötelezettségénél többet csinál, kézmüve árának harmadát kapja, ha a fejedelmi kerekes ratiójára dolgozik valaki és ha a brassói kerekesekkel a járulékot leteszi, akkor otthon az alól fölmentetik.
A feketehalmi templomvár északi oldalról. (Rajz. Greguss J.)
A takács-czéh hártyára irt 33 czikkelyű czéh-szabályzatát a brassai tanács 1616. május 1-én adta ki; ezen szabályzat a minden évben tartandó és számadást vizsgáló czéh közgyülésén felolvasandó, aki e gyülésről kimarad, 1 frt birságot fizet, ki czéhbe hivatva nem jelenik meg, 50 drral büntettetik, a négy sokadalomkor Brassóból senki kézművét – elkobzás terhe alatt – haza ne vigye. Ha valamely mesternél egy végben kétféle kelme találtatik, elveszti a vásznat, melynek két része a törvényé, egy része a czéhé; ugyan ily büntetés éri azt, aki a posztót rövid vagy vékonyra csinálja, valamint azt is, ki véggyolcsnál veres szegélyű vásznat készit. Csak becsületes valódi német nemzetiségüt lehet czéhbe fölvenni. Tanoncz-felvételkor ez 1, mestere 3 frtot fizet a czéhbe. A tanoncz 4 évig tanul, mit ha ki nem tölt, felvételi díját vesziti; ha éveit becsületesen kiszolgálja, a mester ad 1 frtos kabátot, egy 14 dros kalapot, két inget, egy pár lábbelit. A mester a felveendő tanonczot a czéhmesternek bemutatja, s ettől 8 napra veszi házához; ha ez alatt más valaki venné fel, 1 frt büntetést fizet, s a tanoncz még is az előbb felvevőnél marad. Idegent ne, csak bennszülöttet vegyenek föl; de a barczaságiak a brassai mesterek által fölvétethetnek.
A falusi takácsok tanonczot, legényt nem, hanem csakis a 4 mezővárosban levők tarthatnak, faluhelyen legfölebb a mester saját fiát alkalmazhatja csak. A háznál fonottat szőheti fel s azt középen kötve, adja el. Idegen takács sing számra csak sokadalmak alkalmával árulhat, ez csak a brassai takácsoknak van megengedve. Az oly falusi vagy mezővárosi takács, a kinek vevői vannak, Brassóba költözködhetik, hol a czéhdij lefizetése mellett a czéhbe felveendő.
A tanoncz ideje eltelte után legénynyé lesz, mint ilyen még négy évig s a remeklésért még egy évig szolgál, mely idő alatt nősülnie nem szabad. Amely legény a remeket 3 nap alatt el nem késziti, 4 frt birsgot fizet. Czéhen kivülinek a mesterek munkát nem adhatnak 1 frt büntetés terhe alatt. Mester fia ha remeklés után czéhbe áll, fizet 25 dénárt és ebédet ád. Házasodáskor a legény 6 frt 88 drt fizet a czéhbe, s osztovátát a czéhmester tudta nélkül fel nem állithat. Ha a házasulandó takács leányt vesz nőül, a czéhilleték harmadrésze elengedtetik. A kik külföldre, Moldova vagy Oláhország részére lopva dolgoznak, a czéhből kizáratnak, s mig 8 frt birságot le nem fizetnek, vissza sem vehetők; azok, kik lopva Erdély számára dolgoznak 4 frtig büntettetnek. Ha a tanoncz ok nélkül elfut mesterétől, 1 frtig büntettetik. Az özvegy takácsné házi szükségletére igen, de eladásra nem szövethet. Ha legény vagy napdijas mestere házát erkölcstelenséggel bepiszkolja, a törvény büntetése alá esik s mig mestere meg nem bocsát, munkára semmi szin alatt föl nem vétethetik.
Ha brassai polgár saját fonalából a négy mezőváros valamelyik takácsával szövetni akar, azt saját házi szükségére teheti; ha valamely takács a szövésre adott fonalból elsajátitna, 1 frt büntetésben marasztaltatik el; ha azt másnak adná el, a czéhből kizáratik. A négy mezővárosban viszont eladásra senki vásznat nem vehet, kivéve, városit (brassait), ki tenné, vásznát veszti a törvény és czéh számára. A mezővárosok mesterei szövésre fonalat nem vehetnek, hanem csak háznál fontat használhatnak; kinek eladó fonala van, városban (Brassó) adja el. Jegyet minden mester tartozik kelméjébe beszőni. A mezővárosok takácsainak meg van engedve, hogy saját készitményű kelméjüket a sokadalmakon singszámra is árulhassák, valamint Magyaros, Veresmart és Kőhalomba is eladás végett elvihetik. A városi (brassai) és mezővárosi takácsok saját lenükből fonathatnak, de az ilyet a Barczaságról elkobzás és 10 frt büntetés terhe alatt ki nem vihetik. A vidékről Brassóba vitt vásznat 9 óráig csak városinak s csak 9 óra után adhatni idegennek; ki e szabályt megszegné, árúja elkoboztatik. Ha az itt előirt czéhszabályokat a négy mezőváros takácsai megszegnék, a brassai mestereknek jogában van az engedetleneket belátásuk szerint megfenyiteni és büntetni*.
Ebből kiviláglik, hogy ezen szerkezet a legönzőbb irányu volt, melyben nemcsak a kaszt-rendszer elkülönitő irányzata, minden másnak mint szásznak kizárása, a czéhbelieknek másokkal való egybeházasodása, és rokonosulása meg volt gátolva, egy kölcsönös kizsákmányolás rendszere volt behozva, a brassai kereskedő kizsákmányolta az azon városi és vidéki iparosokat, mert azoknak a szomszédos országok számára készitményeiket eladni nem szabadott; a brassai iparos kizsákmányolta a négy mezővárosi, ezek pedig a falusi iparosokat. Egy folytonos lánczolata volt a szabad munka és iparjog megszoritásának; s végtelenül önző, a mennyiben a szászon kivül minden más nemzetiségü iparos kiképezésének, megtelepedhetésének és ipargyakorlatának útját elzárta, és a mesterségeket és azok hasznait kizárólag csak a szászok számára monopolizálta; kizárta teljesen a magyar s más nemzetiségű iparost a Barczaságról, mig a szász iparosok a magyar városokban szabadon kereskedhettek, sőt le is telepedhettek.
Ezenkivül volt a feketehalmi czéheknek egy 1764-ben a szász universitástól nyert szabadalomlevelük, mely az ottani tanácsoknak a többi szász takács czéhekkel való egyesülési szabadságát megengedte, és Bethlen Gábor fejedelemnek azon 1617. május 9-én kiadott kiváltságlevele, melynek értelmében a feketehalmi takácsok készitményeiket a szebeni, segesvári és medgyesi sokadalmakon szabadon elárusithatták.
II. Feketehalom belkormányzatát illetőleg következő rendszabályok voltak érvényben. A communitás, az értelmesebb és tevékenyebb polgárok közül választott 50 tagból állott; ezek Simon-Juda napján tartott nyilvános ülésben, szabad szózatolás útján választák a régebb tanácsnak nevezett előljáróságot: a birót, hannt és szószólót, továbbá a communitás ügyelt fel a számadásokra és gondoskodott a három erdőpásztorról.
A régen tanácsnak nevezett előljáróság 12 személyből áll, egy biró, egy hann, négy negyedesküdt és hat öreg esküdtből; ezen utóbbiak közül választatik a biró, hann és jegyző. Kötelességük: a) mikor peres ügy merül fel, teljes számmal tartoznak a tanácsháznál megjelenni, s a felek kihallgatása után igazságos itéletet mondanak; felügyelnek továbbra a város javaira, tanácscsal és tettel minden erejükből a közjó érdekének előmozditására igyekeznek; b) a biró behajtja a kir. adót s a város lakói közt előforduló czivakodások, veszekedések eseteiben itél és büntet; de a feleknek jogukban van ily itéletét a communitás elibe felebbezni; ezen kivül a biró kezeli az allodialis pénztárt, s gondozza a község minden ügyeit; c) a hann mint második előljáró az előfogatok, szállásolás és mészárszékekre ügyel; d) a 6 öreg esküdtnek nincs más külön megszabott kötelessége, minthogy kettő közülök az osztálykérdésekben jár el, a többi segitségül szolgál; e) a negyedesküdtek a birót az adószedésben, a hannt teendőiben segitik, és a rendeleteket negyedeikben kihirdetik; f) a jegyző végzi a községben előforduló mindennemű irást, vezeti a jegyzőkönyvet, az adólajstromot, allodialis számadásokat, és az osztályügyek irományait.
III. A törvénykezést illetőleg a) a házak és fekvőségek körül támadható viszályok, összeszólalkozások, melyek vagyont és becsületet illetnek, és a kisebb jelentőségű ügyek a biró előtt tárgyaltatnak, onnan tanács elébe vitetnek; jelentékenyebb jogi kérdések egyenesen a tanács előtt tárgyaltatnak, s ha a kimondott itélettel valamelyik fél nincsen megelégedve, a brassai tanácshoz felebbezhet; b) élet-halál kérdések a brassai tanácsnak bejelentetnek, honnan 2 küldött jön ki, kik jelen vannak az itélethozatal és végrehajtásnál, mivel Feketehalom ezen itt jelölt megszoritás mellett jus gladii-vel birt. A mi a törvényeket – melyek szerint a tanács itél – illeti, rendszerint a szász nemzet törvényei szolgálnak zsinórmértékül; oly esetekben, melyekre nincsen határozott törvény, a szokásos és természeti törvényekkel segítettek magukon. A jurisdictiot illetőleg ezen mezővárosok nem birtak több joggal a szabad szász faluknál, s előljáróságaik inkább kiegyeztetési közegeknek (fora complanatoria) tekintettek.
Feketehalom – mint a szász községek egyáltalában – igen rendesen van épülve; a város központján van piacza, egy tágas nagy vendéglővel. Ódon templomvárának komor falai közé beépitett emeletes tanácsházával, a tanoda csinos épületével és lelkészi lakkal. Bem feketehalmi győzelme után e papi lakban volt szállva; a nagy tudományú lelkész Dick József ur igen nagy becsben tartja a hős tábornoknak egy hű, az eredeti után olajba festett arczképét, mely talán egyedüli hű képe forradalomtörténetünk ez óriási alakjának; a ki dicsőségével nemcsak e kis hazát, hanem az egész civilizált világot betölté, ki mindenütt, hol a szabadságért küzdeni kelle, megjelent áldozatkészen, hogy az emberiség előhaladásának, boldogulhatásának útait egyengesse, előkészitse. Ő, ki Európa népeiért annyit tett, még sirhelyet is csak Ázsiában talált.
De a multnak iránytűjével kezünkben hozzá kezdhetünk már a jeleni Feketehalom vizsgálatához, s mindenekelőtt ódon templomvárát veszszük szemügyre.
Feketehalomnak a történelemben némileg szerepelt s ostromokat látott templomvára teres piaczának északnyugati oldalán egy magaslaton fekszik; annyira körülfogva ujabb épületekkel, hogy itt-ott lebontott, de még sok helyen épen fennálló kettős várfala csaknem egészen fedve van, s csak hátulról látszik; különben ezen kastély kettős fallal birt, hatszögű volt, négy erős védtoronynyal, melyek most le vannak törpitve, csak egy maradt meg épen, a mely mellékelt képünk közép terén látszik. A jelenlegi torony a régi kaputorony megmagasitása által keletkezett s lőrések- és zúzmüvekkel van ellátva. E toronyban régi a legkisebb harang, a melyen ferde latin betükkel e körirat van: „O Rex glorie Jhesu Criste veni cvm pace”; utána ez a két számjegy,
mi 98-at jelent, az évszám kiegészitve 1598, mert a betüalakok régibb voltát nem engedik meg. A templomkastélyt belülről oszlopos folyosók futják körül, védtornyai éléstárul szolgálnak. Az ezen kastély által körülölelt templom a késő goth kor műve, a mire határozottan útal szentélyének szövedék boltozata (netzwerk). A hajó boltozatát 1702-ben készült czifra festetű deszka fölep helyettesiti. Oldalkapuja csúcsíves, mit ismét a késő goth kor vesszőműve keretel be. Fő portaléja romanizáló, a mennyiben köríves nyilatú; az egész fal vastagságát elfoglaló béllet mindenik oldalon három féloszlop által van tagozva, ezek durva alakitásu fejezeteiken kivül növénydíszt, belül angyalfőket mutatnak. Ezekre jön az oszlopoknak megfelelő hengerpálcza, mely a félkörív záródást futja körül. Ha ezen kapuzat valódi, akkor az egy régibb románkori templomból illesztetett a 16-ik században épült templomhoz, csakhogy az egésznek műzete oly kezdetleges, hogy az nekem egyszerüen egy románkori kapuzat ügyetlen utánzásának tetszik lenni.
Még Feketehalomban megemlitést érdemel a mulatóhely, mely a város északi végében borkert (Weingarten) nevű helyen van, itt szokott vasárnaponként a fiatalság tánczra összeseregleni. Ez egyike a legidyllibb helyeknek, hol a legszebb és legdúsabb források buzognak fel szép terebélyes fák árnyában. A fő forrás Hellbrunn nevet visel, s az nagy négyszög medenczébe van foglalva; a másik egy földalatti falba foglalt csatornán jön ki, s Hölle nevet visel; kifolyásuk oly nagy, hogy 50 lépéssel alább már malmot hajt s e mellett a városnak örökké csergedező számos kútjait vizzel látja el.
Feketehalom szászai műveltebbek és előrehaladottabbak a Barczaság többi falusi szászainál, a mit Brassó közelsége mellett az is idéz elő, hogy itt már régibb idő óta üdvös intézmények jöttek létre; igy 1833-ban már olvasóegylete s gazdasági társulata alakult, ez utóbbiba havonként mindenki egy garast fizetett, hetenkint egyszer összejöttek, s a gazdászat ujabb vívmányairól, találmányairól felolvasásokat tartottak; a tagdijakból gazdászati közlönyöket s kisebb gépeket szereztek, s ez előidézte azt, hogy a mezei gazdaság ma is legokszerűbben űzetik Feketehalomban. 1840-ben takarékossági és szeszes italok elleni társulat alakult, a mely a józan élet és takarékosság szellemét terjeszti, arra buzditva a tagokat, hogy meggazdálkodott filléreiket a brassai takarékpénztárba helyezzék el. Mind ennek jótékony következése van Feketehalom lakóira.
Feketehalmon – mint minden barczasági szász helységben – sok oláh van, kik a város déli szögletében külön negyedben laknak; ezek ott hangyaként szaporodnak, mig a szászok két gyermek rendszerükkel nem hogy szaporodnának, hanem még kevesbednek*, s igy az oláhok maholnap a szászok nyakára nőnek, máris nehány helységben, mint Rosnyó, Volkány és Keresztyénfalvában az oláh népesség túlszárnyalja a szászokét; az oláhok itt kivételesen szorgalmatosak s nagy juhnyájak birtokosai levén, vagyonosak is. Földbirtok, az igaz, kevés van kezükön, s mig csak a földbirtok adott polgári jogot, addig a szászok suprematiája biztositva volt; de ma már az egyenlő jog és kötelesség elve nem engedi meg az ily egyoldaluságot, a szászok maguk kezdték meg 1862-ben a szebeni conventiculumra való választások alkalmával a juhokat is választási census alapjául fölvenni; azonban ezen juhalap olyan, hogy ha a szászok továbbra is kiszakitják magukat a történelem és culturai szövetség kötelékeiből, maholnapra arra ébrednek föl, hogy azok a most lenézett faluvégiek lesznek az urak náluk.
Nemcsak itt, hanem Erdélyben mindenütt, igy a reformatiókor a Királyföldön 300,000 szász volt, ennek ma alig találjuk felét, mert ha a szásznak vett magyar lutheránusokat leszámitjuk, 147,000-nyire rug a szászok száma.
