A törcsvári vám.
A törcsvári vám.
Régen a törcsvári vám messze künn a határszélen volt a Veresfánál (ad rufam arborem), mely valamely régi elpusztult helység lehetett, 1377-ben azonban a midőn Törcsvára (a harmadik) felépült, a vámhivatalt a vár alá helyezték át*, s azóta mindig itten van.
Lásd Unterh. Bl. 1837. évf. 42. lap.
Jelenleg a törcsvári szoros főleg a tömösi út elkészülte óta nagyon kevéssé van járva, s az ottani vámhivatal korántsem oly jövedelmező, a mint azt nagyszámu épületeiről, templomáról* s rakhelyeiről következtetni lehet; de nem igy volt ez mindig, mert mint fennebb is érintém, ez volt régi időben Erdély legjártabb határszéli szorosa, a keleti kereskedésnek útja, mikor az itteni vám igen nagy jövedelmet hajtott; a vám kezelése kezdetben a törcsvári várnagyok kezében volt, a mint egy fennebb közlött 1486-ki okmány tanusitja, később azonban, nevezetesen a nemzeti fejedelmek korszakában divatba jött a harminczadok haszonbérbe adása, mikor legtöbbnyire Brassó tartotta haszonbérben a törcsvári vámot, s hogy még a XVII. században is – bár ekkor már az európai kereskedés Erdélyt elkerülte – mily nagy volt itt a forgalom, mutatja az, hogy Brassó a törcsvári vámot három évre az akkor nagyon nagy összeget tevő 10,500 frtért vette ki, a mint az ide mellékelt szerződés bizonyitja.
A törcsvári vámnál 1753-ban az első kápolna a harminczados udvarán épült, 1769-ben pedig a mostani az út mellett, s akkor önnálló hitközséggé alakult, pedig a hívek száma csak 90-re megy itt s a filiákban még vagy 150 fő van, s mégis külön lelkész van itt, kinek fizetése az államtól jár, de ilyszerű visszaélés a többi vámoknál is mindenütt előfordúl.
Nos Michael Eötves judex primarius ceterique senatores jurati ac tota communitas civium et incolarum civitatis Brasso damus pro memoria et in testimonium psen. Hogy noha a mi kegyelmes urunk fejedelmünk a Ttes, Méltóságos Rákóczi György Isten kegyelmességéből Erdély ország fejedelme nekünk kegyelmes urunk eő Nga az Törczvári vámot melyet eddig az réghi boldogh emlékezetű fejedelmek után ő Nnak is Kmes engedelméből és dispositiójábul az mi Brassó városunk birt, mostan fiscus keze alá vissza akarta tőllünk vétetni, mindazonáltal becsületes atyánkfiai által azért eő Nnak tett alázatos instanciánkra, könyörgésünkre, olyan kegyelmességét mutatta eő Nga hozzánk egész városul, hogy azon Törczvári vámot a die 1-o proxime futuri mensis may, három egész esztendeigh Tizenegyedfél ezer forint, pro flor. Nro 10,500 summa arendáért ujabban megh hatta városul mi kezünknél és birnunk jövedelmét, hasznát város számára vennünk és percipiálnunk megh engedte eő Nga kegyelmesen; az mely Törczvári vámnak hasznáért és jövedelmeért mi is egész városul az 3 következendő esztendőre megh igérvén eő Nnak az tizenegyetfél ezer forintot in usuale moneta, ugyan az eő Nga kmes jó tetszésébül ezt a summát 3 terminusokon és ily renddel keletik az eő Nga Tárházában administrálnunk u. m. 1-ben ezen reversalis levelünknek bemutatásával együtt mostan de facto Fogarasban léte alatt eő Nnak negyedfél ezer forintját fl. 3500 meg küldgyük. Ismét az országnak mostan jövendő Generalis gyülésére, mely leszen az jövendő Majusnak 1-ső napjára Fejérvárt viszont küldünk és administrálunk eő Nnak 3000 forintot, mely sumak fele az 10,500 forint summából megh maradandó 4000 forintot eő Nga is az mi Kmes urunk az eő Nga udvari gyaloginak szükségekre való posztó csináltatásra deputálván, az a fl. 4000 summa nálunk marad kiért mi is itt Brassóban posztót készteni tartozunk eő Nnak és plenarie beszolgáltatni usque ad diem 1-me M. Septembris istius jam currentis anni: az meddig penigh azon vám mi nállunk és kezünknél leszen mind az alatt semmi nemű tilalmas marhát tudva szánszándékkal az vámon ez országbul ki nem bocsátunk, sem ki nem bocsáttatunk, valamiről eő Nnak specialis salvus conductusa nem lészen az kivivő embernél, sem mi magunk semmi affélét semmi szin alatt ki nem iktatunk és ki nem szerzünk, minden útakra is pedigh az melyek az mi Barczaságunkból az szomszéd országokra ki mennek ugy vigyázunk és vigyáztatunk, hogy sem szolgáló rend sem egyébb ember azokon az országokból ki nem mehessen, valakinél afféléknél is az eő Nga Salvus conductusa nem lészen a kibocsátásról, sőt ha valakihez efféle suspitiot arányozhatnánk az olyant megh foghattyuk és eő Nga kezében küldgyük kedvezés nélkül. Mely punctumoknak igazán és inviolabiliter való meghallására, tartására obligalyuk magunkat eő Nnak az mi Kmes urunknak, sub bona fide christiana ezen városunk közönséges pecséti alatt való levelünknek erejével és bizonyságával. Datum in civitae nostra Brassó die 4 mensis aprilis A. D. 1639.
(L. S.)
|
Idem qui supra Judex primarius Jurati Senatores et tota communitas Civitatis Brasso.
|
Lecta et cum suo vero originali collata per nos.
Joannem Szalardi m. p. et Francisc. Pasztohi m. p.*
Ezen hiteles másolat megvan Budán a kamarai levéltárban, közli egész terjedelmében gr. Kemény József Diplom. Transilv. T. VIII. 195–197. lap. Lásd az erd. muzeum levélt.
| (L. S.) | (L. S.) |
Sok tekintetben nevezetes ez okmány, mert az mutatja a törcsvári szoroson azon időben folyt igen nagy mérvű kereskedést, mutatja továbbá azt, hogy a posztógyártás mestersége Brassóban igen nagyban virágzott; de tanusitja – mi a történészre legfontosabb – azt, hogy a brassaiak akkor tájt nem csak tudtak magyarul, hanem ezen nyelvet használták diplomatikai és hivatalos érintkezéseiknél. Mind ez okokból a nyelvészetileg és irányilag is egyaránt nevezetes okmánynak egész terjedelmében való közlését szükségesnek itéltem.
A törcsvári szoros kereskedelmi forgalma hovatovább emelkedett, ugy hogy nemsokára csak a bor-vámból bejött évenkint 50,000 ft*.
Sultzer Trans. Dacien, I. Th. 131. l.
A harminczadok haszonbérileg való kezelése még azután is divatban volt, mikor Erdély az osztrák házból való uralkodók alá jutott; rendszerint egy ember vette ki az egész ország harminczadát, ez aztán részletenkint adta ki, s roppant jövedelmeket szedett, mint Apor István uram és maga a gubernator Bánffi György is; de 1699-ben az udvar b. Thavonát Lajost a kamarai jövedelmek rendezésére leküldvén, ez a harminczadokat – melyeknek addig jövedelme az ország pénztárába folyt – osztrák mintára, azaz ugy rendezte, hogy abból az ország az ujabb időkig semminemű jövedelmet nem látott, most magyar firma alatti német kezelés foly. Különben a törcsvári vám, mint az itteni kalibások központi helye most is elég élénk, a 11 telep, mely Törcsvár (oláhul Brán) közös név alatt ismeretes, a vámnál épité fel községházát, egy nagy emeletes és terjedelmes épületet, mely bár melyik városnak is díszére válhatnék. Ez is, de leginkább nagy élénséget idéznek elő Törcsvárnak országos sokadalmai s hetenkint kétszer (szerdán és szombaton) tartott heti vásárai*, melyekre nemcsak Törcsvár és a szomszéd szász és oláh helységek lakói, hanem Oláhország határ közeli részéből is igen sokan szoktak egybeseregleni.
Törcsvár heti vásárai régiek, országos sokadalmaira 1868-ban nyerte az engedélyt.
Ismerjük már a törcsvári szoros kulcsát, várát és vámhivatalát; de nem ismerjük magát a szorost, mely a váron túl még messze felnyulik, ugy hogy a határszél ide még jó három óra távolra esik, oly szép e szoros, annak vidéke oly regényes, ahoz annyi jó és rosz emlék van a multból csatolva, hogy az a tüzetesebb vizsgálatot és megútazást méltán megérdemli.
