A Hétfalu földtani viszonyai.
A Hétfalu földtani viszonyai.
Hétfalu környéke földképződési tekintetben igen nagy érdeket költhet a természetbúvárban, mert az kőzeteinek gazdag változékonysága és sokfélesége által tünik ki: Igy Bácsfalu fölött a Nagy-Kőhavas kárpáti-, jura-mészkő és gyüleg lánczolatának talapzatául szolgáló jura-mészkő fekvetet egy helyt trachyt-porfir sziklák törik át, ezeknek kőzete néhol veresesen tömör, mig más helyt szivacsszerüen lyukacsos s egyáltalában üvegesedett földpát jegeczek (feldpath-kristall) által van átszegve s szétszórt csillámokkal tarkázva, a mi a Székelyföld trachyt tömegében hiányzik, miért ezen rendkivüli képződést inkább a dolomythoz sorozhatjuk. Határvonalán finom szinezetű mész és quarz is fordul elő. Ezen kőzet bár nagyon szilárd, de azért finom szemcséssége miatt mégis igen könnyen faragható; némileg van is hasznositva, a mennyiben Brassóba kövezethez és épitkezésekhez hordják; malomkőre is – a mint megkisérlették – nagyon alkalmatosnak mutatkozik. Az ezzel egybefüggő tömösi szorosban ismét a kőzetek roppant változékonysága lepi meg a vizsgálót, mert a mig a bal parton a Keresztyén havas mészkő ormainak talapzatúl szolgáló eocengyüleg sziklák húzódnak el, addig társhavasának a szoros túlsó felén emelkedő Nagykőhavasnak díszesen kicsipkézett juramészkő gerinczei több helyt kárpáti homokkő talapzatról lövelnek fel, hátrább a Bányásznál (jobbparti mellékfolyója a Tömösnek) finom szemcséjű poronyó s nagyon csillámdús kékesbarna szinezetű homokkő fordul elő, melyet mint épitéshez igen alkalmast munkálják Bácsfalu lakói, s mind ez hátrább a Bucsecsnek roppant tömegekben előforduló eocengyüleg sziklahalmazával érintkezik.
Hosszúfalu háta mögött oly gyüleg fordul elő, mely sötét mészkő, szögletes zöld csillámpalából és quarz darabokból van összeolvadva s igy a Barczaság többi gyülegeitől eltér. A Hosszúfalu felső végénél lerohanó Garcsin völgye határvonalt képez az eocengyüleg és a kárpáti homokkő közt, a kettő közé jelentékeny tömegű csillámpala fekvet is ékelte be magát, sőt a patak völgytorkolatánál, a kelet oldali martba sötét színezetű palás homokkőben kettős gulaidomú átlátszó quarz: az ugynevezett marmarosi gyémánt is előfordul. Az Ó-sáncz szoros főkőzete a nagy változatokban előtünő kárpáti homokkő, melyet a Tezlánál juramészkő vált fel, azon túl pedig a Csukás és társ havasainak roppant eocengyüleg tömege terjed el; ez és a juramészkő között a Delbi völgyben szarukő (Hornstein) tünik fel, még pedig nagy mennyiségben. De mindeniknél gazdagabb alakulást és változékonyságot tüntetnek elő a zajzoni és pürkereczi völgyek geologiai viszonyai. Zajzon völgyének baloldali előhegyében sötét kékes szinü, kréta korszaki mészkő fordul elő, mig a hegy keleti oldalán liás homokkő mutatkozik, mint az előbeninek alzata; ez utóbbi nagyon csillámdús, s Bellemn. paxillosus, Schloth. Am. radians, plicatula spinosában gazdag, mig az előbbiben (a krétakorszaki mészkőben) küllőfélék, nerények, korálfélék s más kövületek fordulnak elő. Ezekkel Pürkerecznél kárpáti homokkő és a finom szemcséjú szürkés trachyt-porfir érintkezik*. Zajzon, Pürkerecz és Tatrang lakói nem mulasztják el, az ezen kőzetekben rejlő kincset kiaknázni, mert mig a mészkő sziklákat mészégetésre, addig az előhegyek finom szemcséjű szürkés trachyt-porfirját épület anyagként művelik és meglehetős nagy mérvben aknázzák ki.
Láss az ezekre vonatkozó adatokat Hauer Geolog. Sieb. czímű jeles munkájában 280–283. lap.
Most miután Hétfalut minden tekintetben ismerjük, miután sokat szenvedett népének érdekében a történelmi elégtétel-szolgáltatás végett felszólaltunk; miután elhagyatottságuk keserüségét pár vigasz-szóval eloszlatni törekedtünk: búcsút veszünk e kedves, vendégszerető, s becsülésünket teljes mértékben kiérdemlett néptől. De búcsú vételünkkel nem válunk meg tőlük, mert következő két fejezetünk, – melyek egyike az ó-sánczi és garcsini, a másik a tömösi szorost ismerteti – még mindig e néppel foglalkozik, még mindig e nép közelében tart, a mennyiben az emlitett két szoros egyaránt Hétfalu területéhez tartozik; mert azon visszás eset, hogy azokat most Brassó tartja bitorló kezén, nem gátolja a birtok jogosultságának szentségét a hétfalusiak részére biztositani; igen, mert azt nekik itéli a százados birtoklási jog, nekik a törvények és fejedelmi oklevelek számtalan biztositásai; nekik itéli a népjog és a történelem jogos követelése, mert e nép 6 századon át védte ezen szorosokat ellenség ellen őrt állva a hon e sorompóinál, vérével, életével fedezve a hazát; mig ellenben Brassó azokat legtöbb esetben csak arra használta, hogy a haza ellenségeit bevezesse, a haza biztonsága és szabadság felforgatására.
A Barcza szép terét tehát elhagyjuk egy időre, s bemerülünk az azt környező havaslánczolat rejtett völgyületeibe, hogy azoknak kevéssé ismert nagyszerüségét a lehetőleg ecsetelni igyekezzünk. Legelőbb is a csak nem teljesen ismeretlen ó-sánczi szorost tesszük vizsgálódásunk tárgyává, s hogy azt megközelithessük, visszatérünk Hosszúfaluba, melynek Fürészmező nevű felső része e szoros torkolatjának előpitvarát képezi.
