Környezeti állapot
Környezeti állapot
Az ország környezeti állapotát meghatározó folyamatok az utóbbi években az alábbiakban összegzett problémákat mutatják.
A termelő ágazatok - különösen a nehézipar és a mezőgazdaság - termelésének jelentős visszaesése következtében a korábban fő gondot jelentő ipari és mezőgazdasági eredetű környezetszennyezés nagysága csökkent. A kén-dioxid és nitrogén-oxidok kibocsátása, az ipari eredetű vízszennyezés, a nagyüzemi állattartó telepek, valamint a műtrágya és növényvédő szerek által okozott szennyezés mérséklődött. Ugyanakkor a felhagyott bányaterületek, valamint a korábbi szennyező és veszélyeshulladék-termelő tevékenységek következményei a jelen időszakban válnak ismertté és követelnek megoldást.
Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítése, a privatizáció és a felszámolások is ráirányítják a figyelmet az öröklött környezeti károk felszámolására, ami intézkedést igényel.
Egyidejűleg megnövekedett a környezetre ható más tényezők jelentősége: ilyen a közlekedés által okozott nitrogén-oxidok kibocsátása, a kommunális szemét, hulladék volumen jelentős növekedése. A vidéki, (falusi) területeken a szennyvíz elvezetés és kezelés hiánya miatt a közműolló veszedelmesen szélesre nyílt. Több térségben súlyos gondot jelent a talajvízszint-csökkenése. A mezőgazdaságban a korábbi nagyüzemi termelés veszélyei helyett megjelent a szakszerűtlen művelési módok veszélye, az erdők rövid távú érdekek miatti kivágásának, az újratelepítés elmulasztásának, továbbá a bel- és árvízvédelmi rendszerek nagymérvű elhanyagolásának problémája.
Az új szennyező források és veszélyek térbeli dimenziója a korábbiaktól eltér, nem néhány szűkebb ipari körzetre összpontosul, hanem sokkal szélesebb területre terjed ki, de mérsékeltebb interzitással. Következésképpen az ellenőrzés, a bírságolás, de a veszélyelhárítás, szennyezéscsökkentés módja is sokkal bonyolultabb, szerteágazóbb, decentralizált irányítást, kezdeményezést és főként társadalmi összefogást, tudatosságot igényel.
Az utóbbi fél évtizedben megjelent a környezetszennyezés importja, részben direkt módon (ideszállított hulladék formájában), másrészt közvetve, környezetszennyező tevékenységek áttelepítésével.
A nagy városok külterületén, valamint agglomerációjukban a privatizáció és kárpótlás során nagy számú tulajdonos birtokába kerültek területek. Ezek potenciálisan magukban hordják a szabályozatlan beépítések veszélyét. Jogi és gazdasági szabályozással elébe kell menni e jelenség kialakulásának.
A levegőszennyezés az egyik legsúlyosabb környezeti probléma, mivel közvetlenül, vagy áttételesen az embert és minden más környezeti elemet érint, hatása nagyobb térségekre terjed ki.
A hazai levegőtisztaság-védelmi tevékenység legfőbb célja elsősorban az egészségügyi határértékek megfelelő levegőminőség biztosítása. Az ország levegőminőségi helyzete sok helyen még mindig nem kielégítő. A szennyezettségük miatt rendszeresen vizsgált 90 település közül 24 település minősült “szennyezettnek”, 51 település “mérsékelten szennyezettnek” és 15 település “megfelelő”.
A levegőszennyezettséggel leginkább érintett települések sorrendje - a veszélyeztetett populáció nagyságát is figyelembe véve - a következők:
| 1. Budapest | 2. Debrecen |
| 3. Miskolc | 4. Győr |
| 5. Szeged | 6. Pécs |
| 7. Kecskemét | 8. Szolnok |
| 9. Nyíregyháza | 9. Székesfehérvár |
| 10. Tatabánya | 11. Dunaújváros |
| 11. Szombathely | 11. Zalaegerszeg |
| 11. Sopron | 12. Nagykanizsa |
| 12. Hódmezővásárhely | 13. Kaposvár |
| 13. Békéscsaba | 14. Baja |
| 14. Veszprém | 14. Eger |
15. Salgótarján
Összességében csökkent a “szennyezett területek” kiterjedése, de a “szennyezett és a mérsékelten szennyezett” kategóriák együttes kiterjedése viszont meghaladja az 1986. évit.
Kén-dioxid esetében a legnagyobb szennyezettségi értékeket az utóbbi 6 év átlaga alapján a következő térségekben mértek: Tatabánya, Dorog, Miskolc, Ózd, Kazincbarcika. Nitrogén-dioxidra ez a sorrend a következő: Pécs, Győr, Dorog, Eger, Komló.
Ülepedő por viszonylatában pedig Dunaújváros, Várpalota, Kecskemét, Vác, Tatabánya a legszennyezettebbek.
A legveszélyesebb szennyező források a közlekedési valamint az energia termelő és szolgáltató ágazat a kén-dioxid, a nitrogén-oxidoz és a szén-monoxid kibocsátás vonatkozásában. Ezen felül a közlekedés a szénhidrogének, az energia termelés pedig a por szennyezés vonatkozásában képez szennyező forrást.
A Nemzeti Ökológiai Hálózatot összevetve az úthálózattal és a villamosenergia hálózattal kirajzolódnak a konfliktus helyek ezen műszaki rendszerek és a védendő természeti területek között, amelyeket a jövőbeni fejlesztéseknél figyelembe kell venni.
A zajterhelést legnagyobb részben ugyancsak a közlekedés okozza a megnövekedett forgalom miatt. A városok és az átmenő forgalommal terhelt kisebb települések közúti közlekedési problémái a levegőtisztasági problémákkal együtt jelentkeznek. Az okokban és a védekezési eszközökben is sok a hasonlóság.
Az országban évente közel 109 millió t/év hulladék keletkezik. Az összes mennyiségből kb. 20 mt/év mennyiségű a kezelt folyékony települési hulladék. A települési szilárd hulladék mennyisége évente átlagosan 2-3 %-kal nő. A szilárd települési hulladék ártalmatlanítása kb. 85 %-ban lerakással történik. A mintegy 2700 kommunális lerakóhely csupán 30 %-a felel meg az előírásoknak.
Települési folyékony hulladék, a csatornázatlan területen élő lakosságnál, közel 100 millió m3 keletkezik évente. Ennek mintegy 90 %-a elszikkad a tározók helytelen kialakítása miatt. Így a kezelendő mennyiség ennek csak kb. egytizede. A termelési szférában keletkező kommunális folyékony hulladékkal együtt jelenleg az összes kezelt mennyiség kb. 20 millió m3/év.
Az évente keletkező veszélyes hulladék mennyisége kb. 2,5 millió t körül van. Ennek kb. 30 %-a olyan fűtőértékű, hogy elégethető, a továbbiak más kezelést, elsősorban fizikai-kémiai-biológiai ártalmatlanítást, míg az elkerülhetetlen maradék szakszerű lerakást igényel. Az évtizedek alatt keletkezett, jelenleg számos üzem depóniáján lévő veszélyes hulladék kezelését, feldolgozását meg kell oldani.
