Az orosz hadsereg
Az orosz hadsereg
A Szovjetunió széthullása után az Oroszországot megrázó általános gazdasági és erkölcsi káosz maximális mértékben kihatott a fegyveres erőkre is.
Az orosz hadsereg (1918 és 1946 között Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg, 1946 és 1991 között Szovjet Hadsereg), amely története során két nagy háborúból és számos kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusból, akcióból – ha aránytalanul nagy áldozatok árán is, de – mindig győztesen került ki, a 80-as években Afganisztánban, a 90-es évek derekán Csecsenföldön gyakorlatilag vereséget szenvedett.
1995-ben a hadseregben 877 katona halt meg bűncselekmény, szolgálati baleset vagy más rendkívüli esemény következtében, 304 katona lett öngyilkos. Ez utóbbi szám 1996-ban már 500-ra emelkedett. Mindebben jelentős szerepe volt a hivatásos és a sorállomány anyagi helyzetének. Százezer tiszt és hivatásos tiszthelyettes nem rendelkezik saját lakással, 1996–97-ben hónapokig nem kapta meg illetményét, a sorkatonák élelmezésére naponta csak kb. 170 forintot fordítanak, azok hiányosan táplálkoznak, gyakran éheznek is, elképesztő méretű a „gyedovscsina” (a kiskatonák „szívatása”).
A korrupció olyan méreteket öltött, hogy emiatt egymás után váltottak le védelmi minisztereket és helyetteseket, tucatjával állítottak hadbíróság elé tábornokokat. A fegyverzet és a katonai felszerelés, a mozgósítási tartalék számottevő része hiányzik vagy használhatatlan: egészében vagy részegységenként eladták bárkinek, aki hajlandó volt fizetni érte. Mérhetetlenül megnőtt a kétéves kötelező szolgálatra való bevonulást megtagadó fiatalok, illetve a dezertőrök száma.
Az állam anyagi nehézségei miatt a fegyveres erők a korábbihoz képest alig kapnak új fegyverzetet az elhasznált pótlására, mi több, a meglévő fenntartására sincs elegendő pénz. (Például a flotta korábbi öt repülőgép-hordozójából mára csak egy maradt hadrendben.) Ugyancsak anyagi okokból egészen ritkák a nagyobb méretű hadgyakorlatok, ijesztő mértékben csökkent a pilóták által repült órák száma, a kikötőkben vesztegelnek a hadihajók. Állítólag elöregedett és megbízhatatlanná vált a hadászati nukleáris fegyverzet egy része is.
1997 júliusában Jelcin elnök rendeletet tett közzé a fegyveres erők reformjáról. Ennek értelmében a hadsereg létszámát 1998 végére 1 200 000 főre, a hadosztályok (magasabb egységek) számát 70-ről 30-ra, a tábornokokét 1700-ról 500-ra csökkentik, egyszerűsítik a fegyveres erők irányítását. Összevonják például a vezérkar számos főcsoportfőnökségét, ugyancsak összevonnak több haderőnemet, létrehozzák az egyelőre csak papíron létező polgári ellenőrzést a hadsereg fölött. 2002-ig megszüntetik a hadkötelezettséget, és teljességgel áttérnek a hivatásos hadseregre. Mindennek révén az orosz hadsereg ütőképesebbé és korszerűbbé, a XXI. század követelményeihez alkalmazkodóvá válik. (Az orosz és külföldi biztonságpolitikai szakértők tekintélyes része kételkedik abban, hogy e tervek – legalábbis a kitűzött határidőre – teljesíthetők.) Mindamellett és a fent felsorolt hiányosságok ellenére az orosz atomütőerő változatlanul második a világon, és a hadsereg – ha lassan és kis számban is, de – olyan új, hazai fejlesztésű, világszinvonalú fegyverzethez jut, mint például a mozgatható indító állású Topol interkontinentális rakéta, a Szu–37 és a Szu–30MKI vadászgép, a Ka–52 harci helikopter, a Jurij Dolgorukij osztályú csapásmérő atom-tengeralattjáró vagy a tengerfelszín-tengerfelszín rakétákkal felszerelt légpárnás gyorsnaszád.
Az orosz fegyveres erők összlétszáma
Az orosz fegyveres erők területi megoszlása
Az orosz fegyveres erők létszáma külföldön
Az orosz fegyveres erők fegyverzete
HADÁSZATI TÁMADÓFEGYVEREK
HADÁSZATI VÉDELEM
SZÁRAZFÖLDI ERŐK
LÉGIERŐ
HONI LÉGVÉDELEM
HADITENGERÉSZET
