1919
1919
Január 17. – Jędrzej Moraczewski kéthavi miniszterelnökség után lemond. Az új miniszterelnök, Ignacy Jan Paderewski koalíciós kormányt alakít.
Január 26. – Alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat tartanak, a szavazás általános, közvetlen és titkos. Összesen 296 nemzetgyűlési képviselőt választanak. Első ízben szavazhatnak a nők is. A választásokon a Nemzeti Demokrata Párt és a parasztpártok aratnak győzelmet. A nemzetgyűlés elnöke Wojciech Trampczynski, a Nagy-lengyelországi Népi Főtanács tagja.
Február 9. – Törvény a tankötelezettségről, amelynek értelmében – Lengyelország történetében először – minden iskoláskorú gyermeknek iskolába kell járnia.
Február 14. – Egy 30 tagú bizottság hozzákezd az alkotmánytervezet kidolgozásához.
Február 20. – A nemzetgyűlés elfogadja az ún. kis alkotmányt. Ennek megfelelően a hatalom a nemzetgyűlés kezébe kerül. Hatáskörébe tartoznak a belügyek is. Piłsudskira a hadsereg és a külpolitika felügyeletét bízzák.
Árilis 23–27. – A Lengyel Szocialista Párt különböző frakciói egyesült pártkongresszust tartanak.
Április – A lengyel csapatok, a németek kivonulása után, elfoglalják Vilnót, később Suwałkit és vidékét, és megkísérlik (sikertelenül) rábírni Litvániát, hogy egyesüljön Lengyelországgal.
Május 17. – Felbomlik a lublini terület munkástanácsa, miután a Lengyel Szocialista Párt frakciója kilép.
Június 28. – A versailles-i békeszerződés elismeri Lengyelország függetlenségét. Szentesíti az 1918. dec. végi nagy-lengyelországi felkelés eredmenyeit, továbbá Lengyelországnak ítéli Lengyel-Pomerániát, de Gdańskot (Danzig) és környékét a Nemzetek Szövetsége által ellenőrizendő „szabad várossá” nyilvánítja. Az összeköttetés fenntartására folyosót (korridort) létesítenek. Kelet-Poroszország Németországé marad, Felső-Szilézia, Mazurföld, Varmia és a szomszédos Powisłe (Visztula-vidék) kérdésében népszavazásnak kell döntenie. A békeszerződés keretében Lengyelország egyoldalúan kötelezi magát, hogy biztosítja a területén élő kisebbségek jogait.
Július 10. – A nemzetgyűlés hosszas viták után mindössze 1 szavazattöbbséggel elfogadja a földbirtokok rendezéséről szóló törvényt: elrendelik a 180 hektárnál nagyobb földbirtokok felparcellázását, a volt porosz területeken pedig a 400 hektárnál nagyobb birtokok felosztását, továbbá az erdők államosítását. 1919–21 között 263 ezer hektár felparcellázására kerül sor.
Július 20. – Utolsó ülését tartja a varsói munkástanács. A Paderewski-kormány letartóztatja a dąbrowai szénmedence munkástanácsának tagjait.
Július – Lengyelország területéhez csatolja Nyugat-Ukrajnát.
Augusztus 17. – Felső-Sziléziában tömegsztrájkok kíséretében kitör az első felkelés, mely hatással van a népszavazás eredményére és a későbbi határmegvonásra.
December 8. – A párizsi konferencián Lord George N. Curzon brit külügyminiszter javaslatot tesz Lengyelország keleti határának megvonására (ún. Curzon-vonal). A határ mint demarkációs vonal a Suwałki-Vilnó-Gródno vasútvonal mentén húzódik Bresztig, onnan a Bug-folyó középső szakaszán Krylówig, Galícián át Rawa Ruskán át Przemyśl felé és tovább délre.
December 13. – Megbukik Ignacy Jan Paderewski kormánya. Utóda, Leopold Skulski centrista kormányt alakít.
