A mai helyzet
A mai helyzet
Az autokefál egyházak
A világ ortodox népességének nagy része körülbelül 15 országban él: főleg a Földközi-tenger keleti medencéje melletti területeken, ill. Közép-és Kelet-Európában. Az ortodox vallású népességről nincsenek pontos adatok, mivel főleg olyan államokban élnek nagy számban, ahol a vallási hovatartozás kérdése egyelőre tabu téma. Becslések szerint 170 és 200 millió között van a hívek száma.
A legnépesebb ortodox közösség az orosz egyház, amely a bizánci birodalom 1453-ban bekövetkezett bukása óta az ortodox világ legfőbb pártfogójának tartja magát, s központját, Moszkvát előszeretettel nevezik harmadik Rómának. Az orosz ortodox egyház alapításának hagyományos éve 988. Patriarkátusa 1589 óta áll fenn, de egy hosszú megszakítással: 1721-ben I. Péter cár megszüntette a patriarkátus intézményét, s azt az egyház csak 1917-ben tudta visszaállítani. Ám épp ettől az évtói kezdve az egyház sokat veszített befolyásából, erejéből. A szisztematikus egyházüldözés különösen a 30-as évek közepén erősödött fel, s meglepő módon csak a II. világháború enyhítette: Sztálinnak szüksége volt az egyház támogatására, hogy országa sikeresebben tudjon hadat viselni. Így is jelentősen csökkent a hívők 1917-ben még 100 milliós száma: ma kb. 50–70 millió orosz ortodox él a Szovjetunióban. Ugyanígy: 1917-ben az egyháznak 80 000 temploma és kápolnája volt, ma pedig – az utóbbi néhány évben visszakapottakkal együtt is – kevesebb mint 7000. Az utóbbi évek szovjet politikája azonban megint lehetőséget nyújt az ortodox egyháznak a talpra álláshoz.
A második legnépesebb egyház a román, 14 millió hívővel. A patriarkátus központja Bukarest. A szerb egyház (8 millió hívő) központja Belgrád. A görögországi egyház (7,5 millió hívő) ma már nem a konstantinápolyi pátriárka fennhatósága alá tartozik; a görög ortodox egyház feje – 1833 óta – az athéni prímás érsek. A 6 milliós bolgár egyház története a 9. sz.-ig nyúlik vissza; a szófiai prímás 1953-tól viseli a pátriárka címet.
A Szovjetunió területén van még egy – az orosznál jóval ősibb – keresztény egyház, a grúzoké (3 millió hívő), amely a 4. sz.-ban keletkezett egy asszony, Szent Ninó missziós munkájának eredményeként. A grúz egyház 1801-ben elveszítette önállóságát, s több mint 100 év után, 1917-ben nyerte vissza. Vezetője a Tbilisziben székelő pátriárka.
Az apostoli alapítású ciprusi egyház a kezdetektől fogva önálló; önállóságát a 431-es efezusi zsinat is megerősítette. A 450 000 hívő élén álló érsek a történelem folyamán sokszor betöltötte az etnarchai tisztet is, azaz egy személyben volt a sziget egyházi és világi vezetője.
A lengyel ortodox egyház híveinek többsége azon területeken él, amelyek a II. világháború óta a Szovjetunióhoz tartoznak. A varsói érseknek 350 000 híve van ma Lengyelországban.
Az albán egyháznak 1944-ben 210 000 híve volt, prímása a tiranai érsek. Az 1966-ban kezdődött „kulturális forradalom” óta az országban minden vallási tevékenység tilos, s így szinte semmit sem tudni az egyház mai helyzetéről.
A csehszlovák egyháznak 1950-ben 350 000 híve volt; vezetője a prágai érsek.
