Adóssághelyzet
Adóssághelyzet
Az adóssághelyzet szempontjából sem történt alapvető elmozdulás 1988-ban. A globális mutatók kedvezően alakultak: a fejlődő országok összadóssága – összesített exportjukhoz képest – javult. A kelet-európai országok adósságállománya szintén csökkent valamelyest 1988-ban. Ebben annak is szerepe volt, hogy a nem dollárban fennálló adósságok az árfolyamváltozások következtében leértékelődtek.
A kilábalás az adóssággondokból csak kölcsönösen összefüggő lépések révén valósítható meg – hangsúlyozzák a szakértők. Ennek egyik oldalán az a követelmény áll, hogy növelni kell az adós országok teherviselő képességét, azaz hatékonyabbá tenni a belgazdaságukat. Ehhez az adós országoknak általában gazdaságpolitikai reformokat, struktúraátalakítást kell végrehajtaniuk. A sikerhez azonban elengedhetetlen a nyomasztó adósságteher könnyítése. S ez nemcsak további hiteleket és az adósságok átütemezését jelenti, hanem azt is, hogy új eszközöket és megoldásokat kell alkalmazni a hitelpiacokon. Ezek közé sorolható az Egyesült Államok új pénzügyminiszterének, Nicholas Bradynek a terve a legnagyobb mértékben eladósodott országok problémáinak rendezésére a magánhitelezők, a kormányok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek összefogásával.
