Haditengerészeti flotta
Haditengerészeti flotta
Az európai fegyveres erők állományából semmiképpen nem hagyható ki a negyedik haderőnem, a haditengerészeti flotta. Európában a tenger menti országok mindegyike rendelkezik haditengerészeti flottával, de a világ kétségkívül legerősebb tengeri hatalma az Egyesült Államok.
A haditengerészeti flotta legfontosabb feladata az őt fenntartó ország érdekének védelme a tengereken: békében – tulajdonképpen puszta meglétével – a tengeri határok őrzése, háborúban harctevékenység folytatása a tengereken, óceánokon, valamint az azokat övező partszakaszokon.
A haditengerészeti flotta hagyományos és atomfegyvereivel csapásokat mérhet az ellenség parti objektumaira, ill. haditengerészeti flottájának a bázisokon állomásozó, valamint a nyílt tengereken hajózó egységeire.
A haditengerészeti flotta feladata továbbá a saját tengeri szállítóeszközök védelme, az ellenségesek pusztítása, saját tengeri deszantok partra szállítása, ill. az ellenséges tengeri deszantok kirakásának megakadályozása.
A haditengerészeti flotta feladatait önállóan vagy más haderőnemekkel (pl. légierő) együttműködve hajtja végre. Az önállóság miatt a haditengerészeti flották sokoldalúan összetettek, a harcoló és kisegítő hajóegységeken kívül más sajátos fegyvernemekből, szolgálati ágakból, haditengerészeti bázisok rendszeréből állnak.
Az ún. óceáni – vagy másként globális képességű – haditengerészeti flotta fegyvernemei a vízfelszíni hadihajók, a tengeralattjárók, a repülőerő, a partvédelmi rakéta- és tüzércsapatok, továbbá a tengerészgyalogság.
Az európai tenger menti államok többsége a globális képességgel rendelkező Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kivételével – csak az említett fegyvernemek egy részét, elsősorban partvédelmi feladatokra alkalmas haditengerészetet tart szolgálatban.
A haditengerészeti flották vízfelszíni hadihajó-állománya rendkívül széles körű. Nagyságuktól, fegyverzetüktől, hatótávolságuktól függően ezeket a vízfelszíni hadihajókat ún. hajóosztályokba sorolják.
A legnagyobb hatótávolságú hajók az atomhajtóművesek, ezek hatótávolsága 50–200 000 tengeri mérföld (1 tengeri mérföld = 1,852 km). Az ún. „óceáni” kategóriába 8–10 000 tengeri mérföld (15–18 000 km) feletti hatótávolságú hajók tartoznak, míg a „közepes” kategóriába a 2000–3000 tengeri mérföld (3700–5550 km) feletti hatótávolságú hajók tartoznak. Kis – parti – kategóriába sorolják a 2000 tengeri mérföldnél (3700 km) kisebb hatótávolságú hadihajókat.
Az általános támadó rendeltetésű hadihajók közül a legnagyobbak a csatahajók, közülük ma már csak néhány van szolgálatban. Az amerikai IOWA osztályú csatahajók vízkiszorítása pl. 57 000 t. Fegyverzetük lövegekből, szárnyas rakétákból és robotrepülőgépekből áll.
Az ezeknél kisebb hajóosztályok elnevezése a következő (zárójelben a vízkiszorítás és a legnagyobb sebesség):
– cirkáló (7000–12 000 t, 55–70 km/h);
– romboló (3000–7000 t, 58–70 km/h);
– fregatt (1000–4000 t, 45–55 km/h);
– korvett (500–1000 t, 45–55 km/h);
– naszád (200–300 t, 72–90 km/h).
E hajók fegyverzetében a csöves tűzfegyverek, lövegek mellett egyre növekszik a hajók és tengeralattjárók elleni irányított rakéták és a robotrepülőgépek aránya. A vízfelszíni célok elleni támadófegyvereken kívül a mélytengeri célok elleni irányított rakétafegyverekkel és bombákkal, ill. légvédelmi rakétafegyverekkel is fel vannak szerelve A nagy vízfelszíni hadihajók nagy kaliberű lövegei és felszíni célpontok elleni rakétái atomlőszer kilövésére, ill. hordozására is alkalmasak.
Csupán néhány ország haditengerészeti flottája rendelkezik úszó repülőterekkel – az ún. repülőgép- vagy helikopterhordozó hajókkal. Közöttük találjuk meg a legnagyobb 80–100 000 t vízkiszorítású – hadihajóegységeket. A kisebb repülőgép- és helikopterhordozó hajók, az ún. tengeralattjárók elleni cirkálók vízkiszorítása 16–40 000 t; ezeken a tengeralattjárók elleni harcra szolgáló harci repülőgépek és helikopterek teljesítenek szolgálatot.
A haditengerészeti flottáknak a hajóegységek számarányát messze meghaladó jelentőségű fegyverneme üzemelteti a tengeralattjárókat. A víz alatti hadihajókat két csoportba szokás osztani. Az egyikbe a hadászati ballisztikus rakétákat hordozó nagyméretű, 5000 t-nál nagyobb, atomhajtóműves típusok, az ún. csapásmérő atom-tengeralattjárók tartoznak. A kisebbek a vízfelszíni hadihajók és az ellenséges tengeralattjárók elleni harcra szolgálnak, vízkiszorításuk legfeljebb 2000–3000 t, fegyverzetük táv- vagy önirányított torpedó. Ez utóbbiak között egyaránt van atomhajtóműves és dízelmotor hajtotta típus.
Szinte mindegyik haditengerészeti flotta állományában megtalálhatók a különleges rendeltetésű hajók, pl. az aknatelepítők vagy az aknamentesítők. A különleges rendeltetésű kategóriába tartoznak még a partraszálló (deszant-) hajók és sajátos (pl. légpárnás) járművek.
A fegyverzet nélküli – vagy a csak légvédelmi fegyverzettel ellátott – ún. kisegítő hajók rendeltetése a személy- vagy a sebesültszállítás (kórházhajó), ill. az utánpótlás (raktárhajó), továbbá a karbantartás-javítás (ellátó-, dokk-, mentő-és javítóhajó).
A haditengerészeti flotta repülőereje a tengeri, ill. a partközeli harctevékenység támogatására szolgáló vadász-, vadászbombázó repülőgépekből, felfegyverzett és harci helikopterekből áll. Működtetésüket tekintve e gépek lehetnek parti bázisúak vagy hajófedélzetiek.
A partvédelem csöves és rakétatüzér, valamint légvédelmirakéta-alakulatokból, ill. a fegyverrendszereik működtetéséhez szükséges felderítő rendszerekből és szolgálati ágakból áll.
A tengerészgyalogság a gépesített lövész egységekhez hasonlóan szervezett, de tengeri szállításra és partraszállásra alkalmas harceszközökkel ellátott csapatokból áll.
A haditengerészeti flottát az úszóegységek működtetéséhez, karbantartásához szükséges – helyhez kötött vagy mozgó – bázisrendszer egészíti ki.
