OLASZORSZÁG
OLASZORSZÁG
Olasz Köztársaság
Republica Italiana (olaszul)
Európa
Földrajz: Terület: 301252 km2, Magyarországnál több mint 3-szor nagyobb. Fekvés: D-Európában, az Appennini-félszigeten. Szomszédai: Franciaország (Ny), Svájc, Ausztria (É), Jugoszlávia (K). Körülveszi San Marinót és a Vatikánt. Felszín: É-on az Alpok hegyláncai és a Pó alföldje; délebbre az Appennin-hegység vonulatai, a tenger felé nyitott medencékkel. Középső és D-i részén gyakori földrengés és vulkáni tevékenység. Legmagasabb pont: Mont Blanc (4807 m). Legjelentősebb folyók: Pó, Adige, Tevere. Legnagyobb tavak: Garda-tó, Comói-tó, Lago Maggiore.
Népesség: Lakosság (*1985): 57130000. Életkor szerint: 0–14: 19,9%; 15–59: 61,3%; 60–: 18,8%. Népsűrűség: 189,6/km2. Etnikai csoportok: olasz 95%; szárd: rétoromán (friuli, ladin); dél-tiroli; szlovén; albán; görög. Nyelvek: olasz (hiv.), német, francia, szlovén, ladin, görög. Vallás: r. kat. 99%. Városi lakosság: 71 %. Főváros: Róma (1985): 2826733. Városok (1985): Milano 1535722; Napoli 1206955; Torino 1049997.
Államforma: köztársaság. Államfő: Francesco Cossiga (szül. 1929). Kormányfő: Ciriaco de Mita (1988 óta). Nemzeti ünnep: jún. első vasárnapja.
Gazdaság: Pénznem: olasz líra (1988. jún.: 1348,79 = 1 USD). GDP (1987): 749,9 Mrd USD. GDP/fő (1987): 12932 USD. Gazdasági növekedés (1987): 3,0%. Fogyasztói árváltozások (1987): 4,8%. Munkanélküliség (1987): 12%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 10%; ipar és kereskedelem 30%. Export (1986): 97,8 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, berendezés, textília, bőráru, konfekcióáru, élelmiszer, kőolajtermék. vegyipari termék. Főbb exportpartnerek: NSZK 18%, Franciao. 15%, Egyesült Államok 11%, Nagy-Britannia 7%. Import (1986): 99,9 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, élelmiszer, gép, berendezés, nyersanyag, közszükségleti cikk. Főbb importpartnerek: NSZK 16%, Franciao. 12%, Egyesült Államok 7%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1984): 19750 km; ebből villamosított: 8938 km. Közúti hálózat (1985): 299710 km; ebből autópálya (1986): 5997 km. Gépjárművek (1983): személygépkocsi: 20,4 M; egyéb gépjármű: 1,7 M. Főbb kikötők: Genova, Trieste, Augusta. Hírközlés: Tv (1985): 14521000. Rádió (1985): 14829000. Telefon (1983): 20452 749. Napilap (1983): 124/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1983): férfiak: 73,0; nők: 79,1 év. Születés (1985): 10,0‰. Halálozás (1985): 10,0‰. Népességnövekedés (1985): 0,0%. Csecsemőhalandóság (1985): 12,0‰. Kórházi ágyak (1981): 529221. Orvosok (1981): 190196. Egy orvosra jutó lakosok (1981): 750.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1984): 98%. Iskolakötelezettség: 6–13 éves korig.
Az 1946. jún.-ban kikiáltott köztársaságban a II. világháború óta átlagban minden évre jut egy-egy kormány, viszont szinte mindvégig a kereszténydemokrácia (DC) tartja kezében a hatalmat. A 70-es évek gazdasági nehézségei közepette a DC először jobbra (A. Segni), majd balra próbál nyitni (P. Nenni, G. Saragat, A. Fanfani és A. Moro kormányai). A Vörös Brigádok eközben fokozzák terrorista tevékenységüket, politikusokat és az igazságszolgáltatás vezető képviselőit rabolják el. Az OKP, a kommunista párt „demokratikus egységkormányt” követel, amiről Aldo Moro tárgyal is velük. Ám a politikust 1978. márc.-ban elrabolják, máj.-ban pedig meggyilkolják. Miután Giovanni Leone elnök a Lockheed vesztegetési botrány miatt jún.-ban lemond, a szocialista Sandro Pertini lesz az államfő. A főleg a kereszténydemokratákat kompromittáló P-2-ügy, a szabadkőműves páholyok hatalomátvételi kísérlete után 1981. jún.-ban a köztársaságpárti Giovanni Spadolini alakítja meg az 1945 óta először nem DC-vezetésű kormányt. Az 1983. jún.-i választások után a szocialista Bettino Craxi a kormányfő; a háború utáni leghosszabb életű kormányt vezeti 1987. márc.-ig. Ekkor lemond. Francesco Cossiga, az 1985. jún. óta elnöklő kereszténydemokrata politikus sorra adja sikertelen kormányalakítási megbízásait. Végül az előrehozott választásokon, 1987. jún.-ban a szocialisták és a kereszténydemokraták erősítik meg helyzetüket, a kommunisták szavazatokat veszítenek. Így a kereszténydemokrata Giovanni Goria, Itália eddigi legfiatalabb miniszterelnöke alakít kormányt. Goria az év végéig sem tudja elfogadtatni a parlamentben az 1988-as költségvetést, így több leszavazás után 1988 tavaszán távozni kényszerül posztjáról. Az egy hónapon át folyó tárgyalások után a kereszténydemokrata Ciriaco de Mita alakít kormányt a látványos gazdasági fejlődést produkáló országban.
