Időegységek
Időegységek
Leghosszabb természetes időegységünk az év. Alapja a Föld Nap körüli keringése: 1 év alatt a Föld pontosan egyszer kerüli meg a Napot. Az ókori népek számára az év mint időegység az évszakok váltakozásában, illetve az éjszakai égbolt képének változásában nyilvánult meg. Az év hossza kb. 365 1/4 nap (SI-rendszerben: kb. 31,5 millió másodperc).
Hagyományos eredetű időegység a hónap. Eredete a Hold fázisváltozásainak periódusára vezethető vissza, ezek ugyanis kb. 29,5 naponként ismétlődnek.
Legmisztikusabb időegységünk a hét. Sem az időmérés, sem a naptárkészítés szempontjából nincs jelentősége, használatát csupán történeti és esetleg kényelmi okok indokolják. A hét fogalmát a babiloniak vezették be. Bevezetését és meggyökeresedését egy tévhit tette lehetővé, a babiloniak ugyanis úgy gondolták, hogy az égen a csillagokhoz képest elmozdulni látszó 7 fényes égitest (a Nap, a Hold és az 5 ismert bolygó, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz) mindegyikének megfelel egy nap a naptárban. E beosztás emlékét több germán és latin nyelv mind a mai napig őrzi a hét napjainak elnevezésében.
Legkézenfekvőbb természetes időegységünk a nap. Fizikai alapja a Föld tengely körüli forgása, illetve az égitestek ennek következtében fellépő látszólagos mozgása. A gyakorlati életben a nap hosszát a Nap egymást követő deleléseihez igazítjuk, a Föld Nap körüli keringése következtében ugyanis a csillagok ennél mintegy négy perccel rövidebb idő alatt látszanak körüljárni az égboltot. Mivel szigorúan véve a Nap látszólagos mozgása sem egyenletes (részben a Föld tengelyének ferdesége, részben pedig a Föld változó pályamenti sebessége következtében), ezért az időmérés céljaira az ún. középnapot használjuk. Nehézséget okoz, hogy a Föld tengelyforgása sem egyenletes, a dagálysúrlódás fékező hatása miatt lassul, ezenkívül szabályosan ismétlődő és szabálytalan ingadozásokat is produkál. Az évszázados változás miatt fellépő eltéréseket „szökőmásodpercek” betoldásával korrigáljuk.
Az óra a nap 1/24-ed része. Csillagászati alapja sem az órának, sem az ennél rövidebb időegységeknek nincs, ezek csupán a rövidebb időtartamok mérésének mesterséges, praktikus eszközei. A nap és az óra közötti váltószám az ókorban használatos 12-es számrendszer nyomát őrzi, a babiloniak ugyanis a napot 12 ún. kettősórára osztották, míg az egyiptomiak a nappalt is és az éjszakát is 12-12 órára osztották.
A perc az óra hatvanad része, a váltószám itt is babiloni örökség (a babiloniak 60-as számrendszert is használtak).
Legkisebb időegységünk a másodperc, a perc 1/60, az óra 1/3600 és a nap 1/86400 része. Hosszát régebben csillagászati alapon számították, mint az év meghatározott tört részét. De a másodperc hossza csillagászati úton csak korlátozott pontossággal volt meghatározható, ezért 1967 óta atomfizikai úton határozzák meg. Eszerint a másodperc a 133-as tömegszámú alapállapotú céziumatom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama.
