163HARMINCKETTEDIK SZAK.
Örvendözők.
Örűl, mint Tót a’ pogácsának.
Örűl néki, mint Oláh Geci a’ fél szemének.
Örűl, mint ki búzáját el adta.
Örűl néki, mint vak koldus a’ fa garasnak.
Örűl, mint gyermek a’ játéknak.
Az öröm’ ösvényén bú bánat is léptet.
Egész életében öröm anya.
Örűl néki, mint Oláh Jutka piros papucscsának.
Örömében bőribe is alig fér.
Örűl néki, mint Ezopus’ ebe az árnyéknak.
Úgy teccik: hogy rendben immár szénája.
Öröm vigasság egész élete.
Örűl neki, mint Balázs a’ hurkának.
Alig, ha kancája meg nem csikodzott.
A’ Pénteki öröm Vasárnapi üröm.
Örűl néki, mint gyermek a’ bábnak.
Örűl néki, mint gyermek a’ vásárfiának.
Úgy meg ugrándozik, mint a’ szilaj marha.
164Örűl néki, mint Tót gyerek a’ béka sónak.
Úgy örűl, mint az istállóbúl ki szabadott borjú.
Végig nevet egy Vármegyét.
Nem örűl a’ macska jobban az egérnek.
Csekéj dolog, mely a’ gyermeket meg nem nevetteti.
Túl a’ bú gondnak tartománnyain.
165A’ ki sokat nevet, keveset elmélkedik.
Öröm országban neveltetett.
A’ sok nevetés az okosbúl is bolondot tehet.
Szünetlen igyorog vigyorog.
Kiben szapora a’ tréfa; terméketlen az ész.
Nem tudgya: mi a’ bú gond.
Soha senki őtet, szomorúnak nem látta.
Csak játszik a’ világgal.
Addég éltem világomat, még szél fújta pántlikámat.
A’ madár minden fa levélkének örűl.
El nem alszol, ha vele vagy.
Mikor a’ vízbe halt, akkor is ki nevette magát.
A’ nagy öröm nem mindég orvosság.
Majd meg fakad nevettében.
A’ kutyában a’ fog vicsorítás is nevetés.
A’ gyermek hamar örűl, hamar sír.
A’ ki hamar el neveti magát, nem meszsze a’ bolondságtúl.
Ki se nevette magát, ha csak egy hétig nem tartott.
Nem mindenkor nevet a’ vak ló.
166Örűlve nevetve vágja a’ jajoló ellenséget.
Minden nap öröm napja van.
Min búsúlsz, midőn semmid sincs.
Búsúlok vagy örvendek egy a’ fizetésem.
Táncolva megy ki a’ világbúl.
Drága a’ hegedű szó, de örvendetes.
Víg szívű légy, de ne hébe hóba.
Örvendene a’ szamár is, ha számára szántanának a’ zab alá.
Örömmel kerültünk öszsze, örömmel vállyunk el.
Örűl a’ Varga, ha kapta fáját ki húzta.
Tele nevette másnak kebelét.
Örűl mint a’ hajós, ki hajó törésse után a’ partra ér.
Egész testtel, tehetséggel nevet.
Reggel kezdi a’ nevetést, estte nem végzi.
Úgy örűl, mint éh ló az abraknak.
Öszsze röhögnek, mint disznók a’ bakonyban.
Úgy ugrál örömében, mint a’ Noé’ bakja.
Örömében nem tud hová lenni, mint egy egeret fogó fiatal macska.
167Örömében majd meg őrűl.
Ha a’ gyerek lependéket fog, nem adná egy süveg ördögért.
Örűl mint a’ vadász, ha egy szarvast le ejtett.
Örűl az anya, ha meg szűltt.
Örűl, mint gyermek a’ lépes madárnak.
Örűl, mint a’ vizbe esett hal.
Örűl, mint a’ vizbe kárhoztatott Rák.
A’ disznó is örűl, ha pocsétát lát.
Örűl a’ száraz főld, ha a’ terhes fölhőt láttya.
Örűl, mint kecske a’ zanótnak.
Örvend a’ méh, ha kakuk füvet érez.
Örűl, mint tprücsök a’ harmatnak.
Örűl, mint a’ férjhez menő leány.
Örült Bálint: hogy a’ haja meg jött.
Örűl a’ deák, ha szűn napjai közelgetnek.
Örűl a’ bial, ha vizet lát.
Örűl, mint szomjú szarvas a’ forrásnak.
Örűl, mint madár a’ féregnek.
Örűl, mint varjú az akasztott embernek.
Örűl a’ fülemöle, ha hangya tojást lát.
Örűl a’ nyúl, ha bokrot lát.
Örűl, a’ gerlice fel találtt párjának.
Örűl az el fáradt ember a’ fa árnyéknak.
Örvend a’ kutya, ha kölkkeit láttya.
Ha fészkét fel talállya, örvend a’ föcske.
Örűl a’ sas, ha dögöt lát.
Örvend a’ farkas, ha csikóba akad.
Öröm napjaiban vígan múlatozik.
Úgy örűl; mint ha lábának minden újjain egy Oláh dudás ülne.
A’ nagy öröm is meg ölheti az embert.
Éppen nem bírhat öröm özönével.
168Örömnek tartománnyában született.
A’ víg Angyalok is örömet hirdettek.
Annyit él az ember, a’ mennyi üdőt örömmel tőlt.
Örömmel minden dolog könnyebben mén.
Öröm érezteti meg emberrel az életet.
A’ cinege is örűl a’ tök magnak.
Örömében majd fel vette a’ házát.
Örűl a’ héjja, ha csirkét lát.
Örűl, mint karvaly a’ fűrnek.
Öröm tartya a’ mennyországot is.
Ha öröm nem volna, ég is pokol lenne.
Örűl a’ gúnár, ha másét el marta.
A’ vad tyúk is örűl, ha magra talál.
Vak koldús is örűl, ha patkóra talál.
A’ bú gonddal határos az öröm.
Nem volt eddég oly öröm, mely után bú, gond nem következett volna.
Örömest cselekszi az ember, a’ mi örvendetes.
Az öröm üdők, egyszer’smind arany üdők is.
Tele örömmel, mint a’ hójag széllel.
Szakadgyon a’ ruha, maradgyon az Úra.
Nősző legény nem kémélli a’ pénzt.
A’ lakozásnak örűl a’ szabó legény.
Örűl, mint rosz szolga az esztendő végének.
Örűl a’ kocsis, ha jó lovakat hágy az előbbi.
Örűl, mint kinek háza ég.
Örűl, mint az a’ kocsis, ki az útat el vesztette.
Örűl, mint kinek pénzze nincs.