Iz 33.
Iz 33.
Bizalom az Úrban
Iz 33,1
Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak.
Iz 33,2
Uram, irgalmazz nekünk, mert benned remélünk! Reggelente légy erős karunk, és gyámolunk a szükség idején.
Iz 33,3
Fenyegető szavadra megfutamodnak a népek, ha fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek,
Iz 33,4
és úgy kapkodják zsákmányukat, ahogyan a szöcske kapkod, úgy nekiesnek, mint a sáska szokott.
Iz 33,5
Magasztos az Úr, mert a magasban lakik, s betölti Siont joggal és igazsággal.
Iz 33,6
Biztonságban telnek majd napjai, bővében lesz jólétnek, bölcsességnek és tudománynak, és az Úr félelme lesz a kincse.
Az Úr közbelép
Iz 33,7
Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel! A béke követei keservesen sírnak.
Iz 33,8
Elhagyottak az utak, s az ösvényeken nem jár senki: megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, semmibe veszik az embereket.
Iz 33,9
Gyászol az ország és senyved, szégyenében hervadozik a Libanon. Sáron síksága olyan lett, mint a sivatag, a Básán és a Kármel, akár a lombja vesztett fa.
Iz 33,10
Most fölkelek - mondja az Úr -, felállok és fölemelkedem.
Iz 33,11
Csak pelyva az, amit fogantatok, szalma, amit szültök. Ezért leheletem, mint a tűz, megemészt benneteket.
Iz 33,12
A népek mésszé égnek, s mint a kivágott tüskebokor, elhamvadnak a tűzben.
Iz 33,13
Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat!
Iz 33,14
Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?
Iz 33,15
Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti az erőszakkal szerzett nyereséget, s elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson:
Iz 33,16
az ilyen a magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.
A dicsőséges jövő
Iz 33,17
Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át.
Iz 33,18
Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire: Hol van már, aki számolt, hol van, aki mérlegelt, és hol van, aki megszámolta a tornyokat?
Iz 33,19
Nem látod már többé a gőgös népet, a homályos, értelmetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni.
Iz 33,20
Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl soha, és egyetlen kötele sem szakad el.
Iz 33,21
Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezős hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli őket.
Iz 33,23a
Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta.
Iz 33,22
Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket.
Iz 33,23b
Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak.
Iz 33,24
Egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok - a nép, amely lakja, elnyeri bűnei bocsánatát.
