A Zengő völgyében | Száz Magyar Falu

A Zengő völgyében

Hosszúhetény a Keleti-Mecsek tövében, a Zengő- és a Hármas-hegy völgyében, déli lankáin épült falu, melyhez szervesen is, igazgatásilag is kapcsolódik a Zengő északi völgyében fekvő Pusztaszentlászló, illetve a tőle északra a 420 méter magasságban, egykor üveghutáiról nevezetes település, Kisújbánya.

Természeti környezete megkapó. A Keleti-Mecsek két legnagyobb csúcsa, a 682 méteres Zengő- és a 606 méteres Hármas-hegy határozza meg a tájat, melyhez hozzátartozik a Kisújbányától északnyugatra fekvő kopár, körpanorámát nyújtó Cigány-hegy és a Csalán-hegy, valamint a Pusztaszentlászló és Pusztabánya közti, bő vizű Daragói-forrás, a Diós-kút, a Hettyei-forrás, illetve az egyedülálló, fonolitot tartalmazó Köves-hegy.

A klimatikus viszonyokat nagyban befolyásolja a falu felett magasodó Zengő- és a Hármas-hegy, melyek az észak felől betörő hűvös légáramlatokat visszafogják, vagy legalábbis mérsékelik. Ennek következtében a hegyek déli lejtőin az óceáni hatások fokozottabban érvényesülnek. A magas, erdővel borított hegyek kitűnő védelmet nyújtanak az észak felől érkező hideg légáramlásokkal szemben. A nyár mérsékelten meleg, ugyanakkor a tél enyhe. A déli oldal, ellentétben a Püspökszentlászló körüli területtel, mérsékelten csapadékos. A hegyek adta védelem következtében a déli lankák napfényben bővelkedők s kedvező klímát biztosítanak a szőlő- és gyümölcskultúrák virágzásának, a szubmediterrán és kontinentális éghajlati hatások érvényesülésének.

A romantikus hangulatú, hegyekkel, völgyekkel tarkított táj 1977-től egyben tájvédelmi körzet is. (Hivatalos nevén Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet) Pécsvárad, Hosszúhetény, Zobákpuszta, Magyaregregy, Kárász, Vékény, Mázaszászvár, Mecseknádasd falu határolja, s magában foglalja Óbánya, Kisújbánya, Püspökszentlászló, Zengővárkony települést, illetve a Hidasi-völgy és Zobákpuszta közötti „fokozottan védett” területét.

A vidék egyik legnagyobb értéke, egyben különlegessége a püspökszentlászlói arborétum.

A tájvédelmi körzet növényvilága igen gazdag és változatos. Az egykori püspöki uradalom erdejének zöme gyertyán, kocsánytalan tölgy és főleg bükkfa, melyek között nem ritka a százötven-kétszáz éves példány sem. A növényvilág különlegességei közé a leánykökörcsin, a bánáti bazsarózsa, a nagy ezerjófű, a zergevirág. Védett növények. Különösen értékes a tölgyesekben, bükkösökben található keleti zergevirág, ritkasága mellett azért is, mert ezt a fajt felfedezőjéről, Pécs és Baranya nagy botanikusáról, Nendtwich Tamásról nevezték el.

A festői szépségű Püspökszentlászlói-völgyben, a Zengő északi oldalán található az arborétum, melynek létrehozói a pécsi püspökök voltak, elsőként Eszterházy Pál László, aki 1797-ben az egyutcás falu végén nyaralót és templomot építtetett. Az általa létrehozott arborétumot a későbbi püspökök, elsősorban Hettyei Sámuel, továbbfejlesztették. Élőfagyűjteményében a következő ritkaságok találhatók: csertölgy, csillagos levelű juhar, duglászfenyő, európai vörösfenyő, ezüstfenyő, ezüsthárs, fehér fűz, fekete fenyő, fűszercserje, hegyi szil, hegyi juhar, illatos barátcseje, jezsamen, kaukázusi jegenyefenyő, keleti életfa, liliomfa, páfrányfenyő, oregoni hamisciprus, puszpáng, tiszafa, tulipánfa, vérszilva. Összesen 84 féle, jórészt különleges s más területekről származó fák, bokrok, cserjék népesítik be az arborétumot. Származási helyük Észak-Amerika, Balkán, Közép- és Délkelet- Európa, Nyugat-Európa, a Kaukázus, Kína, Korea, Japán, Észak-Európa, Kalifornia, Észak-Afrika, Perzsia.

A XX. század elején Zichy Gyula pécsi püspök, későbbi kalocsai érsek, a völgyben az arborétumhoz közel vadaskertet létesített, melyet Dél-Európából hozott dámszarvasokkal telepített be. Az első világháború végén az idegen megszálló katonák ezt az állományt csaknem teljesen kipusztították. Mára a kertnek csak az emléke maradt.

A szakemberek szerint ez a terület a Kárpát-medence legbonyolultabb szerkezeti felépítésű hegysége, a védett terület a liász lotaringiai emeletével kezdődő, elsősorban márgás és mészköves tengeri üledékek hézag nélküli sorozatából álló, valamint alsó krétai vulkanikus kőzettömegek (trachidolerit és fonolit), ma már jól ismert vidéke. Hazánkban ilyen formációk csak a Kelet-Mecsek tájkörzetében találhatók meg.

Baksay Sándor, a neves író szerint Baranya vármegye a Zengővár vagy a Harsány ormáról nézve olyan, mint ,,egy gazdag gobelin, beszegve két hatalmas folyó ezüstjével, teleírva ragyogó színekkel, derűvel, áldással, hősi kalandokkal, nagy ütközetekkel, élettel és halállal”.

Vajon csakugyan ilyennek látszik szűkebb hazánk a Zengő csúcsáról? Vajon eszünkbe jut-e ott fenn Baranya véres és küzdelmes múltja? Az elődök élete és halála? Vajon csakugyan olyan színes a táj alattunk s előttünk, mint egy ,,gazdag gobelin”?

Hosszúhetényről, a környező tájról az első igazi, tudományos leírást a nagy természettudós, polihisztor, Kitaibel Pál (1757–1817) készítette 1799. szeptember 3-án és 7-én tett gyalogos útjának tapasztalatait rögzítve. Megfigyeléseinek érdekesebb részleteit idézzük:

,,Az út mentén (Pécsről indult Hosszúhetény felé – B. Gy.) mészkőomladék van. Bal kéz felől pedig márga. A kocsma felé fehéres a föld. Tovább haladva jobb kéz felől téglaégető látható. A ,,két kulcsról” nevezett kocsma előtt domb van... Balra a völgyben egy falucska, Hosszúhetény eleje látható már. Hosszúheténynek 1736 lakója és 300 háza van. Ezek közül csak 15 német, a többi magyar, mind katolikusok. A község a püspöké. A községben sok a gyümölcsfa, besztercei szilva és kék ringló. A diófák tele voltak gyümölccsel... A szőlőtőkéket úgy ültetik, mint Budán, de karók nélkül... A hegynek Zengő a neve.”

Kitaibel nem sokkal az 1786. évi katonai felmérés felvétele után járt erre, így észrevételei némileg kiegészítik a térképen rögzítetteket, már ami a gyümölcsfákat és a szőlőt illeti. Abban semmi meglepő nincs, hogy a szőlőt nem karózták. Ez általában a magyaroknál (másutt a szerbeknél) akkor még szokásban volt Baranyában, és balkáni hatást mutat.

Kitaibel részletesen ismerteti a növényvilágot is a táj különleges ritkaságait külön kiemelve, így az illatos hunyort, a bánáti bazsarózsát, a pukkanó dudafürtöt (Colutea) s a kapotnyakot – melyet a helyi lakosok fejfájás ellen használtak. Megtekintette a Zengővár falmaradványait s a körülötte dúsan nőtt aranyos fodorkát és az édesgyökerű páfrányt említi meg.

Fényes Elek, a nagy statisztikus ,,geographiai szótárának” (1851) leírása kissé száraz, mégis szemléletes, olvasmányos: ,,Magyar falu B. vármegyében, a Mecsek hegyláncz Zengő nevű csúcsa alatt, Pécshez 11/2 órányira, felette kies és regényes völgyben. Határa 11.171 hold, melyből beltelek 2986/8 hold, szántóföld 31111/8, rét 3241/8 h, tiszta legelő 6746/8 h, szőlőhegy 6561/8 h, erdő 56334/8 h, kihagyott szántóföld 4336/8 h, rét 34 h, magassági szántóföld 55/8 hold. Földje részint sárga, részint vörös agyag, kaviccsal vegyest, kevés de súlyos gabonát, kukoriczát, burgonyát terem; bora kitűnő jóságú. Lakja 2047 r.kath., paroch. Templommal. Az erdő mélyében találtatik egy Doragony nevű gazdag forrás, melly 17 malomra szolgáltat vizet; egy másik forrás (Csurgókút) kövesítő tulajdonsággal bír. Vörös márványkövek bőséggel ásatnak. A magas Zengő hegy tetején egy régi vár omladéka látható. Említést érdemel a felső szőlőhegyen egy óriás nagyságú gesztenyefa, mellynek átmérője 11, körzete 33 láb, koronáját a vihar letörte, kedvező időben 8-10 mérő gesztenyét is megad. Végre megemlítjük a Sátánkő sziklatornyot, mely 9 öl magas, s két nyílása van, mellyek üregében 8 ember kényelmesen fér. A helység birtokosa a pécsi püspök.”

Ehhez az ismertetéshez képest is rövid az a falubemutató, mely egy könyvritkaságban olvasható, az 1930-as évek végén készülhetett. A kis füzet címe: Nyaraljunk Baranyában. Valójában ez volt a falusi turizmus propagandájának első próbálkozása a megyében. A kis összefoglaló így ír: ,,Hosszúhetény a keleti Mecsek legmagasabb csúcsa, a 682 m magas Zengő lábánál, a Hármas-hegy (603 m) völgyében, erdőkoszorúzta, gyönyörű fekvésű község. Vasútállomás és rendszeres autóbuszjáratok. Lakás és ellátásról 4 vendéglőn kívül számos magánszemély is gondoskodik. Fürdőzés 12 x 25 méteres medencében, melyet forrásvíz táplál. Kirándulóhelyek: Pusztabánya, Márévár, Krajcár-malom, Püspökszentlászló, Újbánya, Dobogó, Rákos-völgy, Büdöskút, Zobák, valamennyi elragadó, vadregényes tájékban.”

Az 1935-ben megjelent Az utas könyve az ország legfontosabb útvonalait, üdülési lehetőségeit taglalja. Szót ejt a falusi nyaralási lehetőségekről, többek közt ír Hosszúhetényről is: ,,2786 lakosú színmagyar kisközség. A keleti Mecsek két legmagasabb csúcsa a 682 m magas Zengő és a Hármashegy alkotta völgyben terül el és közvetlen érintkezik a hegyeket borító erdőkkel... A község ősrégi... település igen szép és színpompás népviselettel, érdekes népszokásokkal. Történelmi nevezetessége a Zengő tetején látható várrom, mely még nincs teljesen feltárva...”

Sajnos Baranyáról nem készültek a korai idokben pontos és részletes térképek a már említett XVIII. század végi, II. József-féle katonai felmérés előtt, így nehéz figyelemmel kísérni a táj, a környezet addigi változásait. Nevéhez méltóan Hosszúhetény már akkor is hosszan terpeszkedett végig abban a völgyben, melynek északkeleti részén magasodott a Zengő, északnyugatról a Hármas-hegy, ezek megyénk legkiemelkedőbb hegyei közé tartoznak. A Hármas-hegyet öleli körül az az ősrégi út, mely a plébániatemplomnál fordul nyugat felé Zobák, Komló, illetve Magyaregregyen, Szászváron át Bonyhád irányába.

Hosszúhetény az 1780-as években egyutcás falu, talán csak a templom körül alakult ki egy alig pár házas kis terecske. Mivel ez a térkép katonai célzatú, a hegyeken, völgyeken, utakon, patakokon, az azokon átvezető hidakon, a falu házain, malmokon kívül más nemigen látható rajta. Teljesen világos; a vonuló katonai alakulatnak csak ezekről kellett tudni. Azért az még megállapítható, hogy a hegyek, dombok nagy részét sűrű erdők borítják, csak a házak körül láthatók különálló, valószínűleg gyümölcsfák. A szőlő hagyományos jelzését nem találni, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a környéken ne lettek volna táblái.

Szentlászlóról még kevesebbet tudunk meg. Mivel oda kiépített út nem vezetett, katonai szempontból nyilvánvalóan nem volt jelentősége. Kisújbánya felé vezetett valamilyen út, részletesebben szerepel is a térképen, jelölik a házakat.

Baranyáról igen jó, pontos és áttekinthető felvétel készült jó fél évszázaddal később, 1838-ban, melyet Kóczián József rajzolt és adott ki. Ezen alig látható jelentősebb fejlődés az eltelt ötven év alatt Hosszúhetényen. Kiterjedése ugyanakkora, mint korábban. Viszont a falun átfutó kis patak nem kevesebb, mint hat malmot hajtott. Ez a térkép jelentős szőlőterületeket is feltüntet a falutól délre, délkeletre, illetve keletre.

Szentlászló, a közigazgatásilag ma Hosszúhetényhez tartozó egysoros település a falu végén kápolnával, amely alatt vizenyős rétet jelez a rajz, nagyrészt ott, ahol most az arborétum fekszik. Érdekes, hogy a püspöki kastélyt nem mutatja, pedig az akkor már állt. Újbánya szintén egy utcasoros település, a falu keleti felén átfolyó patak partján egy malommal. Sem Szentlászló, sem Újbánya körül nem jelöl szőlőterületeket Kóczián.

A legpontosabb térkép 1894-ben készült. Ezt 1913-ban tovább javították, illetve jelölték rajta a változásokat. Ez a katonai térkép 1:75 000-hez méretarányú, rajta minden részletes momentumot feljegyeztek. A falut délről két irányból lehetett megközelíteni: a pécsvárad-pécsi főútvonalról és a hosszúhetényi vasúti megálló felől. A két út a település végén találkozik és torkollik be a főutcába. Ekkor már többutcás faluról beszélhetünk. Természetesen a nevéhez továbbra is méltóan igen hosszú Hosszúhetény. A térképen jól láthatóak a szőlőterületek, az ott épült présházakkal együtt. Szentlászló (Püspökszentlászló) továbbra is egy utcából álló település, kápolnával s a püspöki nyaralóval. Újbánya házai több igen rövid utcácska körül épültek ki.

A gazdag történelmi múlt, a lakosság évszázados kontinuitása tükröződik a környék rendkívül gazdag helynévanyagában. Hoszúhetény és Püspökszentlászló névanyagát természetesen együvé tartozásuk miatt együtt is kell tárgyalni. A 341 névelőfordulás legfontosabbjai a következők: Hettyei-forrás (Hettyei Sámuel püspök létesítette 1898-ban), Malom-árok, Balázs orma, Sín-gödör, Sátor-kű, Csemöte-kert (erdőgazdasági csemetekert volt), Egrögy-patak, Borz-gödör (a hagyomány szerint sok borz tanyázott egykor erre), Csurgó (sziklafalról lefolyó bő vizű forrás), Daragói nagy forrás, Bába-hegy, Kecskegyűrő-tető, Kék-verem, Magas-hegy, Csöngő-hegy, Hidasi-völgy, Daragói-víz (a Daragói-forrásból eredő és a belterületen is átfolyó patak), Völgységi-patak (a Keleti-Mecsek egyik jelentős vízfolyása, Tolna megye felé folyik), alsó- zobáki-rét, Máré-part, Hosszúföld, Legelő (községi legelő a falu fölötti dombon), Delelő (ahol a község barmai délidőben isznak és nyugosznak), Remete-hegy (itt éltek a telepítés előtt a remeték), Pap-rét (a plébánia tulajdonában volt), Öröm-hegy, Róka-hegy, Rövid-völgy, Fölső rétek (a falutól északra fekszik), Kiserdő, Alsó rétek (a falutól délre fekszik), Hetényi út (Hosszúhetény felé vezető út), Hosszú-völgy, Új út (1939-1940-ben épített, Pécsvárad felé vezető út), Fő-hágó, Vár-gödör, Kerek-hegy (kerekded formájú hegy), Bodzás-tető (bodzabokrok borítják), Szentlászlói-völgy (Szentlászló felé vezet), Karóhasogató (szőlőkarónak való fát termeltek itt), Zengő vagy Zöngő (a Mecsek legmagasabb pontja), Hármas-högy, Szerb gunyhó (1919-20-ban itt haladt a demarkációs vonal, s itt tartózkodtak a szerb őrök), Bika-rét (itt termelték a községi bikák részére a szénát), Cseri majálispiac (egykor a majálisokat tartották itt), Küves-tető (a hegytetőn ma üdülő van), Árendás (egykor szőlők voltak itt), Büdös-kút (nevét büdös vizéről kapta), Csóka-hegy (meredek szikla áll a hegy tetején), csókakői kőbánya, Dömös- tető (Dömös-alja szőlőhegy teteje), Sárgafődes gödör (innen hordták a sározáshoz a földet), Farkas-kereszt, Farkas-verem (a monda szerint az itt álló kereszt egykor a farkasok elől menekülőknek nyújtott oltalmat), Butykai-tető vagy Mál-tető (a monda szerint Patkó Bandi innen figyelte a pandúrokat), Püspök-szőlő (Klímó György pécsi püspök telepíttette be szőlővel a hegyet), Ormánd (az egykori, Hetény melletti falu helye), Rác-tető (a rácok egykor idáig jutottak el), Kűhányás-ódal, Somkerék-dűlő (a 6-os úthoz közel, itt találták meg a római villa maradványait), Kenderáztató, Cserösnyés út (az út két oldalát a 30-as években cseresznyefákkal ültették be), Csokoládé csárda (a régi országút mentén egykor csárda állt, ma, a mai 6-os út mentén sertéstelep áll), csokoládéi homokgödör (homokbánya).

Kisújbánya – Újbánya (német lakói nyelvén Neueglashütte, új üveghuta) – legjelentősebb helynevei: Piros-högy, Ördög-högy, Mészkemence, Cigány-hegy tető (Kisújbánya legmagasabb pontja), Öregszőlő, Kő-hegy, Arnold Mil (Arnold Mühle egykori tulajdonosáról elnevezett malom helye), Mészégető, Pusztabánya, Üveghuta vagy Glashütte (1760 körül itt német üvegfúvók telepedtek le, a helyi hagyomány szerint ez volt az ide érkező németek első lakhelye, az itt létesített üveghuta a múlt században még működött, az 1980-as évek végén a pécsi múzeum régészei a romjait feltárták), Misla-lik, Anna-pihenő (az erdei pihenőt Virág Ferenc pécsi püspök építtette), Kecske-gyűrű (bekerített kecskelegelő volt).