29. A VILÁGOS UTÁNI KORSZAK SZEMLÉLETÉNEK SOMMÁZATA MADÁCH IMRÉNÉL (SŐTÉR ISTVÁN)
29. A VILÁGOS UTÁNI KORSZAK SZEMLÉLETÉNEK SOMMÁZATA MADÁCH IMRÉNÉL
(SŐTÉR ISTVÁN)
(SŐTÉR ISTVÁN)
Azok a különböző eszmeáramlatok és irodalmi irányzatok, melyek a Világos utáni korszakot áthatják, bizonyos értelemben szintézisbe rendeződnek Az ember tragédiájában. Madách nagy művének eszmei indítékát a liberalizmus ideológiájának Világos utáni válsága szolgáltatta, vagyis Madách, a centralisták egykori, lelkes és bizakodó híve a Tragédiában is ugyanazt az eszmekört járja be, mely Keménynek és Eötvösnek is sajátja. Amiként a volt centralisták sem lépnek ki ebből az eszmekörből, ugyanúgy Madách is hű marad ahhoz. Álláspontja azonban túl is mutat a kortársi liberalizmus szemléletén, mivel mélyebben hatol a természettudományok fejlődése nyomán támadt új kérdésekbe. Politikai állásfoglalása is lényegesen eltér az egykori centralisták Solferino utáni politikájától. De a Tragédia fogantatásában a romantikának is szerep jut, habár Madách túlhalad azon a romantikus szemléleten, mely első színműveiben mutatkozott meg. Kemény történelmi regényeiben is jelentős helyet tölt be a romantika – de Kemény romantikája éppúgy, mint Madáché is, különbözik az újjáéledt, Világos utáni romantikának attól a változatától, melyet Jókainál ismerhetünk meg. Elméleti írásainak tanulsága szerint Madách bizonyos ösztönzéseket átvett a népiességtől is; hitt abban, hogy a költészet nagy témáit a nép tudatában élő képekből, sorsokból kell meríteni. Ezért fordult a bibliához, a hazai történelemhez, illetve a mondavilághoz. Az sem véletlen, hogy a Tragédiát Aranynak küldte meg s a mű sikere után ennek táborához igyekezett csatlakozni. Lírájának elmélkedő hangneme is sokhelyütt Tompáéra emlékeztet. Legfontosabb sommázó szerepét azonban "ideál" és "reál" dilemmájának felidézésével és megoldásával tölti be a Tragédia. A Világos utáni évtized tudatában ennek a dilemmának jelentkezése keltette föl a legmélyebb válságot. Az ötvenes évek végének ideológiai igényű írásaiban ez a dilemma közvetett módon mindig jelentkezik – de közvetlen erővel és igénnyel csak a Tragédia tudott szólni róla.
