IV. SZÍN.
Így! ellopódzunk mind vacsorakor,
Átöltözünk lakomban, s összesen
Egy óra mulva megjövünk.
De semmikép nem készülénk reá.
Nem rendelők meg a fáklyásokat.
Baj! Hogyha kellőleg nem rendezők,
Jobb, azt hiszem, belé sem kezdenünk.
Most négy az óra: még két óra van
A készülésre.
Lancelot jő egy levéllel.
Nos mi ujság, Lancelot? |
Ha ezt feltörni méltóztatik, meg fogja kegyed tudni.
Ismerem a kezet: szép kéz valóban,
S fehérebb, mint papirja, melyre irt
A szép iró kéz.
Szerelmi hir, lelkemre.
Engedelmével, uram.
Hova mégy?
Hát biz, uram, előbbi gazdámat, a zsidót hivom meg új gazdámhoz, a keresztyénhez, vacsorára.
Ne! fogd e pénzt! – Mondd a szép Jessicának:
Megjelenek! Titkon beszélj vele.
Eredj. | (Lancelot el.) |
Urak! Hát nem készültök-e |
Én fáklyatartórul gondoskodám.
No jó, utána látok magam is.
Mint szinte én is.
Gratian lakában |
Jó, úgy legyen.
(Salarino és Solanio el.) |
Nem Jessicától jött ama levél?
Tudj mindent. E sorokban útasit,
Hogy lopjam őt el apja hajlokából,
Mint látta el, magát arany- s kövekkel;
S mint áll lakában kész apródruha.
Ha e zsidó talán mennyégbe jut,
Kecses leányának köszönheti:
S a balsors, e szüzet ha sujtaná,
Csak ez ürügygyel mentené magát,
Hogy ő zsidó, hitetlen fajzata.
Jer, jőj velem, s menőben nézd keresztül.
Fáklyámat a szép Jessica viszi. | (El.) |